A múlt heti váratlan, DVTK elleni hazai fiaskó után nem volt hálás feladatunk: Újpesten kellett volna javítani… Ott, ahova soha nem győzni jártunk. És hiába a lilák rossz szezonkezdete, nem mellettünk szóltak az előzetes esélyek. A megérzéseim pedig sajnos helytállók voltak…
Az eltiltott Pellumbi helyére visszatért a kezdőbe az eltiltását letöltő Ferenczi, a középpálya stabilizálására bekerült Braga, aki így először kezdett – Szuhodovszki kárára. Rajta kívül Shaghoyan volt még új a múlt héthez képest, az örmény szélső is először volt a kezdőcsapat tagja, ő Kocsis helyét vette át a csapatban. A többiek maradtak, azaz a csatárposzton ismét Silue kezdett, Bárány a múlt heti meccshez képest már a kispadon sem tudott helyet foglalni, vélhetően sérülés miatt. Ez elég nagy baj, annak fényében pláne, hogy el vagyunk átkozva csatárposzton az elmúlt éveket nézve. De legalább egy egészséges támadónk most is van…
Az Újpest egy derby-vereség után érkezett, ráadásul az első négy meccséből hármat elveszített. Ez annak fényében sem mutat jól, hogy az első négy fordulóban az előző szezon első négy helyezettjével játszottak. De ezekből az eredményekből nem volt szabad kiindulni, már csak azért sem, mert Újpestre egyáltalán nem győzni járunk, bár éppen legutóbb sikerült elhozni mindhárom pontot. A vendéglátóink ennek megfelelően aktívan kezdtek, és az első negyed óra újpesti fölénnyel telt el, bár egy mellépattogó Brodic lövésen kívül azért komoly helyzetet nem tudtak felmutatni a lilák.
Sokáig nem örülhettünk, mert a 20. percben az első szögletét rögtön gólra váltotta a hazai csapat: kisszöglet kombináció után én már akkor éreztem, hogy ebből baj lesz, amikor a beadó Geiger lábát elhagyta a labda: a jó ívben szálló labda szépen meg is találta az ötösön teljesen üresen érkező Besét, akinek nem volt nehéz dolga. Óvodás hiba a védelmünktől, és külön bosszantó, hogy már megint egy pontrúgást követően szereznek ellenünk gólt, és a DVTK elleni találatból nem tanulva sikerült megint tök üresen hagynunk a gólszerzőt… Futhattunk megint az eredmény után.
Olyan jól futottunk, hogy a következő 10 percben sem volt közünk a meccshez, sőt, a 29. perchez érve megduplázta előnyét az Újpest: két támadó gurigázta ki a teljes védelmünket, akik ezúttal is páholyból mozizták végig, ahogy a kiugratás után Ljujics tök üresen érkezik a visszatett labdára, és pöcköli be senkitől sem zavartatva az üres kapuba… Teljesen mindegy, hogy ki az edző, hogy hány csatárral játszunk, hogy mit játszunk, ha közben ilyen nevetséges védekezést mutatunk be hátul. Olyan, mintha a két csapat közül az egyik venné csak komolyan az összecsapást, a másik meg úgy van vele, hogy csak legyünk túl rajta valahogy… Ez a fajta hozzáállás nem nagyon volt ránk jellemző a Blagojevics-érában, és nagyon nem hiányzott, hogy ismét ilyen alibijátékot lássak a csapattól. Bevallom, itt egy olyan gondolat is átfutott az agyamon, hogyha most nem én írnám a cikket a meccsről, akkor kikapcsolnám a tv-t.
Az első helyzetünkre a 33. percig kellett várni, de a Domingues beadása utáni Dzsudzsák-fejes mellément. Nem volt ez akkora helyzet, mint amekkorákból a két gólt kaptuk. Ezt követően még volt egy Sliue lövés, ami les után született, az Újpest pedig már kevésbé volt veszélyes, de nem is volt okuk támadni. Mi pedig nem tudtunk helyzetet kialakítani, így az az egy Dzsudzsák lehetőségünk volt az egyetlen, amit feljegyezhettünk. Megkockáztatom, hogy a Blagojevics-éra leghitványabb félidejét produkáltuk. A szünetben legalább három cserét hajtottam volna végre, ha én vagyok az edző, de gyakorlatilag mindenkit le lehetett volna cserélni egy ilyen első 45 perc után.
A várakozásaimmal szemben végül nem cseréltünk. Érthetetlen. De legalább egy jó lövéssel kezdtük a második félidőt, Ferenczi távoli lökete picivel ment csak mellé. Ez is valami, de ennél azért jóval több kell, ha komolyan akarunk még valamit ezen a meccsen. Az 50. percben Braga a tizenhatos sarkánál lépett oda a támadónak, lehet rajta vitatkozni, hogy ért-e ez tizenegyest (mint ahogy azon is, hogy Brodic fejre rúgása miért nem ért előtte lapot). A lényegen nem változtat. Brodic bevágta a tizit, 3-0. Innentől nincs is értelme tovább értékelni ezt a foshalmazt. Bevallom, innentől nem is néztem tovább a meccset, csak fél szemmel követtem, illetve hallgattam.
Lehet edzőt váltani, hiszen ezt óhajtja hetek, hónapok óta a hangos többség/kisebbség. Bánom is én, hogy ki az edző, tőlem Kiss Jóskának is hívhatják. Ezzel csak arra szeretnék célozni, hogy nem védem minden áron Blagojevicset. De ha olyan valaki veszi át tőle, aki teljesen más edzői filozófiával bír, akkor az elmúlt két évünket kidobhatjuk a kukába. A keret teljesen erre a játékstílusra lett kialakítva, tehát ha másik szemlélettel bíró edző jön, akkor az megint legalább fél év, mire sikerülhet a csapatnak átállnia arra a stílusra (már ha van egyáltalán stílusa az utódnak, meg ha sikerült átállítani a keretet).
Csakis egy esetben váltanék edzőt, és csakis egy feltétellel: ha Blagojevics elveszítette az öltözőt, és a csapat zöme már nem áll mögötte (ebből a szempontból fogalmam sincs, hogy mi a szitu, ilyenre 1-2 rosszul sikerült meccsből még nem lehet következetetni), és csak ha olyan edző jön helyette, aki hasonló játékfilozófiát követ. Minden más esetben fölösleges edzőváltásról beszélni. Vagyis lehet, csak akkor az egyébként roppant türelmetlen debreceni közeg viselje el, hogy adott esetben ismét kiesési gondjaink lehetnek, és lehet, hogy a Carrillo-érához hasonló „focit” produkálunk majd az eredményesség érdekében.
Szavazás most nem lesz, hiszen nincs is értelme. Jövő héten a Zalaegerszeg elleni meccs sok kérdésre választ adhat. Többek közt arra, hogy a csapat az edző mögött áll még-e. Ha nem, akkor az azt követő három hétben lesz idő gondolkodni a folytatáson.
