Kedden este a fővárosban, az Elek Gyula Arénában volt jelenése a DVSC női kézilabdacsapatának, hogy lejátssza soron következő bajnoki meccsét a házigazda Ferencváros ellen. Papírforma eredmény született, vereségünk nem meglepő, ám mégis csalódottak lehetünk kissé.
Mint az legutóbb is írtam, egyértelmű volt a helyzet, ki is az esélyesebb. Az biztos volt, hogy Anna Punko nem tud játékra jelentkezni, de a mérkőzés előtt az is kiderült, hiába szerepelt a névsorban Lotte Grigel, mégsem léphet pályára kézsérülése miatt, így a csapat esze sem bevethető. Belső posztokon így igencsak leszűkült lehetősége volt forgatni csapatát Pal Oldrup Jensennek.
Bulath Anita találatával kezdődött a találkozó, melyre Kovacsics Anikó válaszolt négyszeresen. A mérkőzés első felében tehát a válogatott irányító volt a Fradi fő erőssége, részünkről Vantara-Kelemen volt a legaktívabb, szélsőnk nagyon higgadtan értékesítette ziccereit. Vica góljai is nagyon kellettek ahhoz, hogy lőtávolból követtük a fővárosiakat. Ahogy teltek el a percek, úgy kezdett formába lendülni hazai részről Háfra Noémi, a fiatal junior világbajnok első lövéseit elhibázta, majd kiállítása után elkapta a fonalat, szerencsére erre is volt válaszunk Kovács Anna révén. Csupán Elek Gábor időkérése után sikerült két-három gólos előnyt kiépítenie a Fradinak, erre is tudtunk reagálni, vezetőedzőnk is magához rendelte a lányokat, rendezte a sorokat, aminek köszönhetően sikerült az egyenlítés (12-12). Azonban a szünetig kialakított egy magabiztosnak nem nevezhető három gólos előnyt az FTC. Röviden összegezve az első játékrész,t elmondható volt, hogy ezen az estén nem a védekezésé a főszerep. Szegény kapusok nem győzték a hálóból kiszedni a labdákat. Bíró Blanka sem hozta azt a színvonalat, amit tőle megszokhattunk, ugyanakkor Triffa Áginak sem sikerült bravúrokat bemutatni. Harminc pernyi játékidő alatt harminchét gólt láthattak a csarnokba kilátogató, vagy a mérkőzést a tv-ben nyomon követő nézők.
A második játékrészre mind a két szakvezető cserélt kapust, hazai oldalon Szemerey Zsófi, nálunk meg Oguntoye Viktória érkezett. Ez a csere döntőnek bizonyult főleg a fővárosiak szemszögéből, ugyanis a Siófokról igazolt hálóőr fontos védéseket mutatott be. Ezzel együtt a házigazdák védekezése is feljavult, támadógépezetük pedig ugyanolyan magas hatékonysággal üzemelt, mint az első félidőben. Erre már nem volt válasza a Lokinak, nem tudtuk megakadályozni, hogy a Fradi felpörögjön, ráadásul minden hibánkat könyörtelenül kihasználták, egyre jobban nyílt az olló a két csapat között, ekkor már minden lényegi kérdés eldőlt, csupán arra vártuk a választ, megússzuk tíznél kisebb gólkülönbséggel, vagy sem. Sajnos nem sikerült, végül tizenegy találat lett a különbség a két csapat között. Korábban is láthattuk már, hogy mennyire hatékony a fővárosiak szélsőjátéka, ez kedden is bebizonyosodott, ugyanis a Schatzl-Lukács-Faluvégi-Márton négyes tizenhat alkalommal zörgette meg a hálónkat.
Végeredmény: FTC Rail Cargo Hungaria – DVSC SCHAEFFLER 38-27 (20-17)
Az összecsapásból a következő tanulságokat lehet levonni: továbbra sem tudunk egy mérkőzést úgy lehozni, hogy ne legyen benne legalább egy olyan periódus, amikor teljesen szétesik csapatunk játéka, mint ahogyan azt láthattuk most a második félidőben, ekkor már az időkérés sem javított a helyzeten. Miközben családi körben néztük a meccset, az is felvetődött, hogy kissé hazai pályát fújt a Horváth – Altmár páros. Elfogult vagyok, szerintem is volt több olyan helyzet, amit nem egyenlően ítéltek meg, de nem lehet erre fogni a nagyarányú vereségünket. Példaként ott van Despotovic, aki decemberi visszatérése után megállíthatatlan volt, szórta a gólokat, mostanában viszont formán kívül van, átlövésein, valamint passzain is látszik, hogy mennyire nem érzi a kaput. Ezen visszaesés nemcsak klubszinten szembeötlő, hanem a Magyaroszág – Montenegró válogatott meccseken is tapasztalható volt. Ez sokkal inkább befolyásolja a meccsek eredményeit, mint a sporik tevékenysége.
A negatív szavak után járjon egy kis vállveregetés Kovács Annának, aki csapatunk legjobbja volt hét góllal. Vantara-Kelemen Évi is jó napot fogott ki. Továbbá Bordás Rékától is láthattunk szép gólokat. Miután vezetőedzőnk visszacserélte a kapuba Triffa Ágit, tőle is láthattunk nagy védéseket, de ekkor ez már nem bírt komolyabb jelentőséggel, de mégis jár érte egy-két dicsérő szó. A mérkőzés végén Borgyos Panna is lehetőséget kapott vezetőedzőnktől.
Letudtuk a Siófok-Győr-FTC trió elleni idegenbeli meccseket, hamarosan eljöhet a mi időnk!
Hajrá Debrecen! Hajrá Loki!
Iceman
(képek forrása: dvsckezilabda.hu)
