Nem állíthatjuk, hogy úgy alakulna eddig a tavaszi szezonunk, ahogy azt az őszi menetelés után vártuk volna mi, szurkolók. A sikeres szereplés egy pillanatra elfeledtetett velünk minden bajt, ami ugyanúgy ott lappangott a sarokban, arra várva, hogy ismét előtörhessen, és sötétséget árasszon szét a lelkünkben. Most ismét olyan időket élünk, amikor kevés biztató dolog történik a csapat háza táján. Tavasszal például még nem nyertünk bajnoki meccset, pedig már lement öt forduló, a kupából pedig nagy kínlódás árán ejtettük ki a másodosztályú Dorogot. Mégis, most itt egy lehetőség, ami egy kis szépségtapaszt nyújthat a vészterhes időkben. A Honvéd elleni Magyar Kupa negyeddöntő visszavágón a négy közé jutás a tét.
Az első mérkőzés 0-0-s végeredménye már csak azért is volt meglepő, mert míg a hazaiak szinte a legerősebb kezdőjükkel álltak ki a Bozsik Stadionban, addig mi gyakorlatilag a cseresorunkat küldtük a pályára. Az eredmény ránk nézve abszolút hízelgő volt, így pedig maradt sanszunk arra, hogy hazai pályán kivívjuk a továbbjutást. A feladat közel sem egyszerű, még úgy sem, hogy a Kispest sincs épp kirobbanó formában (ők például a négy eddigi tavaszi bajnokijukon csupán a Haladást tudták legyőzni otthon az utolsó pillanatokban, közben pedig egy döntetlen és két vereség szerepel még a nevük mellett). Az idegenbeli 0-0 azt jelenti, hogy a továbbjutáshoz mindenképp győznünk kell – ha eltekintünk attól a verziótól, hogy 120 perc után is 0-0 áll majd az eredményjelzőn, és büntetőpárbaj következik, de az is egyfajta győzelmet feltételez. Márpedig a siker ízét régen éreztük már komolyabb csapat ellen, és egyelőre nem sok jel mutat arra, hogy ismét a helyes ösvényre lépne együttesünk.
Nagy kérdés, hogy Herczeg András hogyan gondolkodik: próbáljuk meg kihasználni az adódó lehetőséget, ha már elértünk egy jó eredményt az odavágón, adjunk bele mindent, és egy esetleges továbbjutás mentálisan is nagy lökést adhat – megkockáztatva ezzel azt, hogy az amúgy is vékonyka keretünk tagja kimerültek lesznek, ne adj’ Isten további sérülések nehezítik majd a dolgainkat. Azt se feledjük, hogy nehéz sorozat áll előttünk, hiszen a következő három fordulóban a jelenlegi három dobogóssal játszunk majd. Márpedig pillanatnyilag a bajnokság a legfontosabb, és amíg nem biztosítottuk be a jövő évi NB I-es tagságunkat, addig semmi más nem lehet fontosabb. A másik opció, hogy vezetőedzőnk úgy gondolkodik, hogy ezúttal is azok kapjanak lehetőséget, akik elérték a 0-0-s eredményt az odavágón, és korábban kiharcolták a továbbjutást a Csongrád, a Monor, a Budafok és a Dorog ellen. Ezzel persze jócskán csökkennének az esélyeink, ellenben egy vereséggel sokat nem veszítenénk (legalábbis erőnlétileg), míg egy bravúros továbbjutást ugyanúgy hatalmas pluszt adhatna a keretnek. Én személy szerint azt gondolom, hogy a megoldás valahol félúton van: álljunk fel a lehetőségeinkhez mérten legerősebb csapattal, miközben azért néhány poszton lehetőséget adunk más játékosoknak.
Az egyik ilyen poszt nálam rögtön a kapus poszt, ahol Kosicky biztató teljesítményt nyújtott az odavágón. Adja magát, hogy a védelembe bekerüljön Kinyik, aki eltiltás miatt nem játszott a hétvégén, így kellően kipihent. Mellette maradhat Szatmári, csakúgy, mint a bal oldalon Barna, akinek egyszerűen nincs alternatívája. A jobbhátvéd posztja érdekes lehet, én nem nyúlnék bele, és tenném be a hibázásra képes Kutit, hanem hagynám Bényeit a kezdőben. A középpálya szerintem adott, nem nagyon tudunk variálni, legfeljebb Filip játékára lehet esély, bár kérdés, hogy ki helyett: Jovanovics csak nemrég lendült játékba a hosszabb eltiltása után, míg Tőzsér alapesetben kihagyhatatlannak számít. Lehet, hogy a megoldás mindhármójuk egyszerre történő szerepeltetése lesz. A széleken Bódi és Varga játékára van esély, hacsak Sós esetleg fel nem épült. Elöl Takács vagy Könyves kezdhet, mivel előbbi csak csere volt Szombathelyen, így sajnos az ő játékára van nagyobb sansz. Így utóbbi, valamint a Hali ellen szintén kezdőben lehetőséget kapó Tabakovics is a cserepadról várhatja majd a bevetést.
A Honvédnál szerintem nem gondolkodik semmin Supka Attila, ugyanúgy a lehetőségekhez mérten legerősebb kezdőt küldi majd pályára, hiszen a Kispestnél amolyan utolsó mentsvárként tekintenek a Magyar Kupára, amivel szebbé tehetik a jónak közel sem nevezhető szezonjukat. Összességében úgy gondolom, hogy a nagyobb teher rajtuk van, véleményem szerint még mindig ők a párharc esélyesei, és nekik van nagyobb vesztenivalójuk, már ha abból indulunk ki, hogy a tavalyi bravúros bajnoki cím után idén trófea és nemzetközi indulás nélkül maradhatnak – minket főleg ez utóbbi egyáltalán nem motivál. Ennek fényében nincsenek illúzióim a holnapi meccsel kapcsolatban, nincsenek várakozásaim és vágyaim. Remélem, hogy a csapat olyan produkcióval rukkol majd elő, amivel engem is jócskán meglepnek. Számunkra ez marad, a töretlen bizakodás.
A rend kedvéért rögzítsük még a tényeket: a kupa visszavágót kedden 17:30-as kezdettel rendezik a Nagyerdei Stadionban, a játékvezető pedig Vad II. István lesz. Nem számítok sok nézőre, hétköznap, viszonylag korai időpont, és a csapat sem kényeztetett el minket az utóbbi időben. Úgyhogy aki futballhangulatra vágyik, az ne a Nagyerdei Stadionban keresse majd. Hajrá Loki!
