“Ha Messi nálunk játszana, mi nyertünk volna” – nyilatkozta egyszer Diego Simeone, az Atlético Madrid vezetőedzője az argentin klasszisról, érzékeltetve, mennyit is jelenthet egy igazán jó (napot kifogó) játékos egy kiélezett helyzetben. Sajnos nekünk, Loki szurkolóknak az utóbbi időben ritkábban adatik meg, hogy kiemelkedő egyéni teljesítményeknek tapsolhassunk, de azért eléggé sok emlékünk lehet egykori (és jelenlegi) játékosainkkal kapcsolatban, amikor szinte egymaguk jelentették a különbséget az ellenfelünkhöz képest. A nosztalgiázás jegyében most ezeket a mérkőzéseket idézzük fel sorozatunkban, melynek harmincegyedik részében korábbi jobbhátvédünk, Lázár Pál következik.
A mai ínséges időkben, amikor úgy hiányzik a keretből egy jó hátvéd, mint egy falat kenyér, furcsa visszanézni a pár évvel ezelőtti csapatunkra, és arra, hogy milyen kaliberű védőink voltak az akkori, már szintén lefelé tartó keretben. Lázár személyében például egy alapvetően megbízható szélső hátvédről beszélhettünk, akiben egyébként néha benne volt a ki nem kényszerített hiba lehetősége is. (Persze egyáltalán nem olyan mértékben, mint azt mostanában megszokhattuk a védőinktől.) A jobb napjain azonban Lázár teljesen el tudta hagyni ezeket a felesleges megmozdulásokat, és ilyenkor bizony nagyon nagy erősségünk volt. Talán a legjobb példa erre az a nagyon furcsa, Pápa elleni idegenbeli győzelmünk, amikor Kulcsár furcsa kiállítása után emberhátrányban játszva nyertünk 2-0-ra. Amint az az összefoglalóban jól nyomon követhető, ebben a sikerben Lázár többszörösen is főszerepet játszott: bár veszélyes beadását Tisza még mellélőtte, aztán azonban 1-0-ás előnynél előbb önfeláldozóan mentett hátul, majd egy szép fejessel bebiztosította a győzelmünket.
Az azóta egyszer már családi okokból átmenetileg visszavonult Lázár legutóbb Mezőkövesden futballozott; 2018 nyara óta klub nélküli a most 31 éves játékos. Mivel ez másfél éves kihagyást jelent, könnyen lehet, hogy nem is látjuk már őt többet a futballpályán.
Hajrá Loki!
Enderson
