Belátom, hogy naiv voltam, amikor abban bíztam, hogy a Fradi elleni első 30 percből erőt merítve lehet esélyünk a kifacsart, kupadöntőre tartalékoló Honvéd ellen. Naiv voltam, amikor azt hittem, hogy ezeknek a játékosoknak fontos a piros-fehér mez, fontos a DVSC. A csapat ismét, sokadszorra cserbenhagyta a szurkolókat. Nézzük, hogy miként is kaptunk ki a Honvéd otthonában.
Vitelki csak egyet változtatott a múlt heti kezdőn, Adeniji helyett viszont nem Garba, hanem Trujics kapott lehetőséget. Ezzel nem volt klasszikus befejező támadó a pályán nálunk, érdekes koncepció. Pisont öt játékosát hagyta ki a szerdai kupameccshez képest, nem kezdett a házi gólkirály Lanzafame, akit Ugrainak kellett helyettesíteni. A Kispest taktikai hadrendje érdekes volt, mostanában próbálkoztak átállni négyvédős felállásra, valamint az eddig látott 5-3-2/3-5-2 is terítéken volt, ma azonban egy sokkal defenzívebb 5-4-1-es felállást választottak a mérkőzésre. Számomra ezek alapján úgy tűnt, hogy a Honvéd célja valahogy túl lenni ezen a mérkőzésen, nem rossz nekik egy újabb 0-0 sem, amivel nem zárkóznánk rájuk, de picit tudnának távolodni a veszélyzónától is. Az erőre amúgy is szerdán lesz szükségük a Mezőkövesd elleni MK döntőn, amire az ellenfél ráadásul eggyel több napot tud majd pihenni (és nem is játszott éjfélig elnyúló tizenegyespárba torkolló elődöntőt a hét közben). Ezek mind olyan tényezők voltak, amik mellettünk szóltak, és amit egy magára valamit is adó csapatnak illett volna kihasználnia.
Nem is kezdődött egyébként rosszul a mérkőzés, próbáltunk kezdeményezni, az első 8-10 percben a Kispest térfelén járattuk a labdát, de onnantól mintha elfogyott volna a lendület (?). A hazai csapat az első valamirevaló helyzetét gólra váltotta, méghozzá rögzített helyzetből. Az egész idei szezonunk erről szól, hogy bealszunk a meccsek elején, és nevetséges bekapott gólokkal hozzuk nehéz helyzetbe magunkat. Most is ez történt, a rövidre érkező Kamber vállal csúsztatott a kapunkba. Ezzel olyan nagy szívességet tettünk a Honvédnak, amit már akkor sejteni lehetett, hogy kíméletlenül meg fogja bosszulni magát. A Kispest ugyanis megtehette innentől azt, amit ezzel a felállással leginkább lehetett: hátul tömörülni, két vonalban felállt védelemmel (5 védő hátul, 4 középpályás előttük) megfojtani a játékunkat, és játszi könnyedséggel kivédekezni az erőtlen támadásainkat. Ha pedig van rá mód, akkor egy gyors kontrával le is tudják zárni a mérkőzést.
Na most ehhez képest semmilyen rohamba nem kezdtünk. Ugyanúgy a hazai csapat gurigázott, néha még helyzetbe is kerültek, igaz olyan nagyon veszélyes lehetőségük azért nem akadt. A mi támadásainkban semmi átütőerő nem volt, próbálkoztunk a szélen indítgatni, illetve előrevagdosni a két alacsony termetű támadónknak (?). A középpályásaink nem tudtak pontos labdákat adni, Szécsi pedig állandóan lesen állt. Trujics volt az egyedül, aki jelezte, mi is támadni szeretnénk. Egyszer egy szépen felépített támadás után egy jobbról érkező lapos beadást kotort kapura fektében (Batik blokkolt), majd egy baloldali beadást perdített kapu mellé. A félidő vége előtt még Haris lőhetett viszonylag szabadon 18 méterről, de a kaput sem tudta eltalálni. Így aztán 45 perc alatt írd és mondd, egyetlen kaput eltalált lövést sem tudtunk felmutatni az elvileg fáradt és taktikáját kereső, nem éppen kirobbanó formában lévő Kispest ellen.
De minden fasza volt így, hiszen nem cseréltünk a szünetben. Vitelki valószínűleg úgy látta, hogy egy kis szerencsére van csak szükségünk a gólhoz. A második félidő ugyanolyan semmi játékkal folytatódott a mi részünkről, a Kispestnek pedig nem kellett igyekeznie, hiszen kényelmesen őrizhették az egygólos vezetést. Ezt elégelte meg Kinyik Ákos, aki a szezonban sokadszorra lépett oda agyatlanul a tizenhatoson belül, és hozott össze fölöslegesen egy büntetőt (Újpest, 93. perc). A tizit Ugrai simán belőtte, 2-0, lefőtt a kávé. Vitelki gyorsan cserél hármat, végre behoz csatárokat, hármat is. Igaz Kundrákot a szélre, a ma (is) semmit sem csináló Kevin helyett. És lejön Szécsi meg Trujics is, hogy bejöjjön a nigériai duó előre. Ezzel talán lesz eleje is a csapatnak, meg ha már beívelésekkel próbálkoztunk eddig, akkor legalább lesz aki fejeljen.
Semmi jel nem mutatott arra, hogy ma itt valami csodálatos feltámadás szemtanúi leszünk, de Kamber volt olyan ostoba, hogy kiállíttatta magát fél órával a vége előtt, így felcsillant a remény előttünk. A Honvéd feladta a még addigi kevéske támadó szándékát is, és átálltak 5-4-0-ba. Hirtelen eszmélünk, és eszünkbe jut, hogy a bennmaradáshoz kellenek a pontok, elkezdünk hajtani. Adeniji gyorsan szépít is, meg kell hagyni, szép gólt lőtt, Bódi beadását két méterről vágta be kegyetlenül, jó ütemben érkezett a belőtt passzra, ráadásul a kivetődő Tujvel meg is sérül kettejük találkozásakor. Újabb csapás a hazai csapatnak, elveszíti a kupameccsen kiválóan védő kapusát, hidegen kell beállnia a szezon nagy részét sérülés miatt kihagyó Lefkovitsnak. Az utolsó 20 percben benyomjuk a Kispestet, megy a tesze-tosza a térfelükön, keressük a jobbnál is jobb lehetőséget, de kapura nem lövünk. A pályán lévők közül csak Bódin és Adenijin látszik az igyekezet, utóbbi szépen összekapta magát a múlt heti nulla produkciója utána, most egymaga többet focizott fél óra alatt, mint a teljes csapat 90 alatt.
Amikor a hivatalos honlap is elszólja magát, és belátja, hogy nekünk nem védőink, hanem nézőink vannak a pályán
Van pár helyzetünk, Adeniji váratlan lövését bravúrral védi a hazai kapus, majd Ferenczi kap forintos labdát a tizenhatoson belül, de beadás helyett éles szögből fölébassza a labdát, bravó fiam. Az utolsó percekben már Kinyik is előre megy, ez a klasszikus veszett fejsze nyele. Közben Ugrait négyen sem tudjuk leszerelni, egyedül szlalomozik végig a térfelünkön, mire talán az ötödik emberünk el tudja venni tőle a labdát. Kilátástalan és kétségbeesett támadásokat látunk a csapatunktól, nem nagyon van benne a fordulat a meccsben, hogy kiegyenlítünk. Szerencsére nem is kell ezen aggódnunk, mert a nulla csatárral játszó hazai csapat ver egy irgalmatlan nagy gólt a végén, így a hosszabbításban már nincs izgulni valónk. Csőd, katasztrófa, kilátástalanság. Hármat kaptunk attól a Kispesttől, amelyiket a vírus előtt csak az nem vert el, aki nem akart, és akik 210 perc alatt nem tudtak gólt lőni az MTK-nak. Akik a Kaposvár után a második legkevesebb gólt lőtték a szezonban (25-öt), és hazai pályán csak 13-at lőttek eddig 13 meccsen (mostmár 16-ot, amiből ötöt ellenünk). Attól a Honvédtól, amelyik számára nem igazán volt fontos ez a mai meccs, persze kikapni nem akartak, hogy nehogy hátrafelé kelljen tekintgetniük.
Kibaszottul csalódott vagyok, idén már sokadik alkalommal. Én szégyellem magam a játékosok helyett, nem először ebben a szezonban. Kurva kínos ez az egész helyzet, és egyre nagyobb a baj. A legnagyobb gond pedig az, hogy akiknek át kellene érezniük ezt, pont ők szarják le nagy ívben. Az például sokatmondó, hogy egy Bódi Ádám olyat nyilatkozik, hogy ez az eredménye annak, ha nem mindenki teszi oda magát. Mondta ezt a Fradi elleni meccs után. És ezt láttuk ma is: volt 2-3 ember a 15-ből, akik szerettek volna ma is valamit alkotni, de a többiek látványosan telibe szarták az egészet. Ők elkocogtak a mai mérkőzésen is, kényelmesen, úgy, hogy ne erőltessék meg magukat. Persze csalóka most ez, mert a kiállítás miatt volt egy erős 20 percünk, amikor nyomtunk, amikor voltak lehetőségeink, és amire még azt is rá lehet húzni, hogy tepertünk a pontért. Az a baj, hogy ezt már sokadszorra játssza el a csapat. Azt, hogy 60 percig szarnak bele, előnyt adnak az ellenfélnek, majd hirtelen megtáltosodnak, megmutatják hogy hé, tudunk mi is focizni, sikerül felzárkózni, de csak éppen annyira, hogy végül így is kikapjunk. Így a meccs végén mégsem annyira keserű a szánk íze, hiszen megpróbáltuk, de semmi nem jött össze. Meg a nagy lófaszt!
Nem tudok napirendre térni Vitelki felett sem. Kezdem belátni, hogy felelőtlenség volt a részemről az első négy tavaszi meccs után kijelenteni, hogy jó döntés volt őt kinevezni. Azóta azt kell mondanom, hogy nemhogy nem fejlődött vele a csapat, hanem minden rosszabb lett. Hiszen a védelmünk ugyanolyan szar, továbbra is kapjuk a meccsenkénti 2-3 gólt, amiből legalább 1-2 ordító bénaságból, saját hibánkból születik, de cserébe mellé a támadójátékunk is egy nagy nulla lett tavaszra. Jöhet nekem itt a tulajdonos a magasan védekezünk és letámadunk bullshit szövegével, de ebből semmit nem látunk. Ahhoz, hogy a gegenpressing hatásos legyen, komoly kondíció kell, meg olyan játékosok, akik nem kocogva közlekednek a pályán (ugye Tőzsér Dani?). Nem tudom, hogy mi lehet a koncepció, de az utóbbi 6-7 meccsünkön semmi tudatos támadójátékot nem vélten felfedezni (amúgy a jelenlegi mérlegünk 1 győzelem és 6 vereség, csak jelzem). Ad-hoc módon sikerül néha helyzetbe kerülni, vagy egy egyéni villanásnak hála gólt szerezni (Kevin a Várda ellen, vagy Bódi múltkor a Fradi ellen). De nem tudjuk nyomás alá helyezni az ellenfeleinket, nincsenek kapura záporozó lövéseink, nem töri az ellenfelek hátát a háló. Még akkor sem, amikor hátrányban vagyunk. Szóval azt kell hogy mondjam, hogy Vitelkivel az is elromlott, ami legalább eddig működött. Az aranylábú focistáink megbuktatták az ősszel a klub történetének legsikeresebb edzőjét, az utódja pedig kiejti szeretett csapatunkat az NB I-ből. És ehhez mi szurkolók is asszisztálunk…
Most az a nagy a kérdés, hogy van-e értelme ebben a helyzetben edzőt váltani. Idő nincs arra, hogy új koncepcióval rendelkező szakember érkezzen, legfeljebb valami jó motivátor tudná felrázni a társaságot, mert hogy egyébként szerintem mentálisan sincs rendben minden. Attól tartok viszont, hogy az egyetlen választék csak Kondás lenne. Vele meg aztán csak a szarnak adnánk egy pofont… Pénteken a Kaposvárt fogadjuk. Nyugodtan szavamon foghattok: ha nem tudjuk legyőzni a Rákóczit, akkor biztosan kiesünk. Lehet, hogy amúgy is. És ez nem nagyon érdekel itt senkit Debrecenben. Sajnos.
Pontszámokat csak a későbbi statisztikák miatt írok, ne haragudjatok, hogy nektek most nem adtunk lehetőséget, de nem látjuk értelmét ennek az egésznek.
Nagy – 0
Kusnyír – 2
Kinyik – 2
Pávkovics – 3
Ferenczi – 2
Bódi – 4
Haris – 3
Tőzsér – 2
Varga – 3
Szécsi – 3
Trujic – 4
Adeniji – 5
Garba – 4
Kundrák – 4
Szabó – 0
Meccs – 5/2
Csapat – 5/1
Játékvezető – 5/5
