Megtizedelt, ám még így is erős kerettel látogatunk szerdán Kazincbarcikára, ahhoz az együtteshez, melynek a kispadján és a játékoskeretében is találkozhatunk ismerős arccal. Nyögvenyelős, nehéz meccsnek ígérkezik, de talán épp ez a találkozó mozdíthatja el a csapatot a Debrecen városhatárán kívüli meccseinken tapasztalható holtpontról.
Kazincbarcika szinte mindenben Debrecen ellentéte. Míg a borsodi város igazi baloldali fellegvár, melyet mind a mai napig átjár a szocializmus szele (bár a klub nevében is szereplő Kolorcity program rengeteget javított az elmúlt években az összképen), addig a cívisváros a jobboldal bástyájának számít. De ha földrajzi szempontból nézem, akkor is szembetűnő a különbség: miközben Kazincbarcika dombok, hegyek között fekszik, aközben Debrecen az Alföld kellős közepén. És bizony a két város futballja sem ugyanazt az utat járta be az elmúlt években, még ha a jelen közel is sodorta egymáshoz a feleket. Mégis, a sok ellentét közepette vannak közös pontok: ha más nem is, Vitelki Zoltán és Bereczki Dániel személye mindenképpen.
A barcikaiak edzője egyik, de koránt sem egyedüli (és elsődleges) részese volt a tavalyi kiesésünknek, Bereczki pedig csak epizódszerepekhez jutott korábban a Lokiban, igaz, azok sem voltak túlságosan dicsőségesek (lásd: Vidi – DVSC 1-1). Nem hullajtunk tehát könnyeket a távozásuk miatt, és eddig a borsodiaknál sem sikerült igazán maradandót alkotniuk, de végső soron ezen a szinten még sincs okuk a szégyenkezésre: a csapat eddig nem áll kieső helyen, és Bereczki is kiosztott már 4 gólpasszt, még ha betalálnia nem is sikerült mindezidáig.
Rátérve a saját csapatunkra: sok a kérdőjel a kerettel kapcsolatban, egyáltalán ki vethető be és ki nem. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy ez nem szolgálhat kifogásként, tekintve, hogy még így is több egykori (és remélhetőleg leendő) válogatott labdarúgó áll a szakmai stáb rendelkezésére. Talán nem kockáztatunk túl sokat azzal, hogy még ebből a tartalékos keretünkből is bárki beférne a Kazincbarcika kezdőjébe, miközben fordítva könnyen lehet, hogy senki. És ezzel egyáltalán nem lebecsülni akarom az ellenfelünket, mert aki látta már őket játszani (pl. a nyitófordulóban a Vasas vendégeként), az tudhatja, hogy csapatként nagyot küzdenek, odateszik magukat, és ezzel sokszor eltüntethetővé válnak a különbségek. Legalább annyira akarnunk kell tehát a sikert, mint amennyire a hazaiak akarják majd, és akkor nem lesz gond. Anélkül viszont megint nem számíthatunk másra, csak szenvedésre.
És itt érdemes rátérni Bogdanovics személyére, aki (vélhetően a vírushelyzet miatt) az utóbbi két meccsen helyettesítette Kondás Elemért. Egykori labdarúgónk kapcsán pár dolog már most egyértelmű: egyfelől érezhetően még mindig nagy közönségkedvenc, akiért rajonganak a szurkolók, másfelől nagyon együtt tud élni a játékkal, jó volt nézni a reakcióit a kispadnál a Győr ellen, harmadrészt pedig az is látszik, hogy kifejezetten élvezi a szerepet, amibe került, és valamennyire a magáénak is érzi (erre utal a legutóbbi meccs utáni interjúja, amiben arról beszélt, hogy talán már kezd látszani, hogy milyen taktikát akar játszatni a csapattal). Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb az ő neve is felmerülhet majd mint a Loki edzője, és ebből a szempontból is érdekes lesz látni, hogy vajon vele javul-e a mentalitásunk az idegenbeli meccseken. Eddig szinte minden találkozón 1-1 lett a végeredmény, amikor Debrecenen kívül léptünk pályára, jó lenne, ha végre megint mutatnánk valami ennél meggyőzőbb teljesítményt.
A mérkőzés szerda este 6 órától kezdődik. A találkozót ezúttal nem közvetíti a televízió, de streamen keresztül követhető lesz az összecsapás.
Hajrá Loki!
Enderson
