Majdnem napra pontosan négy év telt el azóta, hogy a DVSC lejátszotta utolsó hazai mérkőzését a nemzetközi porondon. 2019. augusztus 1-jén a Torino látogatott Debrecenbe az Európa Liga 2. selejtezőkörének visszavágóján, és az idegenbeli 0-3 után csak formalitás volt a mérkőzés. A 15 ezer néző előtt lejátszott összecsapás valóban inkább csak egy gála volt, de nem nekünk, az olaszok bántóan simán, 4-1-re elintéztek minket itthon is. Sok víz lefolyt azóta a Dunán. Mi a szezon végén kiestünk az NB I-ből, megjártuk az NB II poklát, a visszajutásunk utáni első év kínlódós volt, az előző szezon meg visszaadott nekünk szurkolóknak kicsit a „régi” Loki érzésből. És most itt vagyunk, ismét Európában. Ez már egy másik sorozat, de az érzés, az élmény ugyanaz. Jöhet a DVSC történetének 100. nemzetközi mérkőzése!
Amikor azt írom, hogy az érzés ugyanaz, akkor arra gondolok, hogy mindegy, hogy ezt a sorozatot most Konferencia Ligának, Európa Ligának, vagy Bajnokok Ligájának hívják, nekem akkor is óriási élmény a csapatot ott látni. Régen mindig ezt az időszakot vártam a legjobban minden szezonban. Amikor lehet izgulni a sorsolásnál, hogy kit kapunk, aztán feltérképezni az adott esetben ismeretlen ellenfelet, esélyt latolgatni, majd rendre felfokozott várakozások és hangulat közepette, sok néző előtt megvívni ezeket a csatákat. Vannak szép, és kevésbé szép emlékeink, szerencsére elmondható, hogy inkább a szépből van több. Most nem azokat az időket írjuk, amikor reális esélyünk van BL- meg EL csoportkörbe jutni, de nem túlzok azzal sem, ha azt mondom, hogy az EKL csoportkör is kisebb csoda lenne. Ennek ellenére nagyon várok minden ilyen jellegű összecsapást, mert megmutathatjuk magunkat a világnak, még ha csak képletesen is.
A 100 meccs ellenfelei egy térképen – remélhetőleg holnap este már Ausztriát is beszínezhetem
Ráadásul ez a DVSC nagyon nem az a DVSC, amit 7-1-es összesítéssel búcsúztatott a Torino. Ez a DVSC megkockáztatom, hogy most fel tudná venni a versenyt azzal a Torinoval, és sokkal szorosabb összecsapásra késztetné őket. Ezért is mondtam azt az előző szezon végén, hogy nagyon szeretném a nemzetközi kupaszereplést, mert rettentően kíváncsi vagyok arra, hogy mire megy a Blagojevics-csapat Európában. Kíváncsi vagyok, hogy egy nálunk sokkal erősebb csapat ellen is merjük-e, tudjuk-e a saját játékunkat játszani, hogy tudunk-e szoros meccseket játszani olyan ellenfelek ellen, akik ellen a korábbi DVSC-nek semmi esélye nem volt.
A választ nem az Alashkert elleni párharcban kapom meg a kérdéseimre, az már egészen biztos. Mert az a múlt heti odavágón tisztán látszott, hogy jobb csapat vagyunk az örményeknél. Az 1-0-ás végeredmény viszont kellően soványka ahhoz, hogy ne vegyük komolytalanra a figurát a visszavágón. Le kell még hozni profin ezt a 90 percet, abszolválni kell a továbbjutást, és aztán jöhet a már emlegetett komolyabb feladat: megmutatni magunkat egy erősebb csapat ellen.
Egyedül Kyziridisben nem vagyok biztos, helyette talán Domingues
De még a Rapid előtt itt ez a holnapi meccs. Sűrű a programunk, tegnap előtt még bajnokit játszottunk, de hétvégén viszont pihenhet a csapat. Ráadásul a játékosok egy része pihent hétfőn is, legalábbis a támadóink. A szakmai stáb szerintem okosan forgatja majd a csapatot itt a nyári dömpingben (és remélhetőleg később is). Persze tegyük hozzá, könnyű úgy, ha meg is van ehhez az alapanyag, és tényleg minőségi emberekkel lehet pótolni az éppen pihenő játékosokat. Holnap egyébként nem számítok meglepetésre a kezdőt illetően, akik hétfőn pihentek, azok most ismét kezdenek majd, ugyanazt a 11 játékost várom a csapatba, akik múlt csütörtökön Ferenczi sérülése után a pályán tartózkodtak. Nincs is okunk tartalékolni, a holnapi meccstől számítva minimum egyhetes pihenőnk lesz, szóval lehet 100%-ban fókuszálni az Alashkert elleni mérkőzésre.
A jegyek szépen fogynak, szerintem a félház garantáltnak tűnik, jó lenne, ha 12-13 ezerig fel tudnánk tornázni a nézőszámot. Minden adott egy jó élményhez: villanyfényes meccs, jó csapat, verhető ellenfél, a továbbjutás reménye. Remélhetőleg a hétfőn látott mentalitás köszön majd vissza, és akkor nem lehet gond most sem.
Mindenki a stadionba, hajrá Loki!
