LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Nagypéntek, nagy győzelem

Az NB I 26. fordulójában péntek esti focira voltunk hivatalosak. A Mezőkövesd fogadott minket, a kiszámíthatatlan NB I egyik legkiszámíthatatlanabb csapata, akik csupán öt ponttal voltak mögöttünk. Úgy készültem, hogy Kuttor Attila és játékosai ezúttal is kemény ellenfélnek bizonyulnak majd, de bizakodtam, hogyha nehezen is, de valami aprócska góllal tovább gyarapítjuk majd győzelmeink számát.

Már-már megszokott, de igen sajnálatos módon ezúttal sem tudta Blagojevics a lehető legjobb kezdőt a pályára küldeni. Deslandes még mindig sérült. Varga József a hét során súlyos sérülést szenvedett, míg Manrique a Vasas elleni sérüléséből nem tudott még felépülni. Babunski a kispadra már leülhetett, de az, hogy tízgólos csatárunk még nem 100%-os, akkor is szomorúsággal töltött el, ha a pótlására szerződtetett Mance eddigi 8 NB I-es meccsén már két – nem is akármilyen – gólnál jár. A sok rossz hír mellett persze jó hír volt, hogy Megyeri visszatért a kezdőbe, a sok igazolásunknak, mély keretünknek köszönhetően pedig így is teljesen rendben volt az összeállításunk:

Megyeri
Kusnyír – Romanchuk – Dreskovic – Ferenczi
Loncar – Lagator
Szécsi – Dzsudzsák – Varga K.
Mance

Bár Kusnyírnak volt egy jó lehetősége a meccs első perceiben, az első igazán jó próbálkozást Dzsudzsáktól láthattuk a 18. percben. Távoli bombája csupán pár centire suhant el a hosszú alsó mellett. A 21. percben aztán rövid ideig örülhettünk is, hiszen a nekünk már a 41. NB I-es meccsét vezető Andó-Szabó a tizenegyespontra mutatott a Szécsivel történt szabálytalanság miatt. Azonban partjelzője lest intett, s valóban, Szécsi az indítás pillanatában sajnos lesen állt. Az ellentámadásból pedig a mezőkövesdiek pörgethették a kapunkra a labdát, jelezve, ők is itt vannak ám, még ha a lövésük méterekre is kerülte el a kapunkat.

A meccs egyik legbutább jelenetét ezek után sikerült összehoznia védelmünknek, saját kirúgásunkat passzolta Romanchuk szögletre… Mintha csak bizonyítani akartuk volna, megy ez jobban is, előbb Varga Kevin lőtt húszról, majd Loncar is. Előbbit Piscitelli könnyedén védte, utóbbit viszont – Dzsudzsák korábbi löketéhez hasonlóan – inkább csak kiimádkozta, légiósunk a felső sarkot alig tévesztette el. Harminc percen belül ha kidolgozott helyzetig nem is, négy ígéretes távoli lövésig mégis eljutottunk.

A félidő utolsó tizenöt perce mégis kicsit eseménytelenül telt (leszámítva talán Lagator sárgáját), egészen a 43. minutumig, amikor Dzsudzsák beadását Mance fejelhette kapura hét méterről, de fejesét Piscitelli védeni tudta, így az addigi egyetlen igazán nagy helyzetből sem láttunk gólt. Félidő: 0-0.

A félidő első percében Megyerinek kellett nagyot mentenie, Molnár közeli pörgetésénél viszont jól érezte, hol kell helyezkednie. Aztán az 51. percben ismét mi, és ismét fejesből veszélyeztettünk. Ismét Dzsudzsák adta be, de ezúttal Dreskovic fejelt, pechjére pont Filipet találta el. Egy percre rá aztán már tényleg csak centik választottak el minket a góltól, de a gólvonal előtt flipperező labdába hiába ért bele több Loki-játékos is, senkinek nem sikerült közelről begyötörni a vezetést jelentő gólunkat. Ami késik, viszont nem múlik: a harmadik veszélyes Dzsudzsák beadás egy pattanás után eljutott Dreskovichoz, aki ezúttal már nem hibázott és gólt fejelt! 0-1!

Az 57. percben aztán már érezhető is volt, hogy hirtelen sürgősebb lett a hazaiaknak, Besirovic centerezését Molnár fejelte a kapunk mellé. A gyengébb játék okát Kuttor talán Cseri játékában látta, mert meglepő módon éppen őt cserélte le, és az a télen igazolt Prudnikov állt be helyette, aki gyakorlatilag most debütált nem csak Mezőkövesden, de az egész NB I-ben.

A 62. percben aztán elcsúszott Lagator, éppen úgy, hogy ezzel szabálytalanságot is elkövessen. Ez volt a csapatunk 6. szabálytalansága, mégis második sárgát, ezzel együtt kiállítást ért… Egészen elképesztő pech, és talán kissé túlzónak is tűnt, de Andó-Szabó hagyta magát rábeszélni és végül felmutatta a 2. sárgát, s vele a pirosat. Két beívelés után aztán majdnem egyenlített is a Mezőkövesd, de mindkétszer a helyén volt Megyeri (no meg köszönjük meg Bobálnak, hogy nem igazán jól találta el a labdát). Láthatóan azonban megzavarodtunk a kiállítástól, ami akár meccsfordító hatással is lehetett volna ránk. Dzsudzsák Balázs nem éppen kitörő örömmel fogadta, hogy helyére behoztuk Ojedirant. De muszáj volt bíznunk benne, hogy hamar kivesszük a szelet a kövesdi vitorlából, és egyértelmű volt a szándékunk: minden áron megőrizni az előnyt. Újpesten hasonló helyzetben már bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk megoldani az ilyen nehéz feladatokat is. Sőt, a 70. percben majdnem növeltük az előnyünket, Mance óriási bombáját azonban elképesztő bravúrral mentette szögletre Piscitelli.

Egyre több cserét láttunk, a hazaiak beküldték Nagy Dominiket Bobál helyére, Blagojevics pedig Mance és Varga helyén Dorian Babunskinak és Sósnak adott 15 perc játéklehetőséget. Aztán hazai oldalon Vajda állt be David Babunski, míg Ephestion Molnár helyére. A pálya kétfelé szakadt, a Mezőkövesd egyre több játékosát küldte előre, mi pedig egyre fáradtabbnak tűntünk fejben is, számos esetben rossz megoldást hoztunk. Az egyik legfájóbb Ferenczi lehetősége volt, aki egy kontra során nem vette észre, hogy mellette teljesen üresen érkezik középcsatárunk, könnyű (gól?)passz helyett inkább belevezette a labdát a védőkbe. De Ojediran sem volt a helyzet magaslatán, hiába szerzett több labdát is, passzainak többsége az ellenfélé lett.

Az utolsó tíz percben helyzetig már nem jutottak a hazaiak, szépen lemenedzseltük a hátralévő időt, egy percet Bévárdi is kapott Szécsi helyén és a megszerzett labdákat is igyekeztünk nem gyorsan elszórni. A harminc perces emberhátrány ellenére GYŐZTÜNK, és úgy gondolom, teljesen megérdemelten! A sikerünk értékét ráadásul növeli, hogy a Mezőkövesd hazai pályán szeptember 30. óta senkitől nem kapott ki, egy 8 meccse tartó szériát törtünk meg!

Csapatunk nagyot küzdött, az emberhátrány ellenére is kitartott. Nem brillíroztunk, kicsit okosabb játékkal akár nyugodtabban is nézhettük volna a mérkőzés végét, de jó volt látni csapatunkat ismét győzni. Egészen elképesztő, hogy az idény előtt a biztos bennmaradáshoz kitűzött 40 pontot már most elértük, jó érzés most Debrecen szurkolónak lenni. Dreskovic a góljával feltette teljesítményére a pontot, így nálam ő a meccs embere. De nem sokkal előzi meg a gólpasszos, ma is jól szervező Dzsudzsákot, vagy éppen a magabiztos védéseket bemutatót Megyerit sem. Természetesen ezúttal is szavazhattok, nálatok kik voltak a legjobbak!

Ezzel pedig ismét ott vagyunk a dobogón, s ha a Paks nem veri meg szombaton a Ferencvárost, a forduló végén is ott leszünk; sőt, ha a Felcsút nyer a Kecskemét ellen, az ezüstérem is két pont távolságra közeledik – igaz, a felcsútiakhoz is. Izgalmas lesz tehát követni a forduló többi mérkőzését és a bajnokság utolsó hét fordulóját is, rögtön egy hazai PAFC elleni péntek esti csatával.

Szép volt fiúk!
Csibu