A Kalmar és a Levadia kiejtése után a Bajnokok Ligája play-off körét egyfajta jutalomjátékként is felfoghattuk volna, hiszen kiesés esetén is garantált volt az EL csoportkör. A sorsolás előtt a kiemelt csapatok egytől egyig ránk fenték a fogukat, mondhatjuk, hogy joggal. Kishalnak számítottunk a nagyok játszóterének kapujában, ennek ellenére ha már úgy alakult, hogy a leginkább verhető csapatot kaptuk, akkor miért ne használnánk ezt ki, és tennénk egy még nagyobb csodát? A klub történetének talán legfontosabb idegenbeli mérkőzésén az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró győzelmet aratta Szófiában, lássuk, hogy egészen pontosan hogyan is!
A Levadia kiejtése után még nem tudhattuk, hogy ki vár ránk a play-off körben, a sorsolást hasonló szintű körítés előzte meg, mint amit az „igazi” Bajnokok Ligája eseményeken szoktunk látni. Ez nem véletlen, hiszen az UEFA reformjainak hála ez a forduló gyakorlatilag már egyenértékű a csoportküzdelmekkel. És ez nem csak a pénzjutalomban mutatkozik meg, hanem a körítésben is. Itt már járnak a hivatalosan licenszelt feliratok, molinók, és persze a BL induló a kezdés előtt. Így bár még nem a csoportkörben vagyunk, a feelingje már tisztára olyan a dolognak. Na, de térjünk vissza a sorsolásra. Nyilván nem voltunk kiemeltek, mint ahogy velünk együtt a Salzburg, az APOEL, a Ventspils és a Sheriff Tiraspol sem. A leggyengébb koefficiense egyébként nem nekünk, hanem a moldáv bajnoknak volt. A kiemeltek között viszont rutinos nagyvadak fenték a fogukat a „kicsikre”.
A görög bajnok Olympiacost (96.96M) semmi szín alatt nem szerettük volna kapni, de bíztunk abban, hogy a Kobenhavnt (36.65M) és a Zürichet (24.14M) is elkerüljük, nyugat-európai csapattal nem feltétlenül jó összekerülni. Így maradt két lehetőség, az izraeli Maccabi Haifa (15.8M), vagy a bolgár Levski (14.63M). A zárójelben feltüntetett értékek a csapatok keretének összértéke millió euróban feltüntetve a mértékadó Transfermarkt adatai alapján, ami szintén jól kategorizálta a lehetséges ellenfeleket. Ezek alapján a bolgár csapat lehetett számunkra a legkedvezőbb. A Loki keretét egyébként 10.8 millió euróra taksálták, tehát közel sem volt akkora a szakadék. A sorsolást tehát izgatottan követtünk végig, és konstatálhattuk, hogy sorra húzták ki azokat a neveket, akiket szerettünk volna elkerülni. Olyannyira, hogy mi a legvégére maradtunk a Levskivel, ráadásul a DVSC golyóbisa utolsóként bukkant elő, így mi játszhattuk hazai pályán a visszavágót. Ezt bemákoltuk, most már csak a pályán kellett élni a lehetőséggel!
forrás: szud94.hu
Elérkeztünk a mérkőzés napjához, augusztus 19-éhez. A párharcot megelőzően két labdarúgóval bővült a keretünk, nem is akárkikkel. A magyar válogatott jobbhátvéd Bodnár László kilencévnyi légióskodás után hazatért, mivel lejáró szerződését nem újították meg a Salzburgnál. Rajta kívül még egy tehetséges hondurasi középpályás, Luis Ramos írt alá Nyíregyházáról, akit hosszas tárgyalások után sikerült megszerezni a riválistól. Kettejük közül nyilván Bodnár számított azonnal is bevethető, komoly erősítésnek, de Ramosban is volt potenciál. Mindketten ott voltak egyébként a meccskeretben, de a kezdőben csak Bodnár kapott helyet a sérült Bernáth helyén. Ezt leszámítva még egyet változtatott Herczeg András a Levadia elleni visszavágóhoz képest, visszakerült a védelem tengelyébe Máté, így Komlósi csak a padon kezdett.
A Levski kezdője tele volt bolgár válogatottakkal, illetve akadtak minőségi légiósok is, úgy mint a brazil kontingens tagjai, Wagner, Zé Soares és Joaozinho (közülük csak előbbi kettő kezdett), illetve húzónévnek számított még a francia Bardon, aki épp a nyáron tért vissza Szófiába egy izraeli és egy ciprusi kiruccanást követően. A legnagyobb rutint a csapat kapusa és egyben kapitánya képviselte, a 33 éves Georgi Petkov. A Levski egyébként komoly eredménysorral várta a találkozót, a selejtező második fordulójában 9-0-val búcsúztatták az andorrai Santa Juliát, a harmadik körben viszont egy kicsit nyögvenyelősebb 2-0 következett az azeri Baku ellen. Mindemellett behúzták a szuperkupát a Litex Lovech ellenében (1-0), a bajnokságban pedig két győzelemmel rajtoltak (Botev 5-0, Minyor 2-0). Az új szezonban tehát eddig hét mérkőzésből hatot megnyertek egy döntetlen mellett, ami pedig ennél is ijesztőbb volt, az a gólkülönbségük: 19-0.
A tévés közvetítés ismét komoly fejtörést okozott mindenkinek. Ugyan attól nem kellett tartanunk, hogy a nemrég indult Digi Sport megint bepromózza a meccset, és aztán nem közvetít semmit, hiszen mint említettem, itt már komoly nívója volt a dolgoknak, így a közvetítési jogokkal sem lehetett játszadozni. Hanem a probléma épp abból adódott, hogy a friss csatorna a saját szolgáltatóján kívül sehol nem volt elérhető, Digi előfizetés pedig meglehetősen kevés háztartásban volt elérhető. Mit tehet ilyenkor az ember, keres olyan vendéglátóegységet, ami rendelkezik ezzel a csatornával. Én is így tettem, így az egyik belvárosi kávézóba sikerült még éppen beférni (már a meccs kezdése előtt egy órával telt ház volt), amit történetesen a Loki egykori legendás csatára, Kerekes György üzemeltet, így az ő társaságában élvezhettük a mérkőzést.
A játékvezető a rutinos francia sípmester, Laurent Duhamel volt. A hangulat pokoli volt a Georgi Asparuchov Stadionban, ahol közel 20 ezer hazai fanatikus gyűlt össze, míg Debrecenből nagyjából 200 szurkoló kísérte el a csapatot. Az ő hangjukat tehát ezúttal elnyomta a komoly fölényben lévő hazai nézősereg. Pontban 20:45-kor pedig elkezdődött a várva várt összecsapás. Amilyen mozgalmasan indult a mérkőzés, a folytatásban annyira leült az iram. Az első percben ugyanis Leandrot rögtön ápolni kellett az oldalvonal mellett egy becsúszást követően, amíg pedig emberhátrányban voltunk, a hazai csapat máris eljutott egy beadásig, de szerencsére középen tisztázni tudtak a védőink. A következő percekben a csapatok kóstolgatták egymást, mindkét együttes sok hibával játszott, sok volt az eladott labda, nem tudott egyik csapat sem eljutni az ellenfél tizenhatosáig. Az első tíz percben nem is alakult ki helyet.
Az első említésre méltó esemény azonban rendkívül emlékezetesre sikeredett. A 11. percben hátul a Levski védők passzolták ki a labdát oldalra, ismét egy pontatlanság és a meg nem értés okozott tehát egy hibát. Az ajándékba kapott bedobást Leandro Czvitkovicsnak dobta be, ő a jobb szélen felfutó Bodnár elé passzolt, aki egy átvétel után jó 40 méterről lőtt óriási gólt, védhetetlen lövés volt, 0-1, meg van a vezetés! Rögtön a gól után Kiss próbálkozott 17 méterről, de ezt védte Petkov, a Levski játékosokat nagyon megfogta a bekapott gól.
Az első Levski lehetőség a 14. percben jött, Minev tüzelt messziről, mellément, Poleksic rajta is volt. A 15. percben kényszerből cserélnünk kellett, Máté megsérült, Komlósi állt be helyette. A következő helyzetig a 26. percig kellett várni, Coulibaly tette oda Rudolfnak a labdát a tizenhatoson belül, egy darabig forgolódott, cselezgetett, majd sarokkal tette Leandro elé a labdát, aki futtából lőtt kapura, Petkov védte az életerős lövést. A 29. percben újabb komoly lehetőség adódott előttünk, egy jobboldali beadás hosszú volt Rudolfnak, de Szakály még begyűjtötte a büntetőterületen belül, majd Leandro elé került a labda a bal szélen, aki megkerülte a védőjét és szépen kanyarított középre, a hosszún üresen érkező Czvitkovics a földre fejelte a labdát ami utána a felső lécen csattant.
Rufolf egyébként ezen a mérkőzésen is sokkal mélyebben játszott, Coulibaly volt gyakorlatilag az előretolt erőcsatár, aki megharcolt a labdákért. Czvitkovics is gyakran tűnt fel a pálya közepén, ilyenkor a felfutó Bodnárnak próbált területet nyitni a jobb szélen. Egyáltalán nem voltunk megilletődve, a kezdeti óvatos játék után egyértelműen kijelenthető volt, hogy a mi szánk íze szerint zajlott a mérkőzés, a hazai csapat játékosai meglehetősen enerváltan futballoztak, mi pedig egyre inkább magabiztosabbak lettünk. A Levski egyáltalán nem volt veszélyes a kapunkra, a védelmünk derekasan állta a sarat. A 35. percben Coulibaly kavargatott addig a kapu előtt, míg lövőhelyzetbe nem került, ám kapu fölé vágta a labdát. Ekkor a kapuralövési kísérletek aránya 10-3 volt a mi javunkra!
A 39. percben ismét előttünk adódott lehetőség, egy felpasszolt labda az egyik kékmezes játékosról pattant Rudolf elé, aki lendületből vezethette rá így a védelemre, majd egy befelé cselt köveőten a kissé kint helyezkedő Petkov mellett próbálta betekerni laposan, de célt tévesztett. Alig egy perccel később feljegyezhettük az első komoly Levski lehetőséget: Bardon mélységből nagyon szépen ívelt a kapunk elé, a hosszún érkezett Zé Soares, de lemaradt a labdáról. Ajtó-ablak ziccer volt ez, Poleksic nem mozdult ki a kapuból, ha a brazil játékos eléri a labdát, akkor 5-6 méterről könnyedén lőhetett volna gólt. Mintha ez felébresztette volna a hazai csapatot, Bardon ezúttal az alapvonal közeléből centerezett, Yovov az ötös vonalán bele tudta tenni a lábát a labdába, de szerencsénkre nem találta el jól, melléperdült a labda. A félidő utolsó perceiben meleg perceket éltünk át, beszorítottak minket a bolgárok a kapunk elé. Két perccel a félidő vége előtt figyelmetlenek voltunk és egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után ismét komoly helyzetbe került a hazai csapat, de a centerezésről ezúttal is lemaradtak a csapattársak. Számunkra legjobbkor jött tehát a félidő végét jelző sípszó.
A második félidőt csere nélkül folytatták a csapatok. Alig másfél perc telt el, amikor Yovov került lövőhelyzetbe a tizenhatosunkon belül, de a lapos lövésénél Poleksicnek először kellett védenie. Hogy mennyire direkt volt a játékunk, azt az 50. percben látott statisztika jól mutatta: míg a hazai csapat 143 passznál járt, addig mi csak 47-nél, mégis nekünk volt több és nagyobb helyzetünk, no meg egy gólunk is. Viszont éppen azt követően, hogy ez a számadat megjelent a képernyőn, egyenlített is a Levski Szófia. A francia Bardontól indult az akció a középpályán, majd sikerült a védelmünk mögé bepasszolni a labdát, az alapvonal közeléből visszagurított labdát pedig üresen várta Bardon és mesterien vágta be kapásból a labdát 15 méterről a hosszú felsőbe, Poleksic tehetetlen volt. Bár Bodnár gólja sokkal nagyobb volt, el kell ismerni, hogy ez is egy szép találat volt, sajnos ezzel 1-1-re módosult az állás. A gól előtt egyébként Leandro hibázott, amikor indokolatlanul lépett ki a védelemből, és sikerült az ő helyére beindítani, de érthetetlen volt az is, hogy a gólszerző miként kaphatta ennyire szabadon a labdát a második hullámban érkezve.
A gólt követően Herczeg András változtatott is, és a keveset mutató Szakály helyére Dombit küldte be az 55. percben. A mérkőzés ezen szakaszában elvétve tudtuk csak a labdát birtokolni, a hazai csapat dominált egyértelműen. Biztos, hogy megfogott minket némileg a bekapott találat, de ahogy az az első félidő végén is érezhető volt, a bolgárok más sebességi fokozatba kapcsoltak ebben az időszakban, mi pedig nem tudtuk ezt az iramot tartani, így tartósan védekezésre kényszerültünk. Szerencsére azért ez a komoly hazai nyomás helyzetekben nem nagyon mutatkozott meg. A Levski egyébként látványosan a széleken erőltette a támadásokat, próbáltak mélységből beindítani és a védelmünk mögé kerülni, ahogy az a kapott gólunknál is történt. Nagyon sok beadás érkezett a kapunk elé, de a védelmünk állta a sarat. A 60. percben a hazaiak szerb mestere is cserére szánta el magát, Tasevski helyett a nigériai Ortega állt be.
A második félidő első említésre méltó Loki helyzetét a 63. percben láttuk, egy trükkös kis szögletet követően Rudolf fordult le a védőjéről és éles szögből lőtt kapura, de Petkov szögletre védte a kísérletet. Aztán a 65. percben Czvitkovics cselezgetett addig a bal oldalon, míg a tizenhatos sarkáról lőni nem tudott, a lapos tekerésbe beleért egy védő, de így is épphogy csak mellé ment. A mérkőzés ezen periódusában ki tudtunk jönni a szorításból, jóval többet tudtuk birtokolni a labdát, miközben elöl Coulibaly állította igen gyakran megoldhatatlann feladat elé a hazai védőket, remekül tartotta meg a rá fellőtt labdákat, miközben hosszú indításokkal is tudtunk operálni a gyorsaságára alapozva. Kezdett egyre inkább kiegyenlítetté válni a játék képe, a Levski egyre kevesebbszer jutott el a tizenhatosunkig.
Dostanic a 71. percben ismét cserélt, bejött a brazil Joaozinho Hristo Yovov helyett. A 76. percben aztán újfent felrobbant az Árkád Kávézó közönsége, no meg gondolom még több ezer debreceni háztartás, ki-ki hol tudta nézni a találkozót. Az akció ismét egy bedobásból indult, Bodnár hajította be Coulibalynak a játékszert, aki kisodródva, az alapvonalhoz közel tudta megszelidíteni. Kipasszolt az oldalvonal mellett érkező Dombinak, aki tolt kettőt a labdán, majd szinte az alapvonalról lőtte be középre laposan a labdát, a túloldalról berobbanó Czvitkovics pedig parádésan pörgetett a kapuba a rövid sarokból, ismét nálunk az előny, 1-2! Herczeg András pedig nem várt sokat, nem sokkal később le is kapta a gólszerzőt, és jöhetett az új igazolásunk, a hondurasi Ramos. Ez egyértelmű üzenet volt, innentől az eredmény megtartása volt a célunk. A változtatással gyakorlatilag Varga Józsi lett a baloldali középpályásunk.
A 82. percben kisebb vita alakult ki a Levski tizenhatosán belül, a hazaiak kapusa, Petkov elég sportszerűtlenül könyökölte le Varga Józsit, amit a mieink próbáltak számon kérni a játékvezetőn. A szópárbaj végén Petkov és Kiss is sárgát kapott, számunkra ez azért volt fájó, mert csapatkapitányunk ezzel kisárgázta magát a visszavágóról. Megtörtént közben az utolsó hazai csere is, a gyengén játszó Hristov helyett Krastovchev állt be az utolsó öt percre. A Levski egy utolsó nagy rohamot próbált indítani az utolsó percekben, de eléggé hitehagyott próbálkozás volt ez. Fegyelmezetten védekeztünk, és hiába érkeztek a labdák a kapunk elé, ezek vagy pontatlanok voltak, vagy a védőink tudtak felszabadítani. Így aztán a hosszabíbtás három perce is szinte eseménytelenül csordogált le, ügyesen menedzseltük le ezt a pár percet az ellenfél térfelén tartva a labdát.
Ennek ellenére óriási megkönnyebbülés volt nekünk, szurkolók számára a hármas sípszó. Összességében teljesen megérdemelten nyertük meg a mérkőzést 2-1-re, a hazai csapat talán nem vette elég komolyan a magyar bajnokot, azt pedig már sokszor láttuk, hogy amikor lebecsültek minket, arra csúnyán ráfáztak az ellenfelek!
Osztályzatok
Vukasin Poleksic – 0
Nem sokszor kellett közbeavatkoznia, ám ezúttal picit bizonytalannak éreztem őt, valahogy sosem érzett rá, hogy mikor kellene kimozdulnia a kapujából, a beíveléseknél gondban volt, sokszor elindult, majd megtorpant. Szerencsére ebből nem alakult ki veszély. A bekapott gólról nem tehetett.
Bodnár Lászlór – 7
Ez ám a visszatérés! Hosszú ideje nem volt mérkőzés a lábában, ennek ellenére egy ilyen fontos meccsen rögtön a mélyvízbe dobták őt és helyt is állt. Hatalmas bombája megadta a meccs alaphangját, a támadásokat rendkívül hatékonyan segítette és hátul is tette a dolgát.
Máté Péter – 0
Épp hogy csak visszatért a kisebb sérüléséből, ami miatt a Levadia elleni párharcot ki kellett hagynia, és nagyon korán, a 15. percben le kellett őt cserélni. Sajnos a hírek szerint súlyos a sérülése, könnyen lehet, hogy megint az a fránya térdszalag…
Mészáros Norbert – 6
Jól helyt álltak a védelemben Komlósival, főleg a beadásoknál kellett résen lenniük, ezeket pedig meg is tudták oldani szerencsére.
Leandro de Almeida – 6
Az első gólunknál tőle indult az akció, majd Czvitkovics kapufájánál szépen futott el a szélen és adott középre, viszont Bardon találatánál ő hibázott a legnagyobbat. Ettől függetlenül a jobbak közé tartozott.
Czvitkovics Péter – 7 
Gól, gólpassz és kapufa, mondhatnánk tehát, hogy szinte tökéletes estét zárt. Azonban emellett rendkívül pontatlanul játszott a mezőnyben, éppen a góljánál hallhattuk azon statisztikát, miszerint 14 passzából csak 2 volt pontos. Viszont összességében ez most senkit nem érdekel, fontosabbak voltak a gólokat eredményező megmozdulásai!
Kiss Zoltán – 5
Amikor megnőtt rajtunk a nyomás, akkor kevésbé volt hatékony a középpályán, ráadásul kidumált magának fölöslegesen egy sárgát, ami miatt kihagyja a visszavágót.
Varga József – 6
Fiatal középpályásunk ismét remekül helytállt, nagyon nagy jövő előtt áll! Mind a középpálya közepén, az utolsó negyed órában pedig a pálya bal oldalán is hasznosan futballozott. Igazi univerzális játékos.
Szakály Péter – 4 
Őt éreztem a leggyengébbnek, nem véletlenül cserélte őt le hamar a második félidő elején Herczeg András, gyakorlatilag eltűnt a mezőnyben.
Rudolf Gergely – 6
Nagyon élt ezen a mérkőzésen, sokat volt játékban, ezúttal is sokat jött vissza a labdákért, és voltak veszélyes lövései is.
Adamo Coulibaly – 7
Bár nem szerzett gólt, mégis ő volt érzésem szerint a mérkőzés egyik legjobbja. Egyedül harcolt elöl a bolgár védőkkel, és rendre meg is nyerte a párharcait. Voltak jó cselei, megindulásai, sebességben sem tudták vele felvenni a versenyt, és láttunk tőle veszélyes lövéseket is. Órisái minőségbeli előrelépés volt az ő megszerzése Oláh Lóránthoz és főleg Duduhoz képest.
∼•∼
Komlósi Ádám – 6
Mészárosnál már kiemeltem, hogy stabil védőmunkát hoztak ketten hátul, nem okozott neki problémát, hogy hamar kellett beállnia, szinten azonnal fel tudta venni a meccs ritmusát.
Dombi Tibor – 6
Ezért szeretjük Dombi Tibit! Még ennyi idősen is tud lendületet adni a csapat játékának, most egy gólpasszal vette ki a részét a sikerből.
Luis Ramos – 0
A Nyíregyházáról érkező hondurasi középpályás az eredmény tartása érdekében állt be és leginkább keménységével tűnt ki a mezőnyből, nem riadt vissza a kemény belépőktől.
∼•∼
Herczeg András
Mérkőzésről mérkőzésre javult a csapat játéka és erőnléte is, nem hittük volna előzetesen, hogy fel tudjuk venni a versenyt egy ilyen rutinnal rendelkező együttes ellen, mégis összességében a mi akaratunk érvényesült a találkozón. A cseréi is ültek, Dombi beállítása ismét nyerőnek bizonyult.
Itt nézheted vissza a mérkőzést
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Nyilván szurkolóként egy ilyen nagy téttel bíró mérkőzést máshogy él meg az ember, de kicsit higgadtan értékelve a mérkőzést azt kell mondanom, hogy nem volt egetverő a színvonal, sőt, az első félidő Bodnár gólját leszámítva kifejezetten unalmas volt. A Levskinek volt egy erős 20 perce a mérkőzés közepe tájékán, de egyébként nagyon gyengén játszottak. A csapatunk teljesítménye ettől függetlenül kifogástalan, hiszen idegenben sikerült előnyt szerezni egy nálunk jegyzettebb csapat ellen, méghozzá szép gólokkal és összességében megérdemelten. Le a kalappal a játékosok teljesítménye előtt! Laurent Duhamel szinte hibátlanul vezette a találkozót, de ez el is várható egy francia első osztályban dirigáló játékvezetőtől.
Hatalmas győzelem volt ez, és az értékéből az sem vonna le, ha orbitális szerencsével értük volna el. Erről azonban szó nincs! A mérkőzés összképét tekintve jobban játszottunk a bolgároknál, sokkal több és veszélyesebb helyzetünk volt, főleg az első félidőt uraltuk. Emellett Bodnár gólja tényleg olyan hihetetlenül szépre sikeredett, ami méltó a Bajnokok Ligájához, és biztosan sokat fogják még mutogatni Európa-szerte. Azonban elbízni sem szabad magunkat. Kiharcoltunk egy komoly előnyt, ezt viszont meg is kell tartani jövő héten Budapesten. Ha a hozzáállásunk és a játékunk hasonló lesz, mint a mostani, akkor nem lesz probléma, de egyelőre koncentráljunk a feladatra. Szurkoljuk ki a BL csoportkört!
