Ki ne ismerné a régi mondást? A Loki szurkolók legkésőbb 2010 őszén saját bőrükön tapasztalhatták meg ennek a mondatnak az igazságtartalmát. Mindaugas Malinauskas balul sikerült szerepléséről már olvashattatok Citromdíj rovatunkban, mára szerencsére három (vagy méginkább négy) sokkal megbízhatóbb kapuvédő tartozik a csapat keretéhez. Közülük hárman védtek a bajnokságban, a legtöbbször pedig fiatal játékosunk, Verpecz István állt a gólvonal elé.
Verpeczet legelőször éppen Malinauskas bénasága „hozta helyzetbe”: a Basel elleni BL selejtező mindkét mérkőzésén az ő nevével kezdődött összeállításunk. Nem kis feladat lehetett rögtön a svájci nagycsapat ellen bizonyítani, ez pedig meg is látszott kapusunk teljesítményén. A hazai meccsen még ő tartotta a lelket a társakban, a kinti visszavágón viszont két beívelést is elnézett, pechjére mindkettőből gólt kaptunk. Az ősszel végül két bajnoki jutott neki, illetve a Samp elleni győztes EL meccsen is ő állt a kapuban. Tavasszal érkezett Novakovics, azonban az ő formaingadozása miatt újabb hét meccs jutott Verpinek is. Az előző szezonban kupameccsek vártak rá, valamint a tavasz végén öt NB1-es bajnoki, miután Novakovics lesérült. Ezeken a mérkőzéseken már sokkal jobban teljesített, mindössze Győrben kapott egy gólt (igaz, abban kis mértékben benne volt), és összességében magabiztos teljesítményt nyújtott.
Az idei szezon első meccsén aztán a sors az eddigi legnagyobb esélyt adta meg neki azzal, hogy Novakovics a teljes őszi szezonra lesérült. Polekszicsnél egyértelműen jobb teljesítményt nyújtott, így a kezdeti egy ide, egy oda versenyt hamar a saját javára fordította, a hetedik forduló óta minden meccsen ő kezdett már, nem beszélve a nemzetközi meccsekről, ahol Nenadon kívül csak ő lépett pályára kapusként. A bizalmat igyekezett is meghálálni, gyakorlatilag minden meccsen megfogott mindent, amit lehetett. A korábban veszélyforrást jelentő beadásokat is megtanulta kezelni, egyre kevesebbszer futott ki árnyékra. Nem egyszer ő tartotta meccsben a csapatot, éppen ezért elmondható, hogy a legjobb három játékosunkban biztos benne volt, személy szerint Coulibalyval holtversenyben az első helyre is tenném. Egyetlen gól írható a számlájára, balszerencséjére ez éppen az utolsó őszi forduló utolsó percében következett be. Ha a szezon közepén kapta volna, valószínűleg nem sokan emlékeznénk erre, azonban a kezdet és a vég mindig nagyon fontos, így pedig sokat ront az emlékeken az a bizonyos lövés.
Az, hogy a helyét megőrzi-e a kapuban, a tél egyik nagy kérdése lehet nálunk. Abból következtetve, hogy Kondás Elemér a sikertelenség okainál többször megemlíti Nova sérülését, azt gondolom az első számú kapus posztját továbbra is a szerb hálóőr birtokolja, s ha felépül, visszaveszi helyét. Kettejük közül talán valóban a szerb rendelkezik jobb alapképességekkel, ráadásul Nova arányaiban véve több bravúrt képes bemutatni. Ha ezt nézzük, valóban megkérdőjelezhetetlen a szerepeltetése, azonban Verpi mellett szól az őszi szezonban nyújtott kiegyensúlyozott szereplés, illetve az, hogy nálunk vált érett játékossá, szóval mintha saját nevelésünk lenne. Kettejük párharcának végeredményét valószínűleg csak a bajnokság végén hirdethetjük ki.
Nem csak a kezdőkapus személye az egyetlen, ami a kapuvédőkkel kapcsolatban foglalkoztathatja a szurkolókat. Egyre többen teszik fel a jogos kérdést, szükség van-e három közel azonos képességű kapust (Nenad, Verpi, Polekszics) a keretben tartani? Elsősorban természetesen Plexi esetleges elküldése a téma szurkolói körökben, mivel mögötte ott van Szécsi Gergő és Tóth Csaba révén két saját nevelésű játékos is. Tóth Csaba viszont aligha jöhet szóba reálisan, hisz NB2-es meccse sincs még sok, így előbb ott kellene edződnie. Ugyanakkor személy szerint azt gondolom, az sincs rendjén, hogy Plexi gyakorlatilag elvegye a helyet a fiatalok elől. Ameddig itt van, valóban célszerű játszatni, kezdőkapus aligha lesz viszont már belőle. Novakovics klasszisokkal jobb nála, Verpecz pedig egyre gyorsabban fejlődik, ellene sincs már sok esélye. A másik oldalon egyértelműen az a legfőbb érv, hogy egy válogatott kapust (aki mellesleg most is állandó kerettag) nem lenne szerencsés elkótyavetyélni. Ugyanakkor válogatott lévén valószínűleg a fizetése sem kevés, márpedig ahhoz, hogy meccsek előtt bemelegítse a kapustársát, és a ligakupában védegessen, nem kell top fizetés. Szécsi ugyanezt ellátná valószínűleg fele annyiért is. Jelenleg úgy tűnik, nyárig biztosan marad a montenegrói a harmadik számú kapuvédő, nyáron viszont Szima Gábor helyében mindenképpen megpróbálnám őt elpasszolni valakinek, a jövő ugyanis egyértelműen nem az övé, az időhúzás pedig mindkét fél kárára válna.
(A képek forrása: nso.hu, dvsc.hu)
