A Katowice és a Tosno elleni edzőmeccsek után már átesett azon a bizonyos tűzkeresztségen a csapat, aminek mérlege egy vereség és egy győzelem volt, de ezeken mérkőzéseken igazából az eredmény mondhatni másodlagos tényező, hiszen a cél az volt, hogy mindenki kapjon egyformán 90 perc játéklehetőséget. Ezek után a csapat következő dupla megmérettetése vasárnap lesz, amikor az FCI Levadia és a Karpaty Lviv csapatai ellen fognak pályára lépni a mieink. Előbbi csapatot már bemutattuk, így most az ukrán ellenfelünket vesszük górcső alá.
Az 1256-ban Danilo fejedelem által alapított Lvivet a középkorban magyarul még Ilyvó néven illették, de a köztudatban leginkább német neve, a Lemberg maradt meg. Ami létrejöttüket illeti, 1963. január 18-án a Lvovszilmas veterán labdarúgóinak fejében született meg az ötlet a csapatalapítás gondolata, amit tettek is követtek, hiszen megalakult Karpaty Lvov néven a zöld-fehér csapat, ami a város közelében lévő Kárpátok hegyvonulatairól kapta a nevét. Hazai pályájuk a 34915 fős Arena Lviv, amelyet a 2012-es lengyel-ukrán közös rendezésű EB kedvéért építettek, és korábbi edzőpartnerünkkel, a Veres Rivnével használják társbérletben, de 2014 és 2016 között a Sahtar Doneck is itt játszotta hazai mérkőzéseit, miután a Donbass Arenát bombatalálat érte a közelmúltban kitörő polgárháború miatt.
Kezdetben, ahogy az lenni szokott, megjárták a szamárlétrát és a szovjet harmadosztályból négy év alatt feljutottak a második vonalba. Aztán tündérmesébe illő fordulat állt be a csapat életében, hiszen annak dacára, hogy nem voltak az élvonal tagjai, megnyerték a szovjet kupát 1969-ben a Rosztov Don ellen. Tették mindezt úgy, hogy a félidőben még 0-1 volt a doniaknak, de végül 2-1 lett a vége és megdicsőültek a zöld oroszlánosok. Ez a siker egy nemzetközi kupaindulást ért számukra, de már az első fordulóban Bukarestben, a Steaua ellen véget ért kalandozásuk, 4-3-as összesítéssel búcsúztak.
1971-77-között sikerült a legnagyobbak között is játszaniuk, ami egy negyedik helyezésben csúcsosodott ki, majd búcsúztak az élvonaltól, de szívós csapatként nem adták fel és újra feljutottak. Eközben a szovjet kupában elmeneteltek egészen az elődöntőig, de a Dinamo Moszkva útjukat állta. 1981-1988 közül financiális problémák miatt egyesülniük kellett a város katonacsapatával, az SZKA-val, és SZKA Karpaty Lvov lett belőlük. Ez az állapot a katonacsapat feloszlásával véget ért. Miután 1992-ben Ukrajna függetlenedett, az élvonalban, a Premjer Liha küzdelmeiben lettek érdekeltek FK Karpaty Lviv néven.
Az 1993-1994-es szezonban a Kupagyőztesek Európa Kupájában (KEK) mérettethették meg magukat, de az ír Shelbourne ellen egy szégyenteljes 3-2-es zakóval sikerült észrevetetni magukat. Ennél sokkal büszkébbek lehetnek a 2010-2011-es Európa Liga menetelésükre, hiszen ebben a szezonban három selejtezőkört is sikeresen megvívtak (a play-off körben ráadásul a Galatasarayt búcsúztatták), így bejutottak a csoportkörbe, ahol három nagyon komoly ellenféllel mérhették össze a tudásukat: a Sevilla, PSG és Dortmund alkotta kvartettben természetesen az utolsó helyen végeztek, de becsületükre váljék, hogy a PSG ellen hazai pályán képesek voltak egy döntetlenre
Jelenleg az élvonal utolsó előtti helyén tanyáznak és kereken tíz pontra vannak a 6., felsőházi rájátszást érő helyen található Mariupoltól. Így aztán legfőképpen azon főhet a feje Oleg Boychyshyn vezetőedzőnek, hogy meg tudja majd tavasszal őrizni élvonalbeli tagságát a csapat. Keretüket ennek megfelelően igyekeztek megerősíteni, amit jól jelez, hogy az ukrán játékosaikon kívül egy kisebb dél-amerikai kontingenssel is rendelkeznek, amelyet 3-1 arányban a kolumbiaiak (Bedoya, Carrascal, Cortés) nyertek meg az egy szem argentinnel (Di Franco) szemben. Persze ez a külön meccs nyugodtan lehetne döntetlen is, ha a jelentős Serie A-s tapasztalattal felvértezett Fernando Tissone nem igazolt volna el a szünetben a Portugáliába az Desportivo Avesbe, vagy éppen nem adták volna el legnagyobb értéküket, Gustavo Blanco-Leschuk-ot tavaly télen a Shaktarnak. Emellett rendelkeznek még egy grúz nemzetiségű játékossal is.
Legértékesebb játékosuk Sergej Myakushko a maga 700 ezer eurós értékével, aki nem mellesleg a házi gólkirálya is csapatának, igaz mindössze három találata van, amire minden bizonnyal nem túl büszke. Emellett nem árt odafigyelni a Dniproval UEFA Kupa döntőt játszó és a Bundesligában is megforduló Artem Fedetskyre sem. Egy hivatalos barátságos mérkőzésen egyébként már túl vannak Törökországban, hiszen az azeri Keshla ellen 2-1-re nyertek.
