Nagyot fordult a világ a szezonnyitó forduló óta: akkor Debrecenben a Mezőkövesd 2-1-re legyőzött minket, ráadásul emberhátrányban, miközben a csapatunk az előző szezonra is jellemző kilátástalan focival rukkolt elő. Akkor sokan féltettük a Lokit, hogy idén is gyötrelmes évünk lesz, míg a Mezőkövesd a második fordulót követően egyedüli száz százalékos csapatként vezette a tabellát. Nos, azóta eltelt jó néhány hónap, és változtak az erőviszonyok: a Kövesd az említett második forduló óta nem nyert meccset, míg mi hat mérkőzés óta veretlenek vagyunk, és ezalatt ráadásul öt meccset be is húztunk. Így aztán egyértelműen győzelmi reményekkel utaztunk Mezőkövesdre szombaton.
Kérdéses volt, hogy a rengeteg sérült miatt hogy állunk majd fel a támadósort illetően, hiszen az elmúlt hetekben kidőlt Tabakovic, Könyves és Takács is a csatársorból, Mengolo pedig épp hogy csak felépült. Mellette még visszatért Sós Bence is a legutóbbi bajnokin, így személyében legalább egy technikás és gyors játékossal bővültek a variációs lehetőségeink. A nagy kérdés az volt, hogy Mengolo kezdeni fog-e majd, mi magunk arra tippeltünk a beharangozóban is, hogy nem, és Tisza kaphat majd lehetőséget kezdőként. A tippünk nem jött be, Mengolo már az első perctől a pályán volt, és a felállással sem szakított Herczeg András, ragaszkodott a jól bevált 4-4-2-höz, így ezúttal Varga Kevint tolta kissé szokatlan pozícióba, kvázi a középpálya és a támadósor közé, amolyan összekötő kapocsnak.
Többen kérdezték tőlem a meccs előtt, hogy milyen összecsapásra számítok. Az volt az érzésem, hogy a Balmazújváros elleni meccshez hasonló szenvedős, nyögvenyelős találkozó lesz kevés helyzettel, és remélhetőleg egy gólocskával ezt a meccset is megnyerjük valahogy. Tudniillik féltettem magunkat attól, hogy lesérültek a támadóink. Lehet, hogy meg is gyűlt volna a bajunk a hazaiakkal, ha nem épül fel Mengolo, mert az ő visszatérésével egy új taktikai fegyvert vehettünk elő: gyors kontrák az ellenfél hibáira alapozva. Ebből láthattunk bemutatót az első fél órában: gyakorlatilag öt percenként ziccerbe kerültünk, legtöbbször a hazai védők bizonytalankodása vagy hibái miatt. Sós Bence, Mengolo és Varga Kevin is nagyon jól mozogtak be az üres területekre, így élmény volt nézni, ahogy beindítottuk az említett játékosokat, akik könnyedén futkározták le a lomha hazai védőket. Ha pedig épp nem volt tökéletes az indítás, akkor a védelembe hátra vezényelt Iszlai ajándékozott meg minket kihagyhatatlannak hitt helyzettel.
Sajnos csak hittük, hogy ezek kihagyhatatlanok, ugyanis számolatlanul puskáztuk el a nagyobbnál nagyobb ziccereket. Előbb Sós Bence ugrott ki a szélen és vezethette kapura a labdát, de lövésébe Tujvel még úgy ért bele, hogy éppen kapu mellé pattanjon a labda. Majd jöttek Mengolo lehetőségei, előbb Iszlai hibájából ajtó-ablak helyzetben vezethette kapusra a labdát senkitől sem zavartatva, de úgy lőtt, hogy még a kaput sem találta el. Néhány perccel később ismét ő érkezett a kapu elő Sós beadására, fura mozdulattal kapura is tette a labdát, de Tujvel bravúrral védett. Aztán stílszerűen az előzőeknél bonyolultabb lehetőséget használt ki, igaz az akció mintaszerű volt, de Varga Kevin középre gurítása kicsit hosszú volt támadónknak, ő azonban könnyedén befutotta azt, és éles szögből a kapus lábai közt a kapuba gurított.
Ezt követően sem álltunk le, újfent Mengolo vezethette a labdát, érkezett mellette Varga és Sós is, de önző módon kapura lőtt éles szögből, a labda pedig épphogy elkerülte a kaput. Két perccel később viszont már majdnem gólt rúgatott Vargával, de középre adásáról épphogy lemaradt fiatal tehetségünk. A 41. percben Mengolo most Sós Bencét szolgálta ki, aki szintén éles szögből próbálkozott, de ez a lehetőség is kimaradt. Jól látható tehát, hogy nem kevesebb, mint hét komoly gólhelyzetet dolgoztunk ki az első félidőben, ezek közül viszont sajnos csak egyet sikerült kihasználunk. Azért is volt ez bosszantó, mert így nyitott maradt a mérkőzés, és benne lógott a levegőben, hogy a hazai csapat rendezi a sorait a szünetben, összekapja magát, mi pedig visszább esünk, vagy óvatosabb felfogásban vissza állunk majd.
Egy tipikus játékszituáció az első félidőből: Sós és Mengolo is jól mozog be a védelem mögé, a hazaiak védelme pedig teljesen rendezetlen. Varga Kevinnek két lehetősége is van, Sós pedig ziccerben vezetheti a labdát a kapusra a kiugratást követően.
Félelmünk pedig be is igazolódott. Bár azt nem állítanám, hogy félelmetes offenzívába kezdett a Mezőkövesd a második félidőben, de már többször is eljutottak a kapunkig, és akadt is komoly gólszerzési lehetőségeik. Egy ízben például Veselinovic nagyjából három méterről vágta fölé a labdát egy szabadrúgást követően, majd Kinyik hibája után Strestik kapta tisztán a labdát középen, de eltörte a lövést. Tegyük hozzá, hogy bár voltak nagy helyzetei a Kövesdnek, Nagy Sándornak egyszer sem kellett védenie, rendre pontatlanok voltak a hazaiak a kapunk előtt. Ettől függetlenül benne lógott a levegőben, hogy talál egy gólt a hazai csapat, így azért mi sem adtuk fel a támadások lehetőségeit, bár érthetetlen volt, hogy az első félidőben működő lapos beindítások helyett miért kezdtünk el ívelgetni, pláne a Mengolo helyére beálló Nagy Kevinre, aki nemhogy nem csatár, de még csak nem is olyan alkatú játékos, hogy megtartsa a labdákat.
A meccset végül a 84. percben zártuk le végleg: ekkor egy mintaszerű támadás során Tőzsér ugratta ki Ferenczit, aki egyből centerezett a hosszú oldalon érkező Bódinak, kihagyhatatlan helyzetbe hozva őt, Bódi pedig nem is hibázott. Ekkor nyugodhattunk meg végleg, és már nem is adtuk ki a kezünkből a győzelmet. Két ellentétes félidőt láthattunk, amelyek közül az elsőben iskolafocit mutattunk be, de a rengeteg kihagyott helyzet kis híján megbosszulta magát a második félidőben. A várakozásaim tehát abszolút nem váltak be, egy élvezetes, sok helyzetet hozó mérkőzést láttunk, ahol teljesen megérdemelten gyűjtöttük be a három pontot.
Pontozás
Nagy Sándor – 0
Hetek óta nincs dolga (na jó, az Újpest ellen volt egy kevéske), úgyhogy nem is nagyon kell aggódni amiatt, hogy bármikor hibázhat. A hibafaktor egyébként már hónapok óta nincs is benne a játékában, mentálisan a maximumon pörög.
Bényei Balázs – 5
A tegnapi gyengébb produkció volt, mint amit megszoktunk tőle, a vége felé már közel állt a piros laphoz is, és a hibafaktor is benne volt most a játékában. Remélhetőleg a következő meccsen jobb teljesítményt nyújt majd.
Kinyik Ákos – 5
Eddig a tegnapi játéka volt a leggyengébb, mióta bekerült a csapatba. Akadtak érthetetlen hibái, az egyikből kis híján gólt is kaptunk. Tegyük hozzá, hogy nyolc meccsenként egy hiba bőven belefér, főleg, ha nem bosszulja meg az ellenfél.
Szatmári Csaba – 6
Ezúttal is ott volt mindenhol, és takarított, amikor kellett. Vezérré nőtte ki magát a védelemben, szerintem ezt senki nem gondolta volna róla fél évvel ezelőtt.
Ferenczi János – 6
Hetek óta sokkal jobban játszik, és nem is feltétlenül a védőmunkája javult fel (mert az továbbra is pocsék, most is voltak érthetetlen helyezkedései), támadásban viszont bátran lép fel. Újpesten már kis híján gólt szerzett, most viszont kiosztott egy gólpasszt.
Bódi Ádám – 6
Most végre a jobbik arcát mutatta, sokat dolgozott mezőnyben, és kevesebb hibát is láthattunk tőle. A koronát egy góllal tette fel a mai teljesítményére.
Aleksandar Jovanovic – 5
Ezúttal visszafogottabb játékot nyújtott, a korai sárga lap miatt nem is nagyon mert keménykedni, ami azért egy védekező középpályástól sokszor elvárt lenne. Kis híján gólt szerzett, bár az sokkal inkább Tujvel érdeme lett volna, mintsem az övé.
Tőzsér Dániel – 5
Ő sem villogott ma, de mint ahogy megtudhattuk a meccs végén Herczeg Andrástól, nem volt biztos, hogy vállalni tudja a játékot, így viszont már érthető a mostani teljesítménye. A második gólunknál szépen vette észre a szélen lopakodó Ferenczit, és forintos labdát adott neki.
Sós Bence – 6
Egy ajtó-ablak ziccer, és 2-3 apróbb lehetőség, ami a nevéhez fűződött, sajnos nem sikerült betalálnia, pedig megérdemelte volna. Remélhetőleg nem súlyos a sérülése, mert nagyon kell az ő játéka a csapatnak.
Varga Kevin – 6
Mióta várunk már erre! Mármint arra, hogy idegenben is jó játékot lássunk tőle, ne csak a Nagyerdei Stadionban. Egy szép gólpassz fűződött ezúttal „csak” a nevéhez, illetve Mengolo lövethetett volna vele gólt kétszer is. Ráadásul ezúttal nem a megszokott posztján játszott, hiszen a pálya közepén, a középpálya és Mengolo között ficánkolt.
Justin Mengolo – 6 
Hejj, ha megtanulná belőni a helyzeteit, akkor az NB I egyik legjobb légiósa lehetne… Nyilván akkor nem is az NB I-ben játszana. A sebessége brutális, biztosan a top3-ban van a ligában ilyen tekintetben, erre játszva pedig egészen egyedi fegyver van a kezünkben, de tényleg nagy kár, hogy képtelen belőni a ziccereket. Egyet azért szerencsére értékesített (stílszerűen talán a legnehezebbet), amivel nálam kiérdemelte a meccs legjobbja címet.
∼•∼
Nagy Kevin – 5
Egész jól szállt be most is, ráadásul ő sem a klasszikus pozíciójában kellett, hogy játsszon, hanem gyakorlatilag csúcsék volt. Kapott pár jó indítást, de ezekről vagy lemaradt, vagy leszerelték őt, viszont voltak jó labdatartásai, és egy-két jó befordulása is.
Csősz Richárd – 5
Régóta mondjuk már, hogy 5-10 percekkel soha nem fogja tudni megmutatni, hogy mit tud, és nagyon meccsrutint sem szerez vele. Most kapott szűk 25 percet, és nem is vallott szégyent, még kis híján gólt is szerzett. Sokkal inkább ő szálljon be így a meccsek végén, mint például Szekulics.
Mészáros Norbert – 0
Herczeg András szeret átállni öt védőre, amikor szűkös az előnyünk, Mészinek pedig manapság már csak ekkor jut szerep. Ráadásul ez volt a 300. NB I-es bajnokija, ebből 248-at pedig a DVSC szerelésében töltött a pályán, amivel egyébként hetedik a klub örökrangsorában.
∼•∼
Herczeg András
Nem volt könnyű dolga a sok sérülés miatt, de jól kevergette a kártyákat, bevált, hogy Mengolo legyen a csúcsék, és az sem volt rossz húzás, hogy Varga Kevint egy (vagy inkább fél) sorral előrébb vezényelte, és középen játszatta. A cseréi is ültek (még ha kettő kényszerűnek is volt mondható), úgyhogy ezúttal is hozzátette a magáét a győzelmünkhöz.
Összefoglaló
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Azért adtam csak közepest a mérkőzés színvonalára, mert bár különösen az első félidőben nem unatkoztunk, rengeteg hibával játszott mindkét csapat: a hazaiak pocsékul védekeztek, mi pedig szinte az összes nagy helyzetünket kihagytuk, pedig akár mészárlást is rendezhettünk volna. Ettől függetlenül a csapat teljesítménye dicséretes, még ha tényleg három meccsre elegendő helyzetből csak kettőt tudtunk berúgni, de rutinosan lehoztuk győzelemmel a találkozót. A bíró teljesítménye is csak hármad, különösen az első félidőben voltak érthetetlen döntései, amikor hagyta a hazai játékosok keménykedését, míg nekünk az első komolyabb belépőnkre sárga lapot adott.
A folytatásban két hazai bajnoki jön egymás után, közte egy idegenbeli Magyar Kupa meccsel. Jelenlegi formánkat tekintve elvárásnak tekinthető a hibátlan mérleg, a Monor legyőzése mindenképp kötelező feladat, de a Haladás ellen is illene győznünk, már csak azért is, hogy visszavágjunk a második fordulóbeli vereségért. A Paks egy fokkal nehezebb dió lesz, már csak azért is, mert Csertőiék is jó formában vannak, de hazai környezetben idén egy kisiklástól eltekintve nagyon jók vagyunk, úgyhogy azt is jó lenne behúzni, már csak azért is, mert után irtó nehéz sorozatunk kezdődik az ősz további részében. Jelenleg azonban semmitől nem féltem a csapatot.
