A vereség mindig belefér, de az ilyen játék SOHA.
Kikaptunk Gyirmóton kínosan, egy-nullra.
A 90 perc során szinte helyzet- és ötlettelenül,
én pedig a stream előtt ismét meghaltam legbelül.
Ennyire kínos összefoglalót még nem nagyon írtam,
Ha idáig nem tetszik, meg se nyisd! Én szóltam!
Gyerekként túl sok Frédi és Bénit néztem, ez az ára az agymosásnak. De ennek a videónak önmagában több értelme van, mint aktuális meccsünknek volt. Amíg megnézzük, legalább lehiggadok.
Pedig sem a kezdőcsapattal, sem a kerettel nincs gond. Ez a védelem másfél éve bronzérmes volt, ha pedig azt nézzük, eddig 5 meccsen csak 2 gólt kapott. Korhuttal ráadásul előrébb is léptünk, és bár lehet azon vitatkozni, Kusnyír vagy Kinyik lenne a frankóbb jobbhátvédünk, nem ezen múlik a történetünk. Az általam sokszor bizonytalannak látott Zöldesitől is láttunk már szép védéseket, de önmagában nem a kapussal van a gond, csak nézzük meg a gólszerzéseket. A középpálya miatt pláne nem panaszkodhatom, itt van Bódi, a Varga-duó, meg Bényei Ágoston. Támadókból sincs hiány, ha arra gondolok, a miénk Tischler, Sós, Szécsi és Bárány. Most előbbi kettőben bízott Elemér, de végül mind a négy játszott kezdőként vagy csereként. (Ok, abbahagytam a rímszövést.)
A meccsről sokat nem is lehet írni, a Gyirmótnak több lehetősége volt mint nekünk, és miután Tischler kihagyta a meccs helyzetét, Zöldesi pedig rosszul mozdult ki egy szögletre, már az első félidőben beállt a végeredmény. Mert a második félidőben sem változott a játékunk, amely a beívelésekre épített volna, de a beívelésekhez kellenek a jó beadások és a jó érkezések, és ezekből ma komoly hiány volt. Na de lássuk e két eseményt:
De akkor mégis, mi a gond? Miért van az, hogy a DEAC kivételével az eddigi meccseinken kínlódtunk? A Budaörs ellen egy egyéni villanás döntött a 83. percben (Szatmári). A Siófok ellen egy szerencsésen elénk pattanó labdából szerzett nagy gólt Tischler, de végül csak 1 pontot szereztünk. A Szolnok ellen a kapus rossz kijövetele miatt Sós góljával korán vezettünk, de utána bajban voltunk, és egy páros villanás kellett a második gólhoz (Bényei+Bárány). És még kétgólos előnyben sem volt kellően nyugodt a játékunk. A Gyirmót ellen pedig most megint ott tartunk, hogy helyzeteink is alig adódtak.
Persze lehet mondani, hogyha minden ötös szériából így jövünk ki (3 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség) akkor 38 forduló múlva minimum 70 pontunk lesz, ami szinte biztosan elegendő a feljutáshoz. De mint fentebb is jeleztem, nem a vereség ténye fáj, hanem a mikéntje. Az az elképzeléstelen játék, amiből Kondás Elemér előző időszakában is kaptunk bőven és ki is fejeztük erősen, hogy ebből elég volt, nem kérünk többet. Nézzük csak, 2016 áprilisában egy Vidi elleni 1-0 után mit is írt Balage (akkor még Juvefan) Kondás Elemér értékelésébe?
„Sokadszorra csináljuk azt, hogy úgy utazunk idegenbe, hogy jó nekünk a 0-0, és hátha bepattan valaki füléről a labda. Ez így nem működik. Ezzel csak azt érjük el, hogy nézhetetlen, szar meccseket játszunk, és mivel nincs olyan fegyelmezett és koncentrált (meg talán olyan jó se) csapatunk, ezért legalább egyet úgyis hibázunk, így pedig a nézhetetlen foci mellé még eredmény sem társul.”
Nézzük csak Kondás Elemér idegenbeli mérlegét a Loki kispadján az elmúlt 50 meccsen (azaz 2014/15 óta): 14 győzelem, 17 döntetlen, 19 vereség. A megszerezhető pontok 39%-t gyűjtöttük össze vele. (A DEAC elleni 0-3-t nem számoltam vendégmeccsnek, szerintem nem kell magyarázzam az okát.) Ez édeskevés, ha megnézzük, hogy Kondás Elemér összes mérkőzésén vezetőedzőként 306 meccsen ténykedett, 154-73-79-es arányt hozva össze, ami azonban már 58%-os teljesítmény! Mekkora különbség! Mert persze, benne van, hogy az idegenbeli arány gyengébb mint a hazai, de nem ekkora mértékben. Pedig a csapatai változtak, a játékosai változtak, a csapata céljai változtak. Mégis kézzel fogható, látható a különbség.
De nem is ez zavar elsősorban, hanem az, hogy ezeken az idegenbeli meccseken tényleg arra utazunk, hogy valahogy majd csak szerzünk egy gólt. A játékunkban nincs alternatíva, nincsenek meg azok a sémák, amik között tudunk váltani attól függően, az ellenfél milyen taktikát alkalmaz, vagy mi éppen az eredmény, vagy mennyire játszunk eredményesen. Ma mit láttunk? Tegyük ki két szélre Misinek/Kevinnek/Ádinak/Kinyiknek, azok adják be, és Sós vagy Tischler szerezzen gólt. Vezetést szerzett a Gyirmót, mi pedig ugyanezt a taktikát csináltuk a hátralévő 50 percben is, csak közben cseréltünk párat, bejött Ferenczi, hogy ő is adjon be labdákat, meg bejött Szécsi és Bárány, hogy hátha majd ők jól érkeznek a labdára. Logikus? Semmiképp. Semmi átlövés, semmi középső játék, betörés a tizenhatoson belülre és lövés. Nem. Csak az ívelgetés. Persze, 7-9 éve bejött, csak akkor volt elöl egy Adamo Coulibaly. Eltelt öt meccs, nem kellene meglepettnek lennünk, hogy az ellenfeleink védekezésre játszanak és kontráznak.
Ettől függetlenül voltak ma is dicsérhető játékosok, szavazzatok róla, kik voltak a legjobbak!
Nem tudom, mi húzhatna ki minket ebből a helyzetből. De Kondás Elemér taktikai repertoárja nem változott. Ez nem csak a játékosokon múlt. Ha egy csapat zsinórban így játssza a meccseit, egy olyan kerettel, ami kimagaslik az NB II-ből, akkor ott valami nincs rendben. Védtem a csapatot a Siófok ellen, mert a döntetlen benne van. Védtem a Budaörs ellen, mert első meccs volt és a Budaörs nem rossz csapat, nekünk meg ott tényleg voltak helyzeteink. De most nem tudom védeni őket. Ennél jobb játék, több lövés, több párharcnyerés, érettebb játék kell. És akkor a vereség is belefér. Ilyen játékkal azonban megint én érzem magam kellemetlenül.
Sok időnk persze nincs arra, hogy ezen filozofáljunk, szerdán a Szegedet fogadjuk, majd szombaton utazunk a Vasashoz. Idegenbe. Nem is említem, mi történt ott Kondás Elemérrel és csapatával legutóbb. Most fontos lenne a legjobb oldalunkat mutatni a játékosokért, a klubért, és nem utolsósorban a szurkolókért. A Szegedet verni kell, a Vasas ellen pedig bármi belefér, ha tudatos, szép, és mindent beleadó focit nyújtunk. Én képesnek tartom rá a csapatot. Szóóóval…
…hajrááááá Loki!
Borítókép: Kisalföld.hu
