Hétvégén a Ferencváros otthonába látogatott csapatunk, és még ha nem is számítottunk előzetesen esélyesnek, azért egy ilyen meccset nem hagyna ki egy fanatikus szurkoló. Pláne ha megemlítjük, hogy először vendégszerepeltünk az újonnan épült Groupama Arénában, ami további motivációs tényezőt jelentett, hogy ezt a meccset bizony élőben kellene megtekinteni. Így hát a részünkről egy négyfős kis csapat döntött úgy, hogy a vasárnapi húsleves és a délutáni szieszta helyett útra kel a fővárosba, hogy megtekintse a Fradi-Loki rangadót. Velünk tartott a blog másik szerkesztője, sammy is, így kettőnk élménybeszámolóját olvashatjátok a vasárnapi túráról.
Ami a meccs előtti napokban a jegyértékesítés és a beléptetés körül zajlott, az sokaknak elvette a kedvét attól, hogy megtekintse a meccset, és azért én sem néztem jó szemmel ezt az egész procedúrát, bizony elgondolkodtatott, hogy van-e így értelme meccsre menni. De mivel már gyakorlatilag február óta tervezgettük a túrát, így emiatt nem akartunk lemondani erről a programról. A jegyvásárlás interneten keresztül zajlott, és elég borsos áron árulta a Fradi a vendégbelépőket, méghozzá 2500 ft-ért (holott az MLSZ szabályzata szerint a vendégjegyek legfeljebb 1400 ft-ba kerülhetnek, mint ahogy az nálunk is van), bár még így is olcsóbban kijövünk, mint a hazai szurkolók nagy része, vagy a semleges kártyával rendelkezők, akiknek a VIP szektorba lehet csak jegyet váltani potom 10 ezer ft-ért… A beléptetés előzetesen szintén bonyolultnak és túlbiztosítottnak tűnt, az összes vendégszurkolót a Lurdy ház parkolójába várta a rendőrség, hogy onnan kísérjék be őket, és csak az mehet be a vendégszektorba, aki előzetesen ott gyülekezik, érvényes jegye van, és a rendőri kísérettel megy a stadionhoz. Ez egyébként a stadiontól egy jó 1.5-2 km-re található, tehát előzetesen egy igen kényelmetlen sétára lehetett számítani rendőri túlbiztosítás, és a hazai szurkolók mocskolódása közepette. Viszont ami ehelyett volt, az kellemes meglepetést okozott, de erről majd később.
Útközben néhol elkapott minket az eső
Pontban délben indultunk útnak, hogy aztán két „megállóval” arrébb már tényleg négy főre egészüljön ki a társaságunk. 14 és 15 óra között kellett megérkezni a már említett gyülekezési pontra, úgyhogy volt időnk kényelmesen felérni Pestre. A bonyodalom félúton jelentkezett, amikor kiderült, hogy egyikőnk az összes iratát otthon felejtette, és semmilyen okmány nem volt nála, amivel igazolni tudta volna magát. Fasza, így hogy fogják beengedni a rendezők? Végül hosszas huzavona után az itthoniak lefotózták a személyi igazolványt, és elküldték e-mailben, így valamelyest megnyugodhattunk.
Megérkeztünk a gyülekező helyre
A néhány tucatnyi Loki szurkoló hangol a találkozóra
Nagyjából 14:45 magasságában megérkeztünk a gyülekezőhelyre, ahol körülbelül 20 autó várakozott már, nagyjából 50 lokista jelenlétében. A rendőrség nem volt jelen akkora létszámban, mint amire számítani lehetett előzetesen. Itt egy kb. félórás várakozás várt ránk, az időt pedig addig énekléssel és közös fotók készítésével ütötte el a csapat, egész jó hangulatban telt ez a kis várakozás. Aztán az előzetes terveknek megfelelően 15:15-kor megindult a felvezetés. Vélhetően a rendőrség is nagyobb létszámra számított a Loki szurkolók részéről, mivel azonban meglehetősen kevesen voltunk, így az autóval érkezők behajthattak a vendégparkolóba, megspórolva ezzel a már említett hosszadalmas sétát. Akik a környékről érkeztek tömegközlekedéssel, azokat viszont ténylegesen gyalog kísérték be a rend őrei. Egy órával a kezdés előtt már meg is érkeztünk a stadionhoz, amelyet külsőre talán úgy tudnánk jellemezni, hogy olyan, mintha egy necc harisnyát húztak volna egy konzervdobozra…
Indul a felvezetés, miénk a pole pozíció!
Közeledünk…
Immár a vendégparkolóban
A kívülről furcsa kinézetű stadion
Még egy gyors fotó belépés előtt
Nos, a beléptetés is hasonló pozitív csalódást okozott, mint maga a felvezetés. Az iratainkat senki meg nem nézte, a kapuknál senki nem várt, simán bementünk, utána pedig éppen hogy csak megmotoztak minket, ennél még Felcsúton is nagyobb felhajtást rendeztek a rendezők. Még mielőtt elfoglaltuk volna helyünket a szektorban, meglátogattuk a büfét, ahol hasonlóan borsos árak voltak, mint a jegyértékesítésnél. A sört például aranyáron mérik, 4 deci 500 ft-ba kerül, míg nálunk ugyanez 360. Vettünk 3 sört, egy narancslevet, egy kis harapnivalót, és fizettünk érte 3800 ft-ot… Mondhatjuk, hogy ezek aztán nyugatias árak, csak kár, hogy az életszínvonal messze van ettől országunkban. És ha már a nyugat, akkor maga a stadion is hasonlít a modern európai arénákhoz. A vendégszektor kényelmes székekkel felszerelt, csakúgy, mint a hazaiaké. Mondjuk érdekes hatást kelt, hogy összevissza vannak színezve a székek, a zöld legalább 10 árnyalatában „pompáznak” az ülőhelyek. A vendégszektor egyébként meglehetősen nagy, így a körülbelül 80-100 vendégszurkoló eléggé elveszett a hatalmas területen.
Megérkeztünk!
A Groupama Aréna panorámája
A csapatok már melegítenek
Rögtönzött bejelentkezés a meccs előtt, a stadion rövid jellemzése 🙂
Bemelegítés, közben pedig a kivetítőn kisfilm a hazai csapat felkészüléséről
Mivel a kezdésig még volt hátra 45 perc, így addig a hazai szurkolók oldalán a műsorközlő „szórakoztatta” a népet. Nem kertelek, szerintem szánalmas volt az egész, egy túlpörgött, idióta rádiós, akinek meg nem mondom a nevét, és az ismert zenész, a „Szasza” becenéven futó páros hangolta a népet a meccsre. Ez abból állt, hogy szelfizgettek a családokkal, szaloncukrokat dobáltak a leghangosabban kiabálóknak, és 6-7 éves gyerekeket üvöltettek a mikrofonba. Lehet, hogy ez a fajta műsor valakinek bejön, nekem, meg még sokaknak nem. De ez legyen a hazaiak gondja. Ami viszont tetszett, hogy a kivetítőkön a Fradi TV (khhm…) által készített anyagokat vetítették le, volt videó a csapat edzéseiről, nyilatkoztak a játékosok, edzők a meccsről, egyszóval egész jó kis felvezető volt. Ilyen téren lenne nekünk is mit tanulnunk a Fraditól.
Itt már a csapatok bemutatása zajlott
A csapatok bevonulása előtt visszaszámláló, amikor érkeznek a játékosok felcsendül a modernizált Fradi induló, és megjelenik a Fradi „sas” (sajnos ezt a helyszínről nem vettem észre, így nem tudtam lefotózni 🙁 ), és felsorakoznak a játékosok. Ekkorra a stadionban már nagyjából hétezer szurkoló foglal helyet, ennél többen nem is nagyon voltak, úgyhogy nem nagyon tudom mire vélni a hivatalosan 10 500-ra taksált nézőszámot. A hangulat leginkább a színházhoz hasonlított. Hiába a hétezer ember, nem volt szervezett szurkolás, a fizetett „B-közép” nagyjából 300 tagja közel sem varázsolt olyan pokoli hangulatot, mint amilyen egy ferencvárosi katlanban elvárható lenne. A közönség többi része is csak a helyzeteknél, vagy az általuk hibásnak vélt bírói ítéleteknél hördült fel, egyébként csendben szemlélte a találkozót. Magáról a meccsről nem nagyon beszélnék, egyrészt mindenki látta, másrészt pedig tegnap már összefoglaltuk. Úgyhogy ennek részletezése helyett a továbbiakban beszéljenek a képek és a videók.
Érkeznek a csapatok
A VIP szektor meglehetősen foghíjas
Csakúgy, mint a kapu mögötti „ultra-szektor” is
Viszont a „TV-s oldalon” egész sokan ültek
De a mellettünk lévő kapu mögötti szektor teljesen üres
Itt épp Verpecz véd nagyot egy helyzetnél
Az egyik érdekesség, hogy a szünetben a szektorunk mögött, a büfénél lehullott a vakolatból egy jókora darab, ami majdnem agyoncsapott két szurkolót…
A Sky-boxokban nem kisebb személyiség foglalt helyet, mint a Capitan! Ha már nem volt Fradi sas, legalább ezen tudtunk jót derülni.
Tudtam ám, hogy ebből gól lesz, nem véletlenül videóztam le. Másnap nem volt hangom…
A végeredmény (amúgy a kijelző dizájnja elég jó)
Szép volt fiúk!
Köszönjétek csibunak, hogy nem lett hosszabb a felvétel, ugyanis egyfolytában hívogatott, a felvétel pedig emiatt mindig félbeszakadt 😀
Az utolsó pillanatos pontszerzésnek köszönhetően megúsztuk, hogy keserű szájízzel kelljen távozni a stadionból, így pedig inkább boldogan hagyhattuk el az arénát. A vendégszektor elhagyása még akkora bonyodalmat sem okozott, mint a beléptetés, nem kellett megvárni sem a hazai szurkolók távozását, sem a rendőri felvezetést, azonnal elhagyhattuk a vendégparkolót, és útnak indulhattunk hazafelé. Az út csendben és nyugisan telt, fél 10 magasságában pedig már meg is érkeztünk. Összességében tehát egy jó kis túránk volt, egy felemás érzésekkel zajló, de mindenképp szép eredménnyel végződő meccsel.
A képeket és a videókat JuveFan illetve sammy készítették
