A téli alapozás nem igazán adott reális képet arról, hogy hol tart a csapatunk. Az ellenfeleink silány minősége, illetve a felforgatott csapatok miatt nem tudtuk istenigazán felmérni az erőnket, ráadásul sérülések és eltiltások miatt a mostani kezdőbe is beleszólt ily módon a sors. Az Újpest elleni szezonnyitánytól tehát joggal tartottunk, már csak azért is, mert a lila-fehérek hagyományosan a mumusaink. Válaszként azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ez a mérkőzés minden szempontból vállalható volt.
Amint azt a bevezetőben is említettem, Herczeg Andrásnak nem volt könnyű dolga a kezdőt illetően, Varga Kevin őszről áthozott eltiltása, Jovanovics, Csősz, Bereczki, Tabakovics sérülés miatt nem állt edzőnk rendelkezésére, illetve Kusnyír és Avdijaj sem voltak száz százalékosak, így csak a padon kezdtek. A hivatalos kezdőcsapatokat látva még egy meglepetés ért minket, hiszen Nagy Sándor nem volt a keretben, a kezdőben Kosicky, a padon Hrabina kapott helyett. Mielőtt azonban összeesküvés elméletek gyártásába kezdhettünk volna, kiderült, hogy első számú hálóőrünk tegnap reggelre belázasodott, ezért volt kénytelen kihagyni a találkozót. Hasonlóan peches módon járt az ellenfél kapusa is, ugyanis Pajovic ugyanilyen okok miatt nem állt Vignjevic rendelkezésére, így az Újpest is cserekapusával, Banaival kezdett. A lilákra az állandóság jellemző, a télen csak két érkezőjük volt, ők is tegnap estek be a sereghajtó Halitól, most még érthetően nem kaptak szerepet. Mi a megszokott 4-4-2-ben, a vendégek pedig egy 4-2-3-1/4-4-2-szerű hadrendben vágtak neki az összecsapásnak.
A kezdeti tapogatózás után az első helyzet előttünk adódott, Takács lepattanó lövése Damásdi előtt kötött ki, aki vélhetően meg is lepődött a hirtelen jött lehetőségtől, gyengécske lövése lepattant a vendég védő derekáról, pedig ígéretes helyzet volt ez. A következő nagyobb lehetőségünknél Tőzsér találta meg jó labdával Takácsot, középre perdítésére pedig Ferenczi érkezett, de ismét blokkolták a lövést. Az első újpesti lehetőség kis híján gólt eredményezett, de Kosicky jól mozdult ki a kapujából, így ziccerben bele tudott vetődni a lövésbe. A 21. percben Bódi Ádám vette célba ismét a kaput szögletből, a rövidre érkező ívelésbe még Takács bele tudott csúsztatni, Banai pedig bravúrral hárított, a kipattanónál pedig Tőzsér lövését blokkolták ismét…
Végig jó iramú volt az első félidő, bár komoly kidolgozott helyzet egyik oldalon sem akadt, de lecsorgó labdákból mindkét együttes többször is veszélyeztetett. A 31. percben egy Bódi szabadrúgás után Tőzsérnél kötött ki a labda, ám az ötös sarkáról eleresztett lövése után bedobás következett… A 38. percben a mérkőzés legszebb jelenetét láttuk, Szécsi készített le egy labdát Tőzsérnek, aki átvétel után balról kissé kisodródva tüzelt a hosszúra, sistergős lökete a felső lécről sajnos a gólvonalra pattant, a kipattanóra pedig hiába érkezett üresen Damásdi, sajnos gyengén fejelt bele a labdába, így Banai hárítani tudta. Kicsivel később ismét egy szöglet után veszélyeztettünk, ám Banai védése után sorban három blokkot mutattak be a vendég védők. Hihetetlen, hogy mennyire nem volt szerencsénk ezeknél a lehetőségeknél, bár tény, hogy nem voltunk pontosak és sokszor mi tettük naggyá a kaput, vagy épp a védőket. Az első játékrészben még egy komolyabb lehetőséget jegyezhettünk fel, Beridze távoli lövését védte szépen Kosicky. Hiába tehát a sok helyzet, és hiába a viszonylagos mezőnyfölényünk, gól nélküli döntetlennel vonulhattunk a szünetre.
A második játékrészt egy óriási Bódi kapufával nyitottuk, ismét csak pár centi hiányzott a gólhoz. Majd Tőzsér és Ferenczi sem találták el ígéretes lövőhelyzetben a kaput, főleg utóbbi lehetősége sikerült bosszantóan gyengén. Az idő előrehaladtával egyre inkább vált kiegyenlítetté a mérkőzés, láthatóan fáradtunk, így az utolsó negyed órára már inkább újpesti mezőnyfölényről beszélhettünk. Herczeg András ugyan próbálkozott cserével, az elfáradó Damásdit (aki nem mutatkozott be rosszul az NB I-ben) Avdijaj váltotta, így két magas centerrel próbálkoztunk elöl, míg Szécsi kihúzódott a szélre, nem mondhatni tehát, hogy ne kockáztattunk volna. A 76. percben az Újpest kis híján vezetést szerzett, Novothny érkezett a rövid sarkon egy badásra, ám szerencsére csak oldalhálót talált. Hogy végül ne legyen esélyünk a véghajrában behúzni a meccset, arról Kinyik Ákos tehetett, aki sárga lappal a birtokában követett el egy buta szabálytalanságot a 81. percben, amiért járt a kiállítás. Herczeg András azonnal reagált, és behozta Kusnyírt a védelem jobb oldalára a gyengén futballozó Takács helyett, így átálltunk egy óvatosabb 4-4-1-re, egyúttal teljesen visszahúzódtunk a kapunk elé és átadtuk az irányítást a vendégek kezébe.
Az Újpest szerencsére nem tudott élni az ölébe pottyant lehetőséggel, hiába erőltették a támadásokat a széleken, Zsótér Donát és Simon Krisztán behozatala sem hozta meg a várt áttörést, bár előbbi kis híján gólt szerzett egy kapu előtti kavarodást követően. Láthatóan megelégedtünk az egy ponttal emberhátrányban, és bár megpróbálkoztunk néhány kontrával, ezek általában kevésnek bizonyultak a létszámhátrány miatt. A 0-0-s végeredmény miatt igazából mindkét csapat bosszús lehet, egyúttal örülhet is. Mi azért, mert végül emberhátrányban is megtartottuk legalább az egy pontot, illetve magunk mögött tartottuk ezzel a lilákat a tabellán, míg az Újpest indiszponáltan játszva gyűjtött be egy pontot egy közvetlen rivális otthonában. Több volt ebben a meccsben, de a játék összképét nézve, illetve tekintettel a szedett-vedett csapatunkra nem lehetünk elégedetlenek, abszolút vállalható volt mind a játékunk, mind pedig az eredmény. Egy pici szerencse hiányzott most a sikerhez.
Osztályzatok
Tomas Kosicky – 6
Az a bizonyos karma… Teszteltünk egy rakás kapust, próbálgattuk a fiatalokat, illetve itt van nekünk Nagy Sanyi, de végül az előbb elküldött, majd visszahívott légiósnak kell védeni, aki kihagyta a teljes alapozást, csupán egy csütörtöki edzőmeccs volt a lábában a tartalékcsapatból. Ennek tudatában is bravúros volt, amit ma láttunk tőle: végig magabiztosan állt a kapunkban, nagyon megfontoltan jött ki, amikor kellett, és láttunk tőle két bravúrt is. Ha következetes a szakmai stáb, akkor a mostani teljesítménye után minimum addig marad a kapunkban, amíg nem hibázik hatalmasat.
Kinyik Ákos – 2 
Bár az ősz végén már játszott kényszerből a védelem jobb oldalán, és hellyel-közzel helyt is állt, azért ma kijött az, hogy ő nagyon nem szélső védő. A támadásépítésbe egyáltalán nem tudott becsatlakozni, így a jobb oldalunk gyakorlatilag halott volt. A védőmunkája sem volt kellően stabil, az pedig csak a hab a tortán, hogy még ki is állíttatta magát. Erre könnyen ráfaraghattunk volna.
Szatmári Csaba – 4
Nem volt meggyőző. Rengeteg égbe rúgott labdája van, amikor önmagunkra nézve életveszélyesek sokszor. Ne vitassuk el azonban tőle, hogy 1-2 alkalommal nagyon szépen mentett kulcsszituációban.
Pávkovics Bence – 5
A védelem legstabilabb pontja volt ezúttal, csakúgy, mint szinte egész ősszel. Szerencsére tudta vállalni a játékot, nagyon kell a védelmünkbe az ő jelenléte.
Ferenczi János – 3
Sajnos ő is egy gyenge pontunk volt ma. Védekezésben továbbra is homály, habkönnyedén játsszák be mögé a labdát, ezeket a szituációkat pedig kevésszer reagálja le jól. Volt két komoly helyzete, az egyiknél blokkolták a lövést a másiknál meg… Inkább hagyjuk.
Damásdi Alex – 5
Elsőnek ez szerintem rendben volt. Vegyük figyelembe, hogy nem játszott még ilyen iramú meccsen, ennek ellenére szerintem helytállt most. Bátran felvállalta az egy-az-egyeket, mert cselezni, szóval nem éreztem, hogy meg lenne illetődve. Volt két nagy lehetősége, ezek sajnos kimaradtak. Olvasom, hogy páran felróják neki, hogy Tőzsér kapufája után miért nem fejelte középre a labdát Takácsnak. Nyilván ez kívülről tök egyszerűnek tűnik, de éles szituációban nem biztos, hogy fel lehet ezt mérni tizedmásodpercek alatt. Ráadásul Takácsra érkezett is a védő, biztos vagyok benne, ha nem a kaput veszi célba, és a középre fejelése után sem születik gól, akkor azért lett volna elővéve, hogy miért nem akart gólt szerezni… Bevallom, ennél rosszabb bemutatkozásra számítottam tőle, lehet benne potenciál, még adnék neki lehetőséget később is.
Haris Attila – 5
Rá hárult a feladat, hogy szűrjön a középpályán, sokszor meg is látszott, hogy az egyedüli védekezésre képes emberünk a középpályán, mert gyakran rohantak át rajtunk a vendégek. Ha csak kizárólag az ő egyéni teljesítményét vizsgálom, akkor azt kell mondanom, hogy átlagos. Kár, hogy kisárgázta magát a jövő heti meccsről.
Tőzsér Dániel – 6 
Most egyértelműen a jobbak közé tartozott, jól mozgatta a csapatot, jók voltak a mélységi indításai, az első félidei lövése pedig gólt érdemelt volna. Ezt várnánk tőle mindig.
Bódi Ádám – 6
Bátran vállalkozott, a pontrúgásai ezúttal is veszélyesek voltak, és neki is volt egy kapufája. Tőzsér mellet ő az, akin áll vagy bukik a támadójátékunk hatékonysága. Látszik rajta, hogy nem retten meg a vezérszereptől, remélhetőleg lesz ez még jobb is.
Szécsi Márk – 5
Helyzetbe nem tudott most kerülni, a támadásépítésből viszont kivette a részét. A második félidőben Avdijaj becserélése után pedig már a szélen kellett helyt állnia. Az ő játéka is átlagosnak volt mondható.
Takács Tamás – 3
Mutatta magát, rengeteg mélységi labdát kapott, többször ugrott ki ígéretes helyzetben (többnyire a szélre kimozogva), ám ezúttal is elszerencsétlenkedte ezeket a lehetőségeket.
∼•∼
Albion Avdijaj – 0
Hiába töltött fél órát a pályán, értékelhetetlen a teljesítménye – no nem azért, mert olyan gyenge lett volna, hanem mert szinte labdát sem kapott, a kiállítás után pedig esélye sem volt elöl egyedül.
Kusnyír Erik – 0
Most csak tíz perc jutott neki, de jövő héten már kilencvenre lesz szükség tőle jobbhátvéd és védekező középpályás híján. Gyaníthatóan utóbbi pozícióban kap majd lehetőséget.
Nagy Kevin – 0
Őt akarta behozni Herczeg András a 80. percben, ám a kiállítás átírta a forgatókönyvet. Végül mégis beállhatott, de csak egy perc jutott neki.
∼•∼
Herczeg András
Hihetetlen, hogy ebből a szedett-vedett gárdából miket képes kihozni. Biztos vagyok benne, hogy más edzővel nem itt állnánk ezzel a játékosállománnyal. Ezúttal is nagyon szűkös lehetőségei voltak a hiányzók miatt, érdemi cseréje így csak egy volt a mérkőzésen Avdijaj személyében.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Minden tekintetben átlagos mérkőzés volt: színvonalát tekintve, hiszen bár gólt nem láttunk, azért unalmasnak sem volt nevezhető az összecsapás; a csapat teljesítményéve sem volt gond, igaz hiányzott az a kis plusz, amivel nyerhettünk volna, így kimondottan jónak sem nevezném; a játékvezető pedig apró mezőnybeli tévedéseket vétett, de óriási hibája nem volt, Kinyik kiállítása jogos volt, és Tőzsér lövése után a gólvonalra pattant a labda, tehát jogosan nem ítéltek gólt.
Jövő héten Kisvárdára utazunk. A várdaiak ezen a hétvégén a sereghajtó Haladás otthonában győztek, amivel egyrészt a Halit úgy gondolom, hogy végleg a mélységekbe taszították, másrészt elléptek a kieső zónából is. A légióshad tehát továbbra is harcban áll a bennmaradásért folytatott küzdelemben, és nem tűnik reménytelennek a helyzetük. Nagyon veszélyes meccs lesz, talán nehezebb is, mint a tegnapi volt, nem szabad félvállról venni őket, és legyinteni rájuk. Talán azon a mérkőzésen eldől az is, hogy lesz-e értelme dobogós álmokat szövögetnünk. Nem lesz egyszerű meccs, az biztos.
(fotók: dvsc.hu)
