Elképesztő két héten vagyunk túl. Miközben az egész világ tekintete az oroszországi labdarúgó világbajnokságra szegeződött, Debrecenben, itt a szemünk előtt került megrendezésre a XXI. Női Junior Kézilabda Világbajnokság. A debreceni színeket Tóvizi Petra képviselte, valamint a tartalékok között szerepelt Pénzes Laura. A vb jelmondata így hangzott: „Ahol bármi megtörténhet”.
A magyar lányok azzal a céllal vágtak neki a tornának, hogy szeretnének érmet szerezni, ugyanis ez a korosztály utoljára szerepelt így együtt utánpótlás versenyen. 2018 tavaszán Hajdú Jánost Golovin Vlagyimir váltotta a szakmai stáb élén. Golovin mester a nemzeti csapat vezetése mellett az MTK csapatának is a vezetőedzője, egy roppant intelligens, művelt és szerény embert ismerhettünk meg személyében. Két helyszínen, a Hódosban és a Főnixben került megrendezésre ez a huszonnégy csapatos világbajnokság. A sors iróniája, hogy végül vízumproblémák miatt Elefántcsontpart válogatottja nem tudott ideutazni, így kénytelenek voltak a tornától visszalépni. Az afrikai csapat kiválása érzékenyen érintette a magyar lányok programját is, hiszen összemérte volna tudását a két nemzet. Csoportmérkőzéseink során játszottunk Brazíliával (27-24), Portugáliával (33-20), Montenegróval (27-17) és Norvégiával (35-27). Természetesen nem okozott gondot a továbbjutás, sőt a csoportkör utolsó fordulójában Norvégia válogatottját győzték le óriási fölénnyel a magyar lányok.
A nyolcaddöntőben Szlovéniát (31-17), a negyeddöntőben Romániát (31-26), az elődöntőben pedig Dél-Koreát (30-25) verték meg Golovin Vlagyimir tanítványai. Ahogy haladtunk előre, és egyre közelebb kerültünk a lányok ’célkitűzéséhez’, úgy lettünk egyre többen a lelátón. Az egyenes kieséses szakaszban már nemcsak nézők, hanem a szervezett szurkolói csoport, a debreceni ultrák is biztatták a lányokat. Elképesztő hangulatban teltek a mérkőzések. Ha mégis ki kellene emelni egyet, akkor a románok elleni negyeddöntőt mondanám. Senkinek sem kell bemutatni a két nemzet közötti viszonyt. Legyen szó bármilyen sportról egy magyar-román párosítás szinte mindig kiemelkedik. (Emlékezhetünk a DVSC-TVP – Craiova mérkőzésen is micsoda atmoszféra és szurkolás segítette a lányokat.) Minden győzelemnek nagyon örültem, de Románia legyőzése után éreztem azt, hogy ez igen, ennek így kellett lennie.
Szombat este elérkezett a döntő, 20 órától a csoportkörből már jól ismert Norvégia volt Tóviziék ellenfele. Tudtam, nem szabad abból a meccsből kiindulni. Biztos, hogy ez az összecsapás teljesen más lesz, fáradtság ide vagy oda, egy döntőben az utolsó erőtartalékok is mozgósításra kerülnek. Na meg persze az is komoly fegyvertény volt a norvégok részéről, hogy a legesélyesebbnek vélt franciákat és oroszokat is legyőzték. Csordultig megtelt a Főnix, a szervezők ismét megnyitották a felső szintet is. Azt az egész torna során megfigyelhettük, hogy a magyar lányok inkább a második félidőben hengerelnek. Románia és Norvégia is vezetett még ellenünk egy játékrészt követően, ám a második felvonásban ellentmondást nem tűrően kényszerítették térdre ellenfeleiket Háfráék. Az első játékrészben felmérik a riválist, majd a folytatásban összeroppantják őket.
Elképesztő élmény volt a nézőtérről látni és megélni azt az elszántságot, erőt, küzdeni akarást, ami jellemezte a lányokat. Ha egy lövés mellé-fölé szállt, nem vette el a lövő játékos kedvét hanem a következő támadásnál ugyanúgy megpróbálta, és ekkor már jó eséllyel sikerrel is járt. Védekezésben is egymásnak segítve, igazi csapatmunkát hajtottak végre Klujberék. Olyan tettet, amire eddig még nem volt példa, világbajnokságot nyertek! Örömünket még édesebbé teszi, hogy mindezt hazai környezetben, Debrecenben sikerült véghezvinni.
Nézzük kik játszottak ebben a két hétben:
Három kapussal vágtunk neki a tornának, Suba Sára Vácott Arenhart mögött számít második számú kapusnak. Most is bizonyította rátermettségét. Ahogyan Golovin fogalmazott, ő a „norvég gyilkos”. Hlogyik Petra az MTK hálóőreként volt keretben hétről hétre az NB I-ben. Bínó Boglárka pedig az ETO utánpótlásában szerepelt, egy-egy alkalommal a felnőtt keretbe is nevezve volt. A több játéklehetőség reményében a következő idényt Békéscsabán tölti. Vegyél egy jó kapust, tartja a mondást, na mi ezen mondásnak alaposan eleget tettünk, mind a három hálóőrünk kitett magáért. Végül ezen a poszton nem került magyar játékos az All Star csapatba, mégis elégedetten konstatálhattuk, nem csak a jelenben vannak remek kapusok a női felnőtt válogatottban, hanem a folytatásban sem lesz gond ezen a poszton.
A széleken Faluvégi Dorottya és Kuti Bettina, valamint Márton Gréta és Fodor Csenge száguldozott. Ezek a lányok nemcsak a magyar bajnokságban, hanem a Bajnok Ligájában is bontogatják szárnyaikat a Fradi és az ETO színeiben. Kivéve Kuti Bettit, aki az MTK csapatát erősítette, a következő idényben pedig az újonc Eger alakulatában lép majd pályára.
Beállós poszton szintén három játékossal számolt ’Vova’. Pásztor Noémi és Tóvizi Petra mellett Giricz Laura szerepelt a keretben. Pásztor lett a torna legjobb beállósa, Budaörsön teher nélkül fejlődhet hétről hétre. Petrát nem kell senkinek bemutatni, a DVSC kiváló játékosa, akire komoly feladat hárul az új idényben. Sirián és Pálsdóttír távozásával elsőszámú beállónk lett, akire akár hármasvédőként is számíthat a DVSC vezetőedzője Pal Oldrup Jensen. Itt is megjegyzem halkan, ha továbbra is ilyen ütemben fejlődik Noémi és Petra, hamarosan az ’A’ válogatottban is szerepet kaphatnak. Nem akarom én megbántani Kisfaludy Anettet vagy épp Mészáros Reát és Mayer Szabinát, de ezek a fiatalok kiegészülve akár Szabó Laurával vagy Helembai Fannival hosszútávú megoldást jelenthetnek a most még ezer sebből vérző beállós posztra.
Lakatos Rita és Szabó Kitti voltak a csapat eszei a pályán, irányítóink komoly munkát vittek véghez. Rita még a fogát is adta a világbajnoki címért! Jobbulást kívánunk neki! Több fórumon is olvastam, hogy kapott negatív kritikákat, lehet van egy részében igazság, védekezésben nem volt olyan biztos pont, ellenben támadásoknál nagyon sok pontos passzt adott akár az átlövőknek akár a beállósnak. Rita Vácon eltöltött szezonja után a következő idényben Norvégiában fog légióskodni, a Byasenben. Szabó Kitti teljesítményét is említsük meg, a Neka játékosaként NB I-es tapasztalatok nélkül kellett helyt állnia! Érdekesség, hogy pont ő pótolja majd a Vác csapatában Lakatost a következő idényben.
Átlövők: Kácsor Gréta fura egyéniség a maga kis fejpántjával, a válogatott legfiatalabb tagja, mégis olyan elszántság és dinamika jellemzi, amivel kevesen rendelkeznek. Még most is mosolygok, ha eszembe jut a szlovénok elleni meccsen az időn túli szabaddobásból lőtt gólja. Klujber Katrin tehetsége vitathatatlan, még akkor is, ha most átlövőként játszott, miközben Dunaújvárosban jobbszélsőként számít rá György László. Heteseit nagyon magabiztosan értékesítette, védekezésben szemfülességének köszönhetően sok labdát szerzett. Még egy valakiről nem esett szó: Háfra Noémiről, aki az előző szezonban berobbant a köztudatba, Zácsik pótlására rendelte vissza a Ferencváros az MTK csapatától. Olyan teljesítménnyel rukkolt elő, hogy még Kim Rasmussen is szerepet szánt neki a decemberi németországi vb-n. Most azonban a junior válogatottnak volt a vezéregyénisége. Nehezen lendült formába egy hosszú és megterhelő bajnoki szezon után, de felpörgött és a megmutatta, mit is jelent a címeres mezben pályára lépni. Személyes véleményem, hogy ő lehet a magyar kézilabdázás következő világklasszisa elszántsága, mentalitása, fizikai adottságai alapján. Nem ijed meg a kihívásoktól (az ő kezében volt a Fradi bajnoki címe), bátran és büszkén küzd a klubcsapata és válogatottja sikereiért. Öröm nézni a játékát.
Ne feledkezzünk meg a szakmai stábról sem: Golovin Vlagyimir – szövetségi edző, Pigniczki Krisztina – edző, Bartalos Béla – kapusedző, Dr. Kisegyházi Attila – orvos, Cseh Ferenc – fizioterapeuta, Berta Sándor – videóelemző, Hargitai Gábor – technikai vezető.
Sokat töprengtem, milyen zárszó illene ennek a cikknek a végére, végül arra jutottam, nem kell ezt túlbonyolítani. Gyönyörű ez a győzelem, VILÁGBAJNOKOK lettek a magyar lányok! Megünnepeltük szombat este, sőt vasárnap is, szerintem bármikor örömmel nézzük majd vissza a döntőt vagy a többi meccset, mert ez egy sporttörténelmi esemény volt! Legyünk büszkék arra, hogy részesei lehettünk ennek a CSODÁNAK! Ezek után jogosan csendülhetett fel a jól ismert dal: Az éjjel soha nem érhet véget…
Iceman
