Holnap, azaz szombat délután fél 4-től a Paks együttesét fogadja csapatunk a Nagyerdei Stadionban. A múlt heti, Diósgyőr felett aratott magabiztos győzelem jót tett a lelkeknek, és felbátorította a szurkolókat is. De mit ígér a papírforma a Paks ellen? Vagy ami még fontosabb: mi lehet ebben a helyzetben a reális elvárás?
A statisztika ugyan gyakran hazudik, de bizonyos következetéseket le lehet belőle vonni. Kifejezetten feltűnő például, hogy hazai pályán nem szoktunk kikapni a paksiaktól, bár 2012-ben ez a csúfság is megesett egy hosszabb vereségsorozat részeként. Döntetlent viszont annál gyakrabban játszunk velük, legutóbbi 4 hazai bajnokinkból 2 alkalommal is megosztoztak a pontokon a csapatok, ráadásul az idei szezonban idegenben is 1-1 lett az eredmény az ősszel lejátszott debreceni találkozóhoz hasonlóan. A fogadóirodák egyébként viszonylag egyértelműen hazai győzelmet várnak.
Ami viszont aggasztó lehet a számunkra, az a Paks remek formája. Elmúlt 5 bajnokijukból 4-et megnyertek, ezen meccsek alatt 10 gólt szereztek és csak 2-szer kapitulált a védelmük. Különösen látványos siker volt a hazai 5:0 a Mezőkövesd ellen, de az MTK-t is viszonylag simán verték idegenben, még ha az eredmény ezt nem is tükrözi. Egyszóval lehet, hogy jót tett az előző meccsen elért siker az önbizalmunknak, de akkor mit mondjunk a paksi csapatról? Az elmúlt fordulókban ugyanis az atomvárosiak egyértelműsítették, hogy a várakozásokkal ellentétben szinte biztosan nem fognak kiesni.
Azokat, akik gólgazdag meccset várnak, el kell keserítenem, a már emlegetett legutóbbi 8 Paks elleni meccsünkön összesen 14 gól született, ami még a kettes gólátlagot sem éri el. Ennek tükrében különösen érdekes lesz a lentebb említett Bartha statisztika.
Nagyjából ennyire szokott felszabadult játékot hozni a DVSC-Paks…
Rátérve a kezdőcsapatokra, ellenfelünknél az elmúlt meccseken nagyjából ugyanaz a kezdőcsapat kapott szerepet, sőt, még a cserék is eléggé kiszámíthatóak. Érdekesnek mondható tendencia, hogy az őszi házi gólkirály, Hahn eddig mindegyik meccsen a kispadról szállt be, hasonlóan Barthához, aki pedig a középpálya meghatározó játékosának számított korábban. Utóbbi játékos különösen érdekes lehet a számunkra, ugyanis a 2014. óta lejátszott 8 egymás elleni meccsünkön ellenünk szerzett 5 paksi gól közül 4 az ő nevéhez fűződik, az elmúlt 3 találatukat ő érte el ellenünk. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy focista játéka ennyire meghatározó legyen egy másik csapattal szemben, ezért különösen örülhetünk annak, ha Csertői Aurél az elmúlt hetekhez hasonlóan ezúttal sem nevezi a kezdőbe.
Részünkről érdekes kérdés lesz, hogy a visszatérő Holman kit szorít majd ki a csapatból. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy Chuka nem kezd majd, de azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy egy védekezőbb felfogású játékos kárára játszhat Holman. Érdemes továbbá azt is megemlíteni, hogy elvileg Mengolora (vélhetően) csereként akár már számíthat is a stáb, hiszen a csapattal készül. Sérülés miatt Völgyi, Bereczki, Szilvási és Kóródi hiányoznak.
A mérkőzés játékvezetője Pintér Csaba lesz, aki eddig ötször vezetett nekünk meccset, legutóbb a Vasas-DVSC 0-1-es összecsapáson dirigált, és egyébként is jó eredményeket értünk el eddig a bíráskodása mellett, ami újabb pozitív előjel lehet.
Sajnos a találkozót nem adja a televízió, viszont szokás szerint csibu kommentálásával azok is végigizgulhatják majd a meccset, akik nem tudnak kilátogatni a stadionba.
Végezetül szeretnék pár szót szólni a realitásokról. Közvetlen riválisaink közül ugyan a Diósgyőr és az MTK sincs kifejezetten jobb helyzetben nálunk, folyamatosan botladoznak, azonban a kiesés réme még mindig fenyeget minket. Éppen ezért nekünk sokkal fontosabb jelenleg magunkra koncentrálnunk, és nem abban bíznunk, hogy majd lesz nálunk is bénább csapat. Ehhez pedig – ahogy Pontes is mondta – gyűjteni kell a pontokat, lehetőleg a győzelmeket. Egy valami egészen biztos: a vereség nem fér bele a Paks ellen, legyenek bármilyen jó formában.
Azzal viszont vigyáznunk kell, hogy ne ingadozzunk szélsőséges érzelmek között. Ha kikap a csapat, apokalipszis van, ha nyerünk, akkor minden a legnagyobb rendben, irány a dobogó! Egyszerűen érthetetlen a számomra, hogy egyetlen győzelem után már a szurkolók egy része sokgólos sikert vár egy olyan Paks ellen, amely pl. idegenben is legyőzte 2-1-re a Fradit az ősszel. Ez nem a realitás. Sajnos ez a Loki és ez a keret már rég nem az a bajnoki címre esélyes, magyar szinten bivalyerős csapat, amely évekkel ezelőtt volt. Ideje lenne ezzel szembenézni. Én a magam részéről egy csúnyácska, undorító öngóllal elért 1-0-s győzelemnek is örülni tudnék. A látványos játék ráér majd később, most túl kell élni.
Szóval arra kérem a szurkolótársaimat, hogy ha már a klub részéről nem sikerül reálisan látni a helyzetet és kitűzni a célokat, akkor legalább mi ne kövessük ezt a tendenciát! Szurkoljunk szombaton akkor is, ha esetleg csúnyán játszunk, kapkodva, idegesen, pontatlanul, mert most csak az eredmény számít, de az nagyon.
Hajrá Loki!
Enderson
A borítókép forrása a dvsc.hu, a cikkben szereplő fotóé pedig a nemzetisport.hu.
