A produktivitási rendszerről fél éve már írtam egy ismertető cikket, ahol igyekeztem rámutatni, milyen problémákat vet fel ez az új rendszer és mennyire nem értek egyet azzal, hogy az MLSZ ez alapján adjon jelentős támogatást a klubok, akadémiák számára. Ezúttal nézzük meg, hogy a DVSC hogyan szerepel, kiért mennyi pontot kap, esetleg mennyi pontot ad más csapatoknak, nevelőegyesületeknek.
Az előző rész tartalmából: A rendszer célja (papíron) a nevelőegyesületek támogatása. Az általuk nevelt játékos minél fiatalabb korban van és minél jegyzettebb bajnokságban, minél több játékperccel rendelkezik, annál több pénzt adnak a játékos egykori nevelőegyesületeinek. Ettől azt várják, hogy a tehetséggondozás révén minőségibb játékosok kinevelésére fognak törekedni, hiszen később ez anyagilag is jobban kifizetődik számukra. Arról feledkeznek meg, hogy csupán a pénztől erre nem lesznek képesek az akadémiák, ellenben így a klubok a saját nevelésű játékosaiknak még akkor is több játékpercet adhatnak, ha a játékos gyenge teljesítményt nyújt. Önmagában ettől a szabályozástól nem lesz több jó teljesítményt nyújtó akadémista, nem lesz több jó teljesítményt nyújtó felnőtt labdarúgó.
A produktivitási rendszer honlapja, ahol az ebben a cikkben közölt pontszámok és a pontos szabályzat is megtekinthető: https://ada1bank.mlsz.hu/productivity/
Erről lesz szó most: Az, hogy a rendszer számára a minőség helyett a mennyiség fontosabb, a most bemutatott játékosok pontértékén is látszódni fog. Amíg pedig nem a minőségre koncentrálunk, mindaddig nem fogunk előrelépni és fel kell készülnünk az anomáliákra: aránytalanságokra és igazságtalanságokra. Ezekre az anomáliákra kívánom felhívni a figyelmet ebben a cikkben.
Vizsgáljuk meg először a kezdőcsapatunkat, ki és mennyi pontot kap a játékosainkért? A pontokat a 2016/17-es idénytől számítják, tehát 2,5 idény összesített pontértékei vannak a rendszerben, az előtte lévő időszakért visszamenőleg senki nem kap pontot. A pontok a 2019.02.15-i állapotot tükrözik.
1) Nagy Sándor – 0 pont. Túllépte a 25 éves kort és egyébként sem hazai csapatnál nevelkedett. Így senki nem kap pontot miatta.
2) Bényei Balázs – 0 pont. 2016 előtt már betöltötte a 25. életévet. NB I esetén e korhatár felett nem jár pont.
3) Kusnyír Erik – 4060 pont, amiből 777 a Tarpát, 3282 a DVSC-t illeti, mint nevelőegyesületek. A pontok eloszlását mindig az egyesületekben eltöltött idő arányosításával szabják meg. 4060 pontját az NB I játékpercei alapján kapta, amit 2,5-ös szorzóval láttak el, mivel U19-es játékos. Saját nevelés extra szorzót nem kapott, csak az U19-es NB I-es szorzót kaptuk meg utána.
>>>ANOMALIA DETECTED<<< Mielőtt jönne a következő játékos, itt is az első anomália. Ugyanis hiába töltötte be Kusnyír a 19 éves kort a Kisvárda elleni meccs előtt két nappal, ezen meccs után is az eddigi 2,5-ös szorzót, nem pedig az U20-as játékosnak járó kettes szorzót kapta meg. Ez azért van, mert a szabályzat szerint a pontszámítás naptári éve számít idényen belül, (ahogyan egyébként is megkülönböztetik a korosztályokat), ami miatt hiába lett korosabb egy játékos, egy darabig még fiatalabb játékosnak számít. Ennek a rendszernek a születési időponttól függően lehetnek kárvallotjai és haszonélvezői.
4) Kinyik Ákos – 2916 pont, ami mind a DVSC-t illeti, hiszen csak nálunk nevelkedett. Pontokat csak a 2017/18-as idény 30. fordulójáig kaptunk utána, mivel ekkor töltötte be 25. életévét. Tehát itt a fenti anomália már nem létezik, azt csak az U19-U20-U21-es szorzók esetében tapasztalni. Jár a mínusz pont a következetlenségért és kérdezem, ha itt lehet születési dátumnál meghúzni a határt, ott miért nem; illetve fordítva.
5) Pávkovics Bence – 5818 pont, amin Mohács, Pécs, az MTK és az UTE osztozkodik. A pontjait az Újpestben játszott meccsei alapján kétszeres majd másfélszeres szorzóval kapta, volt U21-es válogatott meccse, amin szintén kétszeres szorzót kapott, az idei szezonban viszont már csak egyszeres szorzót kapott a meccseire, hiszen elmúlt 21 éves. A DVSC-ben játszott találkozói alapján ebből 1020 pontot gyűjtött nevelőegyesületeinek.
>>>ANOMALIA DETECTED<<< Nos, itt az újabb anomália. Az U21-es válogatott meccséért ugyanannyi pontot kap, mint amennyit 2016-ban például a Gyirmót elleni elsőosztályú mérkőzésen. Vajon ez így igazságos dolog? Eleve évente alig egy tucat válogatott meccs van és ezek ugyanannyit érnek, mint egy NB I-es meccs? Lehet dönteni, hogy az NB I van-e túlpontozva, vagy az utánpótlás válogatott alacsonyra értékelve. És mielőtt valaki a felnőtt válogatott szorzóját kérdezné, az sem sokkal több. Egy 24 éves játékos két 90 perces NB I-es meccsért ugyanannyi pontot kap (1×180) mint egy felnőtt válogatott találkozóért, ahol 60 percet játszott (3×60).
6) Szatmári Csaba – 5248 pont, amit mind mi kapunk. Az NB I-es játékpercei már csak egyszeres szorzót érnek, de volt egy EL meccse a La Fiorita ellen, ahol a 90 percére a nemzetközi kupa miatt 2,5-ös szorzót kapott.
>>>ANOMALIA DETECTED<<< Itt is ugyanaz a gondom, ami a válogatott kapcsán felmerül. Évente átlag 0-4 nemzetközi tétmeccs jut egy-egy játékosnak. Tényleg csupán 2,5-ös szorzót ér, ha valaki itt játszik? Egyébként a BL és EL, valamint a csoportkör és a selejtező egyaránt 2,5-ös szorzót ér, ami szerintem szintén nem igazságos, hiszen véleményem szerint igenis megkülönböztetett értéket érne minden játékos, aki pályára lép egy csoportkörben!
7) Ferenczi János – 380 pont, mind a DVSC kapja. Bár már elmúlt 25 éves, volt 4 EL-selejtezős mérkőzése (La Fiorita és Zhodino), amit életkortól függetlenül 2,5-szörös szorzóval kap meg.
Ez nem anomália, csak egy költői kérdés: ha az NB I-ben a 25. életév betöltését követően, az NB II-ben a 23. életév betöltését követően nem kap pontot egy játékos, miért kap a nemzetközi porondon? Ez nem fogja ellensúlyozni azt a problémát, amit fentebb már vázoltam (azaz, hogy nincs kiegyensúlyozva a magyar bajnokságért és a válogatott szereplésért, vagy nemzetközi szereplésért járó pontszám). Az elv érthető: azzal jár legjobban a nevelőegyesület, ha a játékosa minél hamarabb minél többet játszik az NB I-ben, majd külföldre igazol 25 éves kora előtt. De erre a nevelőegyesületnek semmilyen ráhatása nincs…
8) Barna Szabolcs – 2246 pont, mindet a DVSC kapja. Ezúttal azonban nem csak mi játszattuk a játékost, 2016-ban a Nyíregyházával az NB II-ben szerepelve 0,75-ös szorzóval 250 pontot focizott össze nekünk. Az NB I-ben már csak egyes a szorzója.
9) Tőzsér Dániel – 0 pont. Túl koros, és bár a 2016/17-es idény elején még a QPR játékosa volt az angol másodosztályban, amely 2x-es szorzót adott volna, de egyik meccsen sem lépett pályára.
10) Haris Attila – 7686 pont. Ennek nagyjából kétharmada Szajolt, egyharmada pedig a Ferencvárost illeti. Már csak 1x-es szorzót kap, ebben a szezonban a DVSC-ben 1558 pontot focizott össze, amiből kb. 600 pontot adtunk a Ferencvárosnak, a többit pedig a szajoliaknak.
>>>ANOMALIA DETECTED<<< Haris a tavalyi szezonban az NB I-ben játszott, a Balmazújváros labdarúgójaként. Összesen 2255 percet játszott. Botka Endre a Ferencvárosban 2308 percet. Ez alapvetően ugyanannyi pontot jelent (tekintsünk el most az életkorból fakadó szorzók használatától), hiszen a rendszer a lejátszott játékperceket jutalmazza. De kérdezem én – és semmiképp nem akarom leszólni Haris teljesítményét, vagy felmagasztalni Botkáét -, hogy szerinted melyik játékos játéka ért többet? Haris Attila kiesett a csapatával, Botka pedig végig az aranyéremért küzdött, hogy végül „csak” az ezüstnek örüljön. Ez igazságos rendszer? Nem vizsgálja sem azt, hogy melyik játékos volt hasznosabb tagja csapatának, sem azt, hogy melyikük mondjuk milyen passzhatékonysággal, szerelési mutatóval, góllal és gólpasszal járult hozzá csapata sikeréhez; sem azt, hogy a csapata hogyan teljesített.
Gondoljunk csak bele, ha egy csapat nem bírja már az NB I-es kiképzést, úgy kalkulál, hogy kiesik az első osztályból és fog 11 U19-es saját nevelésű játékost, teljesen mindegy, milyen eredményt játszanak, kapni fog utánuk 90 perc * 33 forduló * 11 játékos * 2,5-ös szorzót. Ez 81675 pont. Ha 4000 forinttal megszorozzuk (ennyit ér egy pont), az 326 millió 700 ezer forint! Nyilván ez egy nagyon túlzó példa, de már önmagában ha csak az utolsó 11 meccsen áll fel így egy csapat (mert már biztossá válik a kiesés), az is több mint százmillió forint. És kérdezem a szakértőket: ez a ráfordítás vajon megtérül majd? Ez a sok százmillió visszaköszön majd bármikor is?
11) Varga Kevin – 5650 pont, ami szétoszlik a DVSC, az MTK és Karcag között. Az NB I-ben egyszeres szorzót kapunk már csak utána. Egy remek teljesítménnyel pedig hiába lenne válogatott és alapember, évente az is csak plusz 1500-3000 pontot érne.
12) Bódi Ádám – 1422 pont, ami a DVSC-t illeti teljesen. A pontjait csak a Vidi EL-selejtezőinek köszönhetjük (Zaria Balti, Cukaricki, Midtjylland és Balzan FC-k ellen játszott), az NB I-ben már nem ér pontot a szereplése .
13) Takács Tamás – 165 pontot kap utána a Sport-Gold Szolgáltató Kft. a Zhodino elleni EL meccsei miatt.
14) Szécsi Márk – 2314 pont, ami teljes egészében a miénk. 784 pontot hozott nekünk a nyíregyházi NB II-es játékával, 369-t a felcsúti NB I-es játékával, és 968-t az idei szezonban a Lokival.
15) Damásdi Alex – 2637 ponton osztozik az MTK, a Felcsút és a Vasas. A pontjai többségét az NB II-ben szerezte, idén a DVSC-ben már az NB I-ben is pályára lépett, amikért szintén járt a pont.
>>>ANOMALIA DETECTED<<< És akkor jöjjön az utolsó anomália a cikk ezen szakaszában. Nem tudom, feltűnt-e nektek, de a Magyar Kupa mérkőzései nem érnek pontot. Tehát egy akadémia neveltje hiába jut el a döntőig és nyeri meg a Magyar Kupát, egyetlen árva pontot, egyetlen árva forintot nem kap érte a nevelőegyesülete. És ez nem csak Magyarországra vonatkozik, ha valamely egykori játékosunk például az FA-kupában, a spanyol vagy olasz kupában játszana rendszeresen, az is ugyanúgy nulla pontot érne: a kupamérkőzések nem számítanak.
A probléma a rendszerrel az anomáliákon kívül továbbra is az, hogy bizonyos játékosokat előnyben részesít más játékosokhoz képest, FÜGGETLENÜL ANNAK TELJESÍTMÉNYÉTŐL. Ha egy klub vezetői több pénzt szeretnének kapni, akkor a saját nevelésű játékost állítják be a csapatba. Gondoljunk bele: ha Kusnyír játszik jobbhátvédként 90 percet, 225 pontot termel, amiből 189 pontot mi kapunk. Mivel minden pont 4000 forintot ér, akkor egyszerű a képlet: Kusnyír minden meccse 756.000 forintot hoz. Ha a 33 fordulóból csupán 20 mérkőzést végigjátszik, akkor 15.120.000 forintot játszik össze, amivel igazából kitermeli saját fizetését. Ellenben, ha Cikost vagy Bényeit játszatjuk ugyanezen a poszton, akkor mindettől a pénztől elesünk.
Na, de itt még nem ér véget a történet, lássunk még pár labdarúgót, akik köthetőek a DVSC-hez.
Összesen 62 játékosunk van, akiért kapunk pontot, közülük 19 nem éri el a 20 pontot, tehát az értük kapott összeg eddig kevesebb mint 100 ezer forint, mindannyian különböző NB III-as pályára lépésekért kaptak pontot, többségük a DEAC labdarúgójaként. Nézzünk pár érdekesebb nevet!
Deczki Máté – 80 pont. A Stoke City u18-as csapatának kapusa a pontjait egyetlen U17-es utánpótlás válogatott mérkőzésen szerezte.
Bukta Csaba – 180 pont. A Salzburg U18-as csapatának szélsője a pontjait három U17-es utánpótlás válogatott mérkőzésen szerezte.
>>>ANOMALIA DETECTED<<< Míg az U17-es válogatottban történő szereplésért kaptunk utánuk pontot (egyes szorzóval), az semmit nem számít, hogy Deczki a Premier League U18 korosztályos bajnokságában 20 mérkőzésen 1746 percet játszott (ez egyszeres szorzóval is közel 7 millió forintot érne), vagy Bukta az osztrák U18-ban három mérkőzésen 224 percet játszva 2 gólt szerzett. Kérdezem laikusként: az U17-es válogatott meccse tényleg többet ér az angol vagy osztrák utánpótlás bajnokságnál? A nevelőegyesületek számára ez vajon igazságos történet?
Sigér Dávid – 0 pont. Hiába robbant be tavalyelőtt a Balmazújvárosban és hiába vált egyből az FTC alapemberévé, mivel már 28 éves, a nevelőegyesületei nem kapnak utána pontot.
Sigér Ákos – 1144 pont. A tavaly júliusban 23. életévét betöltő fiatal a Kazincbarcika játékosaként az NB II-ben játszotta össze nekünk ezt a szép pontszámot. Az NB II-ben 23 éves korig jár pont, így idén hiába a Cegléd alapembere, pontot már nem ér a játéka.
Kóródi Nándor – 1633 pont. Ebből 894 pont a DVSC-é (kap még a Debreceni Honvéd Sportegyesület és Püspökladány). A DVSC-DEAC NB III-as és a balmazújvárosi NB II-es pályára lépéseivel érte el ezt az értéket.
Balogh Norbert – 2078 pont. Ebből 1667 a miénk. A Palermo játékosa csak éppen előzi be Kóródit. Ennek oka, hogy hiába játszott 2017-ben 529 percet a Serie A-ban, a topbajnokságok csak hármas szorzót érnek. A Serie B-ben 2018-ban többnyire sérült volt, 8 játékpercére kettes szorzót kapott. Az olasz kupában egyébként hiába játszott 249 percet, ez a kupameccsek figyelmen kívül hagyása miatt 0 pontot ér.
>>>ANOMALIA DETECTED<<< De ami talán ennél is fájóbb, hogy hiába igazolt télen az APOEL Nicosia csapatába, és hiába játszott öt meccsen 271 percet, ez is nulla pontot ér. A ciprusi bajnokság még annyi pontot sem ér mint az NB III. Ezért ezúttal is gratulálok a szabályalkotóknak.
Dzsudzsák Balázs – 0 pont. Talán ő ugrik be mindenkinek először, hogy ő vajon hány pontot ér. Nullát. Pedig a válogatott alapembereként még úgy is összefocizott 2430 pontot, hogy az arab ligákért egyáltalán nem jár pont. Akkor hogyan lehetséges, hogy nem kap érte pontot senki? Nagy levegő…
>>>ANOMALIA DETECTED<<< A rendszer magyarázata így szól: „Nincs nyilvántartott egyesület aki megkaphatná a pontokat.” Ez különösen azért érdekes, mert a rendszer ezután felsorolja egykori nevelőegyesületeit: 1996-08-30 és 2002-11-12 között Nyíradony, ezután a Debreceni Labdarúgó Akadémia 2004-08-09-ig, majd a hozzánk tartozó Létavértes, végül 2005-02-10-én kötött profi szerződést a DVSC-vel, 18 éves korában.
Varga József – 2072 pont. Bár életkora miatt az NB I-ben már nem kap pontokat, az elmúlt 3 nyáron is pályára lépett több EL- és BL-selejtezőn is a DVSC és a Vidi színeiben, így hozta össze ezt a pontszámot.
Kártik Bálint – 4942 pont. Nála csak négy játékosunk van, akiért több pontot kapunk. Ennek oka, hogy miután mi nem szerződtettük le, a Nyíregyházához szerződött és ott az elmúlt két és fél évben alapemberként játszott a másodosztályban, összesen több mint 6000 percet töltött a pályán.
A top 5-ben a 4. helyen Varga Kevin, a 3. helyen Kusnyír Erik, a másodikon pedig Szatmári Csaba végez. Róluk fentebb már írtam. De ki lehet az első?
Korhut Mihály – 12962 pont. Válogatott szereplések, a Beer Sheva csapatával BL- és EL selejtezőkön kívül Európa Liga csoportkör (kétszer!) és egyenes kieséses szakasz, az izraeli bajnokságban, majd idén januártól a görög bajnokságban is alapember (mindkettő kétszeres szorzót ér).
Ismétlem magam. Nem az összeg, nem a támogatás zavar és örülök neki, hogy a nevelőegyesületek munkáját próbálják így támogatni. De ettől a rendszertől nem fog változni a hazai labdarúgásunk minősége. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy a megkapott összeget a nevelőegyesületek ne arra használják fel, hogy a munkájuk minőségét növeljék, de naivak lennénk, ha azt gondolnánk, hogy ez országos szinten így is fog megvalósulni. A TAO-t sem erre használják, amire itt egy ékes bizonyíték, mely jól példázza, hogyan is működnek a dolgok: http://nogradifutball.hu/
Az nagyon szuper a rendszerben, hogy lehetőséget ad. Viszont nem szabályoz, és nem teszi megfelelő keretek közé a támogatást. A fenti anomáliák többsége kiküszöbölhető, a rendszer pedig tisztább lenne az alábbi változtatásokkal:
– Az NB I-ben a 25 éves kort ugyanúgy számolnák, ahogy az utánpótlás korú játékosok esetén (vagy fordítva).
– A válogatott meccsekért vagy nagyobb szorzót adnék, vagy válogatott meccsen történő pályára lépésért egyszeri bónuszt osztanék ki a szorzón felül.
– Megkülönböztetett pontértéket adnék a BL- és EL-selejtezőknek és csoportoknak. Vagy egyszeri bónusszal jutalmaznám azokat a játékosokat (a szorzón felül) , akik csoportkörben szerepelnek.
– A kupamérkőzéseket, vagy a hazai kupában a legjobb négybe történő eljutást is pontoznám. Kisebb pontszámmal, mint a bajnokságot, de semmiképp nem tenném partvonalon kívülre.
– A külföldi bajnokságok esetén figyelembe venném a bajnokságok FIFA-ranglistáját, és ennek megfelelően adnék pontot, szinte az összes első osztályú bajnokságért (egyértelmű, hogy a nálunk gyengébb bajnokságokért 1-nél kisebb szorzót alkalmaznék).
– Vizsgálnám, hogy a csapat ki ellen és milyen eredményt ért el és ennek megfelelően módosítanám a bónuszt, vagy a bajnokság végén a csapat végső eredményétől függően egyszeri bónuszponttal jutalmaznám a dobogón végző játékosokat.
– A válogatott meccsekért vagy nagyobb szorzót adnék, vagy válogatott meccsen történő pályára lépésért egyszeri bónuszt osztanék ki a szorzón felül.
– Megkülönböztetett pontértéket adnék a BL- és EL-selejtezőknek és csoportoknak. Vagy egyszeri bónusszal jutalmaznám azokat a játékosokat (a szorzón felül) , akik csoportkörben szerepelnek.
– A kupamérkőzéseket, vagy a hazai kupában a legjobb négybe történő eljutást is pontoznám. Kisebb pontszámmal, mint a bajnokságot, de semmiképp nem tenném partvonalon kívülre.
– A külföldi bajnokságok esetén figyelembe venném a bajnokságok FIFA-ranglistáját, és ennek megfelelően adnék pontot, szinte az összes első osztályú bajnokságért (egyértelmű, hogy a nálunk gyengébb bajnokságokért 1-nél kisebb szorzót alkalmaznék).
– Vizsgálnám, hogy a csapat ki ellen és milyen eredményt ért el és ennek megfelelően módosítanám a bónuszt, vagy a bajnokság végén a csapat végső eredményétől függően egyszeri bónuszponttal jutalmaznám a dobogón végző játékosokat.
| Alapértelmezett érték: 90 pont | Tabella első 4 helyezettje ellen | Tabella középmezőnye ellen | Tabella utolsó 4 helyezettje ellen | |||
| szorzó | pont | szorzó | pont | szorzó | pont | |
| Döntetlen | 1,1 | 99 | 1 | 90 | 0,9 | 81 |
| Győzelem | 1,4 | 126 | 1,3 | 117 | 1,2 | 108 |
| Vereség | 0,8 | 72 | 0,7 | 63 | 0,6 | 54 |
Az általam alkalmazott pontszámítás szórtabb eredményt hoz, 0,1-es lépték helyett lehet alkalmazni kisebbet (pl. 0,05), a hangsúly a megkülönböztetésen lenne.
– De ha csak egyetlen változtatást eszközölhetnék az ez lenne: a kiosztott összegek elköltését előzetes feltételekhez kötném, de legalábbis ellenőrizném. Nem véletlen, hogy a pályázatok esetén sem lehet bármire elszórni a támogatás összegét, hanem komoly elszámolást kell készíteni róla, amit nyilvánosságra is kellene hozni. Ugyanis önmagában a pénz bepumpálása a nevelőegyesületekhez csupán a korrupciót, az uram-bátyám rendszert, a pozícióharcokat erősítik. Semmilyen kontrollal nem rendelkezik felette az MLSZ. A kontroll hiányában pedig még akkor is elképzelhető, hogy nem térül meg a befektetés, ha az egyesületek jó szándékkal és jó célra használják azt fel. Igenis kellenek irányelvek, amik biztosíthatják, vagy legalább nagyobb esélyt teremthetnek, hogy az egyesületek munkája produktívabb legyen, és ez hosszú távon kamatozzon a hazai labdarúgás fejlődésében. Ahogyan a rendszer nevében is benne van, a produktivitást ösztönözni kell. De nem mindegy, ezt hogyan tesszük, különben könnyen lehetünk önmagunk fejlődésének legnagyobb akadályozói.
Csibu
Ui.: Néhány kérdéssel és észrevétellel megkerestem az MLSZ-t is, hiszen a produktivitás aloldalukon ezt külön kérik az Információk menüpont alatt. A válaszokat felhasználtam volna a cikkemhez is. Kétszeres automata visszaigazolást is kaptam, hogy a kérdéseimre 24 órán belül válaszolnak. Azonban 3 munkanap is hiába vártam. Ha később mégis kapok választ, szerkesztem majd a cikk ezen szakaszát.
