Bár idegenbe utaztunk Mezőkövesdre, de tudhattuk, hogy ez nem lesz egy egyszerű menet. A frissen kinevezett Supka Attila és csapata igyekezett ellenünk bizonyítani, hogy az eddig megszerzett 8 pontjuk nem tükrözi a valódi tudásukat. Közben mi jelentős számú hiányzóval, de a beharangozónkban várt csapattal álltunk fel a délutáni mérkőzésen, abban a tudatban, hogy vereség esetén pontszámban beér minket a Gyirmót, és rajtunk kívül már csak az Újpest szerepel majd rosszabb mérleggel… Nem mintha a döntetlen sokat segített volna nekünk, a bennmaradás érdekében valahogy, de meg kellett szerezzük a három pontot.
Az első lövésünk a 18. percben az előtte már kisebb sérülés miatt ápolást kérő Bárány nevéhez fűződött, de az Ugraitól kapott labdába az utolsó pillanatban belevetődött egy védő. Csendesen, kisebb Loki fölénnyel folytatódott a játék, hat perccel később aztán Cseke távoli lövésénél jelezték a hazaiak, hogy ők is itt vannak. A 29. percben viszont Jurinát nem vettük elég komolyan, Grófnak kellett védenie. Sőt, egy percre rá nagy kavarodásban többször is gólt szerezhetett volna a Mezőkövesd, de a lövésekbe mindig beleért egy-egy láb, maradt a 0-0. A kezdeti langyosabb játék után a félidő második felére megérkezett a meccsbe a hazai csapat, egyre veszélyesebben játszottak, mi viszont nem változtattunk a taktikán. Bódi szinte tökéletesen osztogatott, Ugrai igyekezett mindenhol feltűnni, de inkább kevesebb mint több sikerrel, Bárány pedig egyedül őrlődött a védők között. Varga mindenhova odaért, talán ő volt a félidőben a legjobb vendég részről. A félidei sípszót követően mindenesetre mi örülhettünk jobban a döntetlennek.
A második félidő kezdete Bárány-Németh cserét hozott, majd a 49. percben a meccs helyzetét. Jurina etette meg csúnyán a Deslandes-Baráth párost, majd Korhutot is, lövése végül fölé szállt, mi meg hálát mondtunk, hogy nem passzolt az üresen álló csatártárshoz, Vutovhoz. Aki aztán a sárgáját sem kapta meg, hiába igyekezett és csúszott be vállalhatatlan módon Korhutnak. A kissé eseménytelenné váló perceket a mi oldalunkról Németh próbálta megtörni, de Bódi ívelésére hiába érkezett jól, fejese fölé szállt. Ősszel igazolt csatárunk 2007. májusában talált be utoljára az NB I-ben, 14 éve.
A 65. percet követően aztán ismét közel került a gólhoz a hazai csapat. Előbb Bódi mentett fantasztikusan, majd Jurina négy méterről nem talált kaput, egészen elképesztő, mi maradt ki. Végül Gróf csúszott el az egyébként borzalmas talajon egy hazaadásnál, de valahogy el tudta kotorni a labdát a támadó orra elől. Ezután azonban Soltész percei jöttek, előbb közeli lövése kerülte el nem sokkal a mezőkövesdi kaput, majd három ember között tartotta meg jól a labdát, hogy legurításából Bévárdi veszélyeztethessen, de a kapus a helyén volt. Ugrai is feltűnt, előbb ő, nem sokkal később pedig egy védő kapott róla lapot, de a slusszpoén a lövése után érkezhetett volna, ha a rövid alsóba tartó bombát nem védi Piscitelli.
A valódi slusszpoén viszont már akkor jött, amikor úgy tűnt, elfáradt a hazai csapat. A szélen Farkas kapott labdát, Ferenczi nem jött vissza az emberével, Korhut mellől sikerült beadni, középen pedig Drazic senkitől sem zavartatva lőhetett. Lőtt is, kapásból, nem kis gólt ragasztva a kapunkba. Válaszolni nem tudtunk már rá, bekövetkezett amitől a legjobban féltünk, kikaptunk Mezőkövesden, így lecsúsztunk a Gyirmót mellé a 10-11. helyre. Nagyon nehéz erre szavakat találni, és nagyon nehéz mibe kapaszkodni, mert ennél a játéknál több kell.
Mindig nehéz az ilyen mérkőzéseken értékelni a játékosainkat, de azért arra biztatunk mindenkit, válasszátok ki, szerintetek kik voltak a legjobbak!
Jövő héten hazai pályán fogadják a felcsúti csapatot, majd jönnek sorban a kiesési rangadók, és egyre kevesebb hiba fog beleférni. Mi szurkolunk továbbra is, hajrá Loki!
Csibu
