Péntek esti mérkőzésre készülhetett a debreceni közönség. A Virágkarnevál miatt előrehozott találkozón a tavaly NB II-es bajnoki címet szerző MTK-t fogadtuk és bíztunk benne, hogy tovább gyarapítjuk győzelmeink számát, annak ellenére, hogy a mérkőzés nem ígérkezett könnyűnek.
A kezdőcsapatok nem is igazán okoztak meglepetést, a piros-fehérek kezdőjében Cikos, Ferenczi, Kusnyír, Könyves és Bódi játéka volt kérdéses, de korábbi sérülések ide vagy oda, végül az összes említett labdarúgót láthattuk a gyepen.
Bár volt, akit nem sokáig. Cikos Erik és az egész meccsen bénázó Berke Balázs párharca a kezdősípszó előtt, egyszerűen nevetséges volt. Ilyet talán még legidősebb szurkolóink sem láttak soha. Cikosnak le kellett volna vennie a gyűrűjét, de az nem adta magát, és hiába tekerték be szalaggal, Berke nem volt elnéző vele. Így Kusnyír jött be a helyére – ez még nem számított cserének.
A mérkőzés első időszaka a Diósgyőr elleni találkozót idézte fel: távoli lövések és helyzetek a mieink előtt, de Harisnak továbbra sem sikerült a gólszerzés. Az egyetlen különbség a DVTK-hoz képest, hogy itt az MTK képes volt jó passzokra, jó kontrára és a 15. percben az első lehetőségüket gólra is váltották. Szatmári mellett betört a tizenhatoson belülre Lencse, Nagy mellett bepasszolta a középen üresen érkező Kantának, aki az üres kapuba lőtt. 0-1. A gólnál helyezkedési hibák sokaságát láttuk, Barna nem tudott besegíteni, Bódi lemaradt a befutó Kantáról, Kinyik nem tudta, hogy Kantát, vagy a kaput védje, Tőzsér pedig mintha pályán sem lett volna, nem beszélve Nagyról, aki feleslegesen jött ki az ötös sarkára, így üresen hagyva kapuját.
A csapatban ettől függetlenül volt erő, mondhatni, nem aggódtunk. Meg is jegyeztem: ma biztosan lövünk még gólt, lehet nem is egyet, de kérdés, hogy mikor. Nos, több lehetőség után a 41. percben a nagyon agilisan küzdő Bódi tekerte tökéletesen kapuba a labdát egy középről elvégzett szabadrúgásból. 1-1.
De nem sokáig örülhettünk, fél perccel később már azt kellett néznünk, hogyan potyázzuk be az MTK újabb vezetést jelentő gólját. Kinyik és Szatmári nem értették meg egymást, kettejük között beadták a labdát, Nagy pedig rosszul ért hozzá, Lencse így köszönte a lehetőséget. 1-2.
A második félidő elején inkább kiegyenlített játékot láttunk, így Herczeg András hamar változtatott. Barna helyére Könyves állt be, Ferenczi húzódott vissza balhátvéd posztra. A Loki nem találta az MTK ellenszerét, így negyedórával a vége előtt Takács jött a ma gyengébben teljesítő Avdijaj helyére. Nem kockáztattunk tehát alakzatváltással, pedig egy perccel később már tényleg égett a ház. Egy hosszú indítást Ferenczi elszámolt, Szatmári benn ragadt, Nagy pedig tizenhatoson kívülre futva igyekezett menteni a menthetőt, de a beadást Lencsének csak az üres kapuba kellett bólintania. Megint adtunk egy gólt az MTK-nak, úgy tűnt, eldőlt a mérkőzés. 1-3. A beálló Torghelle a végső ütést is bevihette volna, de kulcsszituációkban hibázott.
Ez így azért csak nem járja – gondoltuk, és minden erőnkkel letámadtuk az MTK-t. Igazi tűzijáték vette kezdetét, de valami mindig megakadályozta a gólt. Bódi előtt alakult ki az utolsó tíz perc első helyzete, egy Takács lövés után a félig üres kaput nem sikerült eltalálnia közelről. Jött a helyére Bereczki Dániel, és lehetősége is nyílt rá, hogy jóvá tegye a Vidi ellen kihagyott ziccerét, de előtte egy szabadrúgás után Kusnyír középre tett lapos passzából Takács vette be a kaput. 2-3.
Egy percre rá jött a Bereczki-time, öt méterről, a fekvő kapussal szemben elépattanó labdát bikázta bele a kapusba. A meccs helyzete volt. Bíztunk azért még benne, hogy lesz lehetőségünk, elvégre 5 perces ráadás jött. Az ívelések érkeztek is, de az MTK az egész meccsen alkalmazott fetrengései, színészkedései, időhúzásai úgy tűnt, eredményre vezetnek. Ennek ellenére Szatmári ollózó mozdulata után Takács találta el a felső lécet, megint csak hajszálnyira volt az egyenlítés. Az utolsó, 95. percben azonban egy sokadik ívelés után Szatmári csúsztatott, így kijavítva védekezésben elkövetett hibáit és fejesgóljával egy csapásra megváltoztatta a szurkolók érzelmeit. Végeredmény: 3-3!
Egy 2-3-as vereség után megkapták volna a magukét, hiszen ajándék gólokkal győzött volna az MTK, dühösen, csüggedten mentünk volna haza, így viszont bebizonyították, hogy utolsó másodpercig küzdenek, mindent megtesznek a DVSC-ért és ez eredményre is vezetett. A drámai befejezés joggal váltott ki vastapsot a kilátogató négyezer szurkolóból. Ha nem is elégedetten, de pozitív töltettel, örömmel indulhattunk haza. Ezek azok a meccsek, amik képesek visszaadni egy csapatba vetett hitet!
A meccs fontosabb eseményei mellett nem szabad megfeledkeznünk Garamvölgyi Lajosról sem. Pontosan 10 évvel ezelőtt hunyt el egykori játékosunk és vezetőedőnk, Gara, róla a szurkolók is megemlékeztek. Ha már 3-3 lett a végeredmény, emlékezetes lehet a 94/95-ös bajnoki év, ahol két ilyen eredményt is elértünk. A Ferencváros ellen szomorkodhattunk, mert idegenben, 1-3-ról egyenlítettek a zöldek, de a Békéscsaba ellen Ilea góljával éppen mi egyenlítettünk a ráadásban.
Egyébként 3-3-as NB I-es eredményből meglehetősen keveset hoztunk össze az elmúlt évtizedekben. 25 évre visszamenőleg ez volt a 10. ilyen végeredményünk, úgy, hogy a 2005/06-os idényben három mérkőzésen is ez az eredmény született – ráadásul mindegyik esetben az ellenfél egyenlített a végén (Diósgyőr, Pápa, Tatabánya). Kétgólos hátrány után nem értünk el 3-3-t, és csak a Honvéd (2015), az Újpest (2003) és a Békéscsaba (1994) ellen lehettünk mi elégedettebbek a végén. No és persze ott van az MTK elleni fantasztikus MK-döntő is.
Jogosan mondhatjuk tehát, hogy valóban egyedülálló, különleges élményt szereztek játékosaink a közönségüknek – annak ellenére, hogy valljuk be, az egyéni teljesítményekkel nem lehetünk elégedettek. De a CSAPAT, péntek este végig a pályán volt, ami eredményre is vezetett, öt forduló után pedig továbbra is veretlenek vagyunk!
Játékosok értékelése:
Nagy Sándor – 3
Mindhárom gólban alaposan benne volt. Az elsőnél rossz kimozdulás, a másodiknál kiejtett labda, a harmadiknál pedig felesleges kifutás. Csak azért nem kap rosszabbat, mert volt két-három szép védése. Ha sokáig nem ismétlődik meg a ma esti teljesítménye, akkor nem lesz itt gond, a szememben nem ingott meg a vele szembeni bizalmam, de három ilyen kapott gól után nem tudok neki jobb pontszámot adni.
Kusnyír Erik– 7
Hirtelen kellett beugrania Cikos helyére, számára idegen pozícióban, fiatal játékosként, aki az előző héten még a megye I-ben játszott. Bár egy-egy jó megmozdulást gyakran egy-egy rosszabb követte, vele szemben most elnézőbb vagyok, mert a 90 percet végigküzdötte, Takácsnak gólpasszt is adott, a kapott góljaink esetén pedig az egyetlen védőnk volt, akit nem terhel felelősség.
Kinyik Ákos – 4
Sokszor került nehéz helyzetbe a társak miatt, és hiába játszott jobban Szatmárinál, nem tudom dicsérni. Ha a csapat védekezése összességében jobb lett volna, az az ő teljesítményére i jó hatással lett volna.
Szatmári Csaba – 3
Mi volt ez a tegnapi produkció, te Égbenjáró Lukács. Szörnyű védekezés, labdaszerzések után eladott labdák, pontatlan passzok, mintha azt sem tudná, hogy hol van és mi a feladata labdarúgóként. Aztán jött a 95. perc, ő pedig egy csapásra, ha nem is jóvátette hibáját, de javított. És én nagyon tisztelem azokat, akik képesek javítani, akik nem adják fel. Ez olyan tulajdonság, amire lehet építeni!
Barna Szabolcs – 3
Nem sokat tudott hozzátenni játékunkhoz sem védekezésben, sem támadásban, cseréje jogos volt. Nem az előző heti játékát nyújtotta, néha úgy tűnt, mintha nem értették volna meg egymást Ferenczivel.
Tőzsér Dániel – 3 
Hasonlóan Szatmárihoz, nagyon gyenge produkciót nyújtott, de a végén ő ívelte rá Szacsa fejére a labdát. Így a fekete levest sem zúdítom a nyakába, de el kellene gondolkozni rajta, hogy kicsit parkolópályára küldjük. Alibizik, kivonja magát a játékból, védekezésben semmit nem segít. Egyetlen előnye a pontrúgások elvégzése, de ha ott van Bódi, akkor rá ebben az esetben sincs akkora szükség.
Bódi Ádám – 7 
Csak éppen karcolja a 7-est, mert a végén fájóan fölé durrantotta ziccerét, azon kívül azonban olyat láttam tőle, amit mindig szeretnék. Folyamatos mozgással és jó passzokkal segítette csapatát, több gólpassz értékű labdát adott. Lőtt egy fantasztikus szabadrúgásgólt és végig küzdött, amíg bírta szuflával. Ez nálam megér egy „jó teljesítmény” plecsnit.
Haris Attila – 5
Sok-sok hiba, de folyamatos robotolás jellemezte őt. Jó megmozdulások, de rossz helyzetkihasználás, a védőknek pedig több segítségre lett volna szükségük; mindezt pedig tetézi, hogy a második félidőben rendre eltűnt a mezőnyben.
Varga Kevin – 5
Ma Kevin együtt élt a csapattal és segített, ahogy tudott, bentebb játszott a megszokottnál, az MTK védőivel pedig nehezen boldogult. Játéka azonban nem volt öncélú és ő is végigharcolta a mérkőzést.
Ferenczi János – 4
Amikor szélső középpályásként játszott, nem voltam vele elégedett, bár ő kapta a legmagasabb InStat pontszámot. Miután elfoglalta Barna helyét, hatalmasat hibázott. Ilyen hosszú kihagyás után talán hiba volt egyből a kezdőbe tenni, de nem volt sok választásunk. Voltak jó megoldásai, de ennél mindenképp több kell majd tőle.
Albion Avdijaj – 4
Bár szimpatikus, a csatár teljesítménye, hiába voltak jó passzai és lövései, ma gyengének éreztem – talán az eddigi meccsek közül most tűnt el leginkább. Cseréje jogos volt.
∼•∼
Könyves Norbert – 5
Norbi küzdött, hajtott, voltak jó megmozdulásai, de még érződött rajta, hogy nem 100%-os.
Takács Tamás – 7
Na, így kell ezt csinálni! Takács Tamás parkolópá
lyára került, de amint újra lehetőséget kapott, megragadta, ezt pedig becsülöm benne. És nem csak a gólja miatt mondom ezt: jól helyezkedett, veszélyes lövései után kipattanóból akár Bódi, akár Bereczki gólt szerezhetett volna, ráadásul csak pár centin múlt, hogy ő legyen a 3. gólunk szerzője is, a kapufa viszont útjába állt.
Bereczki Dániel – 3
Takács Tamás mintáját nem tudta követni és bizonyítás helyett újfent azoknak ad igazat, akik nem értik, mit keres itt. Ezek után már én is leküldeném a megye I-be, ott hátha szerez pár gólt és begyakorolja ezeket a szituációkat, mert egy jó Bereczki Danira szükségünk lenne, de a jelenlegire nincs.
∼•∼
Herczeg András
Nem érheti kritika, mert a csapatot képes volt kihúzni a gödörből. Cseréi jók voltak. Egyedül Ferenczi kezdőbe kerülése tűnhet hibás döntésnek, de kicsit kényszer is szülte ezt a megoldást.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Emlékezetes találkozó volt, ahol mindkét csapat győzelemre törekedett. Bárcsak minden NB I-es meccs ilyen izgalmas lenne, ilyen szép megoldásokkal. A csapat teljesítményét nagyban rontja a védekezésben nyújtott enervált játék, de én most jószívűen adok egy négyest, mert az utolsó percig küzdöttünk, hajtottunk és ennek meg is lett az eredménye. Berke Balázs nem vívta ki a szimpátiánkat azzal, hogy Cikost nem engedte játszani, sem azzal, hogy az MTK játékosoknak engedte a kemény belépőket és színészkedést, időhúzást. A kék-fehérek undorító játékkal jöttek Debrecenbe, nem véletlen, hogy hét játékosuk is besárgult a meccs során. A kiállítást Selin és Ikenne-King is megúszta, köszönhetően a játékvezetőnek. A partjelzői számos esetben nem segítettek neki megfelelően. Ennek ellenére nagyon jó döntéseket hozott a kulcsszituációk során. Minden gól szabályos volt, de Szatmári és Takács gólja is csak centiken múlt, hogy ne legyen les, nem beszélve Lencse lesipuskás találatáról.
A veretlenségünk tehát megmaradt, a csapat megmutatta jó és rossz arcát egyaránt, de egy pillanatig sem adták fel. Csapatként, együtt küzdve harcolták ki a döntetlent, ezzel pedig megdobogtatták a szurkolók szívét. Ismét bebizonyosodott, hogy nem a győzelem a legfontosabb, hanem az, hogy mindent beleadjanak a DVSC címerért a játékosok, és ha ez megtörténik, ha hibáznak is, azt meg tudjuk nekik bocsátani. Lehet persze azon gondolkozni, hogy félig teli a pohár az utolsó 10 percben kiharcolt 1 pont miatt, vagy félig üres, hiszen ezt az MTK-t meg is verhettük volna, de mindez most nem számít. Az egy pontnál ugyanis sokkal többet jelent az, hogy ismét foci és ismét csapat volt a Nagyerdőn és ismét egymásra találhatott a közönség a játékosokkal! Köszönjük, fiúk!
Csibu
Cikk első fotója: dvsc.hu
