Rovatunkban olyan, egykoron a DVSC-ben megforduló játékosokat veszünk górcső alá, akiket nagy reménnyel történő leigazolásukat követően nem igazán láthatott a pályán a közönség. Ergo mindenki csak fantomként emlékszik rá: látta valahol a nevét, talán a fotójával is találkozott, de játszani sose, vagy csak ritkán látta. Annak járunk utána, hogy miért sültek be ezek az igazolások! A hetedik részben a Loki egyik legjobb légiósának számító Selim Bouadla öccsének, Slimane Bouadlának a történetét elevenítjük fel.
1, Mit lehetett tudni róla, mielőtt leigazoltuk?
1991-ben született a Rosny-sous-Bois nevű francia városkában. Nagyon kevés információt lehet fellelni az előéletéről, ha minden igaz, akkor 2008 és 2012 között az LB Châteauroux B csapatának tagja volt, amely együttes a francia ötödik ligában szerepelt. Mint azt a bevezetőben is említettem, a bátyja is DVSC játékos volt, nem is akármilyen. Selim Bouadla 2011-ben került a DVSC-hez és hamar közönségkedvenccé vált. A veretlenül megnyert bajnoki cím évében végig alapember volt, és 2012 májusában lehetett arról olvasni, hogy a kisebbik Bouadla is Debrecenbe kerülhet: posztján tekintve testvéréhez hasonlóan elsősorban a középpálya közepén volt bevethető, de szeretett a szélen is játszani. Végül létre is jött az egyezség és a 21 éves játékos a Loki labdarúgója lett.
2, Mi lehetett a koncepció a leigazolásában?
Ha a tesója nem játszott volna nálunk, akkor aligha merült volna fel akár csak a lehetősége is, hogy idekerüljön. Nyilván Selim ajánlására került képbe a Lokinál, elhívták őt próbajátékra, és úgy látták, hogy van benne fantázia. Azt látni kell azért, hogy az előélete alapján eléggé kiforratlan játékos lehetett, viszont életkort tekintve bőven állt még előtte lehetőség a fejlődésre. A koncepció nyilván az lehetett, hogy megnézik őt Ligakupa meccseken, illetve folyamatosan kapta volna a meccsterhelést a tartalékcsapatban az NB II-ben.
3, Miért vált fantommá a DVSC-ben?
Mindez úgy is történt, ahogy fentebb írtam. A 2012-2013-as szezonban többnyire az NB II-es csapatban szerepelt, 22 mérkőzésen 2 gólig jutott. Emellett 4 Ligakupa és 1 Magyar Kupa mérkőzés jutott még neki, de ezeken egyet leszámítva csak csereként léphetett pályára. Hat alkalommal az NB I-es keretbe is nevezte őt Kondás Elemér, de pályára nem lépett egyszer sem. A következő szezonban mindössze annyit változott a helyzete, hogy az NB III-ba száműzött tartalékcsapatban már nem kapott lehetőséget (csak 2-szer), a Ligakupában ötször játszhatott, míg NB I-es mérkőzésen kétszer lehetett a meccskeretben, pályára viszont továbbra sem lépett. Pedig akkoriban már mi is a csapatba követeltük őt, elvégre sokat nem veszíthettünk volna azzal, ha kipróbáljuk őt élesben. Erre viszont nem került sor, amit vélhetően meg is unt, így 2014 januárjában kérte szerződése felbontását. A hivatalos oldalon ez a közlemény jelent meg a bejelentéssel egyidőben: „A 22 éves francia középpályás maga kérte a szerződése felbontását, amelyhez klubunk hozzájárult. A játékos elmondása szerint visszatér Franciaországba. Még nem tudja, folytatja-e egyáltalán a futballt, és ha igen, akkor hol. Slimane Bouadla másfél évvel ezelőtt igazolt Debrecenbe, ez idő alatt az NB I-ben nem sikerült bemutatkoznia. (…) Mint elmondta, posztján nagyon sok jó futballista van, és nem sok esélyt lát rá, hogy be tudja verekedni magát a csapatba, emellett honvággyal is küszködik, ezért döntött a távozás mellett.”
4, Mi lett vele utánunk?
Ugyan felvetődött, hogy Rezessel együtt Nyíregyházára kerül, de végül felhagyott a labdarúgással, legalábbis profi szinten egészen biztosan. Kicsit éles gúnnyal azt is mondhatnánk, hogy Debrecenben elvették a kedvét a focitól. Hogy valójában mi miatt nem vált belőle profi labdarúgó, az nagy talány, és mi magunk is csak találgathatunk, hiszen élesben soha nem láttuk őt játszani, pedig amit pedig az edzőmeccseken vagy a Ligakupában láttunk tőle, azok alapján biztatónak tűnt. Valamiért viszont sosem kapta meg a lehetőséget, és ez vélhetően lelkileg is megviselte. Hogy azóta miként telnek a hétköznapjai, arról sajnos nincsenek információink.
