Nehéz kérdést intéztem a szerkesztőség tagjaihoz. A kérésem az volt, rangsorolják az NB I-es csapatokat, hogy megtudjuk, mely csapatok a legunszimpatikusabbak, és kik azok, akiket inkább elviselünk.
Természetesen ez egy nagyon szubjektív kérdés, a szövevényes múlt és a kusza jelen is hozzáíródik. Vannak bizonyos események, amik mélyebb nyomot hagynak, ha a helyszínen éltük át őket, mintha csak tévéből, vagy csak utólag ismertük meg a történéseket. A rangsorból tehát messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni, sem azt, hogy az első helyen lévő csapatokat kedvelnénk. Őket csupán kevésbé utáljuk, vagy van egy-két olyan vonásuk, ami alapján kicsivel szimpatikusabbak a többieknél.
Menjünk sorban visszafelé és nézzük meg, ki a legkedveltebb:
- MTK. Most jutottak vissza az NB I-be, évtizedeken át az ország legjobb akadémiáját vezették, szegényeknek pedig alig van szurkolójuk. Megszántuk a libásokat na, így elsők lettek.
- Honvéd. Eppel és Lanzafame nélkül is jól megy a szekerük, az elmúlt években ismét bajnokok lettek, tavaly csak őket vertük minden meccsen (nem beszélve a kupáról). Jó játékosok kerültek ki tőlük és még abba sem buktak bele, hogy pár éve talán a legtöbb légióst játszató klub volt. A listán előkelő helyezésüket bizonyára azon együttérzésünknek is köszönhetik, hogy ellopták tőlük Puskás nevét.
- Haladás. Bár mumusaink, elkerülik őket a botrányok, csendesen tevékenykednek, és náluk játszik az a közönségkedvenc Király Gábor, akit még a hazai mérkőzéseken is rendre megtapsolunk.
- Ha pár éve készítettünk volna egy listát, a Diósgyőr körünkben joggal harcolt volna a legszimpatikusabb csapat címéért. Kitartó szurkolótábor, szerethető csapat. Ebből mára minden téren vesztes csapat lett, a szurkolók már idegenben nem tényezők, a kiesés elől menekülnek, számos bunkó fradista játékost igazolnak, de ezt még megfejelik azzal a kivagyisággal, hogy a velünk fennálló semleges viszonyba is belerúgnak. A 4. helyük azért így is érezteti, hogy nem vágták el nálunk magukat teljesen – vagy éppen azt az örök igazságot, hogy mindig van rosszabb.
- Újpest. Hiába, az Újpest már rég nem önmaga. Táborukat szétszabdalta az MLSZ-szel és saját vezetőségükkel való harcuk, a wc-deszka címerük pedig még minket is felháborított, hiába annyi évnyi ellenségeskedés és csürhe mentalitás (ugye emlékeztek még Rajczira?). Sőt, pár hónapja még örültünk is neki, hogy a Felcsútot elverve ők lettek a kupagyőztesek. Érdekes, hogy változik a világ…
- Mezőkövesd. Semmi nincs bennük ami szerethető, de semmi nincs bennük, ami utálható, így listánk középső csapata ha megszűnne, talán észre sem vennénk.
- Paks. Egyetlen pozitívum velük kapcsolatban, hogy többségében magyar játékosokat foglalkoztatnak. A legnagyobb negatívumuk pedig, hogy játékstílusuk három feladatából az első, a második és a harmadik is ugyanaz: megölni a focit. Szurkolóként ez ellenszenves, még ha sokszor eredményes is. Ez van.
- Kisvárda. A most feljutó mesterségesen felfújt csapat a Paks ellentéte. A brazil keret mindenre jó, csak bennmaradásra nem. Az ellenszenvet a csapat iránt növeli, hogy Kondás Elemért két meccs után elzavarták (persze azóta sem jön az eredmény), így legnagyobb sajnálatunkra nem jöhet össze az NB I-ben a nagy rangadó, a csaták csatája, a párbajok párbaja, a Herczeg András vs Kondás Elemér ütközet…
- Vidi. Ismét csoportkörben játszhatnak majd, ami nem kis dolog, de jól jelzi hazánk futballját, hogy azért akkora csinnadrattát nem csapnak neki, aki pedig megnézett az elmúlt évekből pár Vidi meccset, jól látta, hogy milyen játékot is erőltetnek. Esések, műbalhék, a játékvezetők szándékos félrevezetése, undorító időhúzások. Az, hogy e mellett állami csapattá is alakultak, név- és címerváltozással; az, hogy az MLSZ minden kérésükre ugrik és kin*alja a s***üket, tovább bonyolítja a helyzetet. Tizenöt éve még nagyon szimpatikus csapat voltak, de mára lerombolták ezt a nimbuszukat és az Újpesthez képest pont fordított utat jártak be.
- Ferencváros. Kell részletezni, miért nem szeretjük őket? Míg a Vidinek, vagy az Újpestnek vannak/voltak olyan időszakai, amikor csillapodtak a negatív hullámok körülöttük, a Ferencváros ilyenbe sosem futott bele. Felsőbbrendűségérzetüket pályán és pályán kívül is éreztetik, a felesleges keménykedés sem marad el tőlük, akár a gyepen, akár az utcán. Vezetőségük politikai manőverekre használja fel a klubot, ingyenjegyekkel tereli be az embereket stadionjába, a szurkolóik között elképesztő megosztást generálnak, a vénaszkennerrel pedig Orwelli magasságokba emelkedtek. Doll személye és a nevetséges nemzetközi szereplésük tovább csorbítja a Fradi már réges rég nem létező becsületét.
Felcsút. Mégis van egy csapat, amely minden más csapatnál jobban borzolja a kedélyeinket. Kit utálunk legjobban? A PAFC-ot. Hogy az a miniszter falujában napvilágot látott, akadémiába öltöztetett, TAO-ba bújtatott, hazug, zsoldos, Orbán udvarát megjárt, Makovecz stadionban elrejtett, Puskás-nevet elorozó, idegenlégiósokkal telített, szurkolókat szállító, gyenge teljesítményű, Szőllősiből kibújt, csillogó pénzen felneveltetett, mocskos-tetves, rabló Puskás Akadémia! Ennél több szót szerintem nem is érdemelnek.
Álljon itt a szerkesztők pontos rangsora:
A lista összeállítása valóban nehéz feladat volt, pedig a Győr, a Békéscsaba, vagy a Nyíregyháza nincs is a listán, hiszen jelenleg nem tartoznak az NB I csapatai közé. Hogy mennyire éreztük „öntökönrúgásnak” a feladatot, arról álljon itt egy záró mém, Lucas szavaival:
Csibu
