Alaposan megnehezítette a dolgunkat a PMFC a 10. forduló zárómeccsén, amire azért előzetesen is lehetett számítani. A pécsiek ugyan idén jutottak csak fel az NB III-ból, de senkinem nem kell őket bemutatni a múltjuk alapján. Az idei bajnokságban masszív kis középcsapatnak számítanak, ennek ellenére én nem számítottam sima győzelemre, végül meg is szenvedtünk a három pontért.
Az elmúlt hét Dzsudzsák Balázsról szólt Debrecenben, a teljes magyar sportsajtó az ő visszatérésével volt tele a napokban, és nem meglepő módon a hétfő esti mérkőzést is mindenhol vele promózták. Pedig az biztosra volt vehető, hogy kezdőként nem fog lehetőséget kapni, ám éppen felfokozott érdeklődés miatt várható volt, hogy csereként azért beveti majd Kondás. Sokan egyébként nagy tömeget vizionáltak a mai meccsre (főképp pont Dzsudzsi miatt), nem egy olyan véleményt olvastam, hogy 7-8 ezer nézőt várnak, de még a DVSC facebook oldala is úgy promózta délelőtt a meccset, hogy 6000-nél is több belépésre jogosult van a mérkőzésre (amibe nyilván beleszámolták az összes bérletest, és azt az 1000-1500 ingyen jegyet, amit a keddi edzésen osztogattak). Végül nagyjából „csak” 4000 néző látogatott ki a stadionba, ami azért hétfő este még így sem fest rosszul az NB II-ben.
A kezdőcsapat nem tartogatott meglepetést, megegyezett a legutóbbi, Kaposvár elleni bajnoki kezdőjével. Azaz Dzsudzsák valóban nem kezdett, de a kispadon helyet foglalt (ahol egyébként a cserekapust és Bényei Balázst leszámítva csak támadó szellemű játékosok foglaltak helyet). Jó volt látni egyébként, hogy az Ajka meccs után karanténba kerülő játékosaink már ott voltak a stadionban, igaz egyelőre még csak a lelátón. Mivel követni kell a visszatérésnél alkalmazott szigorú protokollt, így leghamarabb szerintem csak a válogatott meccsek után léphetnek majd pályára. Talán nem tudjátok, de a héten a pécsiek is leakasztottak egy komoly legendát, a magyar focira magasról szaró Bajner Bálintot sikerült reaktiválniuk. Hogy ő ma végül nem volt a keretben, az közel sem meglepő, ha abból indulunk ki, hogy a srácnak másfél éve nem volt csapata. A pécsieknél jópár NB I-es rutinnal rendelkező játékost is találunk (Helesfay, Preklet, Óvári), de a számunkra legismertebb név talán Króner Martin lehet, aki 2013 és 2017 között a mi igazolt játékosunk volt, de bajnoki mérkőzésen sosem lépett pályára a DVSC-ben. Most csak csere volt, de nagyon korán, a 15. percben becserélte őt edzője egy sérülés miatt.
Az eddigi hazai meccseinken általában az volt a forgatókönyv, hogy szenvedősebb első félidőt produkáltunk (jellemzően 0-0-s állással), majd amint sikerült megszerezni a vezetést, átszakadt a gát, felszabadultabbá vált a csapat, és a kinyíló ellenfél ellen jöhetett a parádé. Egy meccs volt eddig kivétel, a Szolnok elleni, ahol a korai vezetés után kissé visszaesett a játékunk, az ellenfél pedig bátran játszott, és csak a meccs későbbi szakaszában sikerült lezárnunk a három pont kérdését. A Pécs elleni meccs bizonyos szempontból pont ahhoz a találkozóhoz hasonlít. A korai vezetést ugyanis most is megvolt (ugyanúgy egy Sós Bence fejesgóllal, mint a Szolnok ellen), de nem tudtunk gólra gólt rúgni, az ellenfél pedig felbátorodott. A PMFC egyébként némileg meglepő, ám annál szimpatikusabb módon nem állt be ellenünk bekkelni, a meccs első szakaszában kifejezetten bátran letámadtak és próbálták becsapdázni a játékosainkat több-kevesebb sikerrel.
Szóval nem sikerült meglőni a második gólt, pedig csak Ferenczinek lett volna rá két lehetősége, illetve egy Kusnyír kanyarítás után Bárány is kapu mellé fejelt. Majd életjelet mutatott a Pécs is, és egy zseniális mélységi indításra pocsékul mozdult ki a kapujából Zöldesi, ám hiába tudta elvinni mellette a labdát Hegedűs Márk, addig forgolódott, míg védőink beértek a kapu elé, így a lapos és erőtlen gurítást az indításnál hibázó Ferenczi ki tudta vágni. Ez mindenképp egy intő jel volt. A félidő végén Sósnak volt még helyzete, de éles szögből ő sem tudott betalálni. A vezetés tehát most megvolt, de akadozott a gépezet, és nem tudtunk egyértelműen dominálni a pécsiek ellen, a lehetőségeink viszont ennek ellenére is megvoltak ahhoz, hogy egy második góllal lezárjuk a meccset.
A második félidőt viszont görcsösen és döcögősen kezdtük, oda lett a mezőnyfölényünk, a vendégek pedig továbbra is bátran fociztak. Ezt ismét egy komoly ziccerrel jelezték, Zöldesi újfent pocsékul mozdult ki egy indításra, a mellette középre tett labdából Hegedűs próbálkozhatott ismét, de Zöldesi és Kinyik együttes erővel megakadályozták a gólszerzésben. Újabb intő jel, amiből ezúttal sem tanultunk. A 65. percben ugyanis Poór egy szögletnél összehozott egy buta tizenegyest, fölöslegesen rántotta le a pécsi játékost. A jogos tizit pedig Adamcsek be is vágta. A gól után szerencsére gyorsan felébredtünk, és az idő közben csereként beálló Bévárdi előbb még elrontotta a helyzetét Bárány beadása után, de utóbbi két percre rá folytatta a góllövést, Ferenczi újabb szép beadásából a nyolcadik bajnoki gólját szerezte, ismét fejjel. A pécsi kapus itt azért nagyot hibázott, tegyük hozzá. A gól után nem sokkal érkezett a várva várt csere, jött Dzsudzsák Balázs éppen a gólszerző, Bárány helyett. Ez némileg furcsa hadrendet eredményezett, Balázs ugyanis gyakorlatilag támadónak szállt be Bévárdi mellé, a széleken pedig maradt Ferenczi és Bódi.
Hogy miért nem a szélre állt be, annak egyébként olyan nem túl prózai okai lehetnek, hogy ilyen mértékű kihagyás után nem feltétlen akarta a stáb egy sok futást megkövetelő posztra bedobni őt, elöl pedig szemmel láthatóan kevesebb védőmunkát is kapott így. Dzsudzsi egyébként nem teketóriázott, a 77. percben kis híján gólt lövetett Ferenczivel (szépen tört egyébként be két védő között a beadása előtt), de a pécsi kapus itt most bravúrral hárított. Pár perccel később azonban már nem volt kecmec, egy bal oldali szabadrúgást mesterien tekert be középre Balázs, amire Kinyik érkezett, és fejesével eldöntötte a mérkőzést. A hátralévő pár percben már igazából csak azt vártuk, hogy vége legyen a meccsnek, beállt még csereként Tischler is, neki sikerült abban a néhány percben is gyenge teljesítményt nyújtani, számomra egyértelműen az ő játéka a legnagyobb csalódás a szezon eddigi részében, pedig két szép góllal nyitotta a szezont, de a siófoki meccs óta nem sok mindent láttunk tőle.
A győzelem tehát meglett, én egyébként pontosan ezt tippeltem végeredménynek még a szerkesztőtársaimnak a tegnapi nap folyamán, és valahogy a meccs összképét is hasonlónak képzeltem el. Kissé nyögvenyelős, döcögős játék volt, hátul továbbra is érezni a bizonytalanságot, és Zöldesi jelenléte egyáltalán nem megnyugtató sajnos. Ez volt szerintem az eddigi legnehezebben megszülető hazai győzelmünk, most játszottak ellenünk a legjobban a Nagyerdőben. De hogy a pozitívumokat is kiemeljem, Kusnyír játéka ma is kellemes meglepetés volt, minőségben óriási különbséget jelent, ha ő játszik a jobbhátvéd poszton, és nem Kinyik. Szintén kiemelném Ferenczit, aki ma is 2 gólpasszt adott, és lőhetett is volna legalább 2 gólt, ő nagyon magára talált eredeti posztján, a középpályán. Bárány ma is meglőtte a már szokásosnak mondható gólját, elérhető közelségben van számára a góllövőlista első helye is, így tovább! Azt viszont már ti döntsétek el, hogy ki volt a mérkőzés legjobbja.
Jövő héten Soroksáron lenne jelenésünk, de meglátjuk, hogy következő ellenfelünknél hogy alakul a vírushelyzet, a hétvégi mérkőzésüket ugyanis a teljes szakmai stáb kihagyta a Covid miatt, ha pedig a játékosok között is találnak esetleg fertőzötteket a későbbiekben, akkor az sem kizárt, hogy élnek majd a halasztás lehetőségével. Mindenesetre úgy készülhetünk, hogy vasárnap 15 órától Soroksár – DVSC, hogy azt követően két hetet pihenjünk ismét a válogatott mérkőzések miatt.
borítókép // dvsc.hu
