A Paks Debrecen elleni mérkőzése előtt huncut mosollyal mondhattuk: a dobogó 3. helyezettje látogatott az NB I ötödik helyezettjéhez. Persze két forduló elteltével sem a tabellán elfoglalt helyezésnek, sem az addig szerzett pontoknak nincs jelentős szerepe. Csak a hosszútávú, folyamatos teljesítmény hozhatja meg az elvárt eredményt. Ennek a találkozónak épp ez volt a legnagyobb kérdése: melyik csapat torpan meg? A nyolcgólos Paks, vagy a hátrányait eddig rendre ledolgozó és a Honvéd ellen a meccset meg is fordító Loki?
A mérkőzés előtti esélylatolgatásban Enderson már utalt a legutóbbi DVSC-Paks párharcra. Akkor centik választottak el minket a bennmaradástól, ellenfelünket pedig a kieséstől. Azóta a zöldek a Bognár apa-fia párossal nem csak feltámadtak, de folyamatos jó teljesítményükkel még nehezebb falatnak ígérkeztek. Mi a feljutásunk után még mindig sötét lóként szereplünk, a 30+80 perc emberelőny, a folyamatosan változó védelem és a sérülések miatt még mindig nehéz lenne megmondani, pontosan mire számítsunk csapatunktól. Személy szerint úgy gondolkoztam a meccset megelőzően, hogy az 1 ponttal is megelégednék, de talán annál is fontosabb lenne, hogy a védelmünk végre kezdjen összeállni. Továbbra is tartom: a szezonunk nagyban fog múlni a hátsó alakzatunk hatékonyságán.
A kezdőcsapatunkat elnézve úgy tűnt, Huszti Szabolcs is a védekezési feladatokra összpontosított. Korhut és Poór bekerült a csapatba Charleston és Kusnyír mellé, a Nikolic-Deslandes páros viszont a kispadon kezdett, ez az Újpest elleni védekezést látva azért nem olyan meglepő. Bódi és Bárány hiányában pedig Szécsi és Tischler kerültek a támadók közé. A kezdőben gyakorlatilag hét olyan mezőnyjátékosunk volt, akik többnyire védekező feladatkört szoktak ellátni: Kusnyír, Bévárdi, Poór, Charleston, Korhut, Ferenczi, Varga; de ha Dzsudzsák visszavont pozíciójára gondolunk, akkor kitűnik, mennyire defenzív stílussal készültünk és mennyire komoly szerep hárulhatott ebben a rendszerben a két szélsőnknek, Ferenczinek és Bévárdinak.
Egy ígéretes támadást az ex-debreceni Kinyik egyből megakasztott, hogy az azt követő húszban már teljes paksi fölényt lássunk. Védekezési hibák nálunk, paksi helyzetek a másik oldalon. Tíz perc alatt háromszor csináltak hülyét a komplett védelemből és ha meg is szereztük a labdát, a paksi letámadás miatt pár passznál tovább nem jutottunk, Tischler ráadásul könyöklés miatt korán sárgát kapott. Rossz helyezkedések, gyenge megoldások főleg Charlestont jellemezték, akit aztán húzódásnak tűnő sérülés miatt le is kellett cserélni, Deslandes állt be a helyére. Ezzel kicsit stabilizálódott a csapat, a paksi erős nyomás is enyhült, mi pedig ráálltunk a veszélyes kontrákra. Egy ilyen gyors ellentámadás során tálalt a megiramodó Ferenczi elé tökéletes labdát Dzsudzsák, játékosunk pedig az erő helyett a pontosságot választotta, és védővel a nyakán ugyan, de elgurította Nagy Gergely mellett a labdát, ami a kapufáról befelé pattant, idegenben szerzett vezetést a DVSC! 0-1
Az ivószünet után sem változott a játék képe, a Paks letámadással és szélről betett, üresbe indított labdákkal helyezett nyomást kapunkra. Pár perc múlva már mindenki eszén túljártak, de a középen érkező játékos az üresen tátongó kapu fölé fejelt. Mi is közel jártunk, hogy a kontráinkból újabb találatot jegyezzünk, de előbb a gólvonalról mentett óriásit Kinyik, majd Nagy védett szépen Tischler labdazsonglőrködése után. A 41. perc aztán meghozta az áttörést, Bévárdi tizenhatoson belülre vitte a labdát, forgolódott vele kicsit, megvárta, hogy mindkét középső védő vele foglalkozzon, majd visszakészítette a második hullámban érkező Dzsudzsáknak, csapatkapitányunk pedig könyörtelenül gólra váltotta helyzetét, 0-2!
Már csak pár perc választott el minket a félidőtől, de ekkor egy random beívelésre Kusnyír mellett random eleső paksi játékos miatt a játékvezető, Zierkelbach Péter random tizenegyest adott, pedig a visszajátszások alapján nem megállapítható, hol és hogyan volt szabálytalan játékosunk, ami már csak azért is vet fel kérdéseket, mert az ellenfél játékosa már azután esett el, hogy a labda Kosicky kezébe került. A VAR bekapcsolt, de mivel egyértelmű bizonyíték nem volt arra, hogy nem történt szabálytalanság, a tizenegyes maradt, Ádám Martin pedig köszönte és esélyt sem adott kapusunknak a hárításra, tökéletesen lőtte ki az alsó sarkot. 1-2. A félidőt így kettő helyett csak egygólos előnyben vártuk, de előnyben. Óriási küzdelemre volt kilátás a második játékrészben.
Mindkét csapat változtatással kezdett. Kinyik, Szendrei és Papp helyét Kulcsár, Nagy és a tavalyi gólkirály Hahn vette át, míg nálunk a megítélésem szerint elfogadhatóan játszó Poórt váltotta Nikolic. Egy Szécsi megiramodást kivéve teljes paksi fölényt láthattunk a következő 10 percben. Nikolic egy ízben ajándék labdát adott Hahn Jánosnak, köszöntük szépen, hogy nem talált kaput a közeli lövése. Nem úgy egy perccel később. Gyors paksi labdaszerzés után teljesen eltolódtunk, előbb Nikolic védekezett gyakorlatilag szélső hátvédként, de Deslandes is feleslegesen szaladt ki középről, a centerezés pedig üresen találta Hahnt, aki ezúttal nem hibázott. 2-2.
Kellett pár perc, hogy felébredjünk, de aztán Ferenczi centerezését a középen üresen érkező Tischler fejelte kapu mellé, jelezve, nem adjuk fel és a következő 35 percet is érdemes lesz figyelni. Külső szemlélőként kimondottan jó, izgalmas mérkőzést láthattunk. Ádám Martint aztán Böde váltotta. Az 59. percben Szécsi esett el a tizenhatoson belül, a gyors VAR azért megvizsgálta, de természetesen túlzó ítélet lett volna érte tizenegyest adni. Ami már sokkal érthetetlenebb volt, hogy Zierkelbach előbb megfedte Vargát, miért rúgja vissza oda a labdát, ahol csapattársa szabálytalanságát lefújta, majd a védők közötti megindulását ő maga blokkolta, megakadályozva veszélyes támadásunkat. Nem került közel a szívünkhöz… Egy percre rá Deslandes szabálytalankodott húsz méterre a kapunktól, a sárgáján túl viszont az sokkal rosszabb volt, hogy Bognár csavarását nem tudta védeni kapusunk. Kétgólos hátrányból gyakorlatilag húsz perc alatt fordítottak a hazaiak… 3-2.
A 69. percben hármas cserével próbálta felrázni a csapat támadójátékát Huszti. Korhut, Varga és Bévárdi helyére jött Sós, Ugrai és Baráth. Nagyon kellett egy gól. Szélpál szabálytalansága után veszélyes helyről ívelhette be Dzsudzsák a labdát, de nem ebből értük el az áttörést, hanem egy perccel később egy másik Dzsudzsák ívelést követően. A hosszún érkező Nikolic laposan középre gurított, Ugrai pedig mindenkit megelőzve közelről gólt szerzett! 3-3, elképesztő mérkőzés. Sőt, egy perccel később akár újabb gólnak is örülhettünk volna, de a védők ezúttal már jól helyezkedtek és blokkoltak Ugrai lövésénél.
Ettől ismét felpörgött a Paks, és újabb védelmi hibarengeteg után foghattuk a fejünket, több lövésnél is csak ellenfelünk pontatlanságán múlt a hetedik találat. Az utolsó tíz percre csere nélkül és Tischler húzódásával fordultunk és bár játékosunk visszatért a pályára, igazolódott év eleji félelmünk, hogy csupán két középcsatárral nekivágni a szezonnak igen kockázatos. A 85. percben Kulcsár lövésénél védett óriásit Kosicky. Be kell valljam, én ekkor már rég a lefújást vártam, nagyon féltettem a csapatot a vereségtől, lélektanilag fontos lett volna, hogy legalább egy ponttal távozzunk. Azért még Zierkelbach is megvillantotta képességeit, amikor támadásvezetésünk közben sérülés miatt megállította a játékot, majd az ápolást követően a labdát a Paksnak adta vissza, úgy, hogy aztán Sósnak kellett blokkolnia a hazaiak lövését. A 90. percben újabb VAR-ral ellenőrizték, szabályos volt-e Dzsudzsák szerelése a tizenhatoson belül, de a tizenegyesben talán az eleső játékos sem bízott, annyira veszélytelen szituáció volt.
Nem úgy nem sokkal később Kusnyír, majd Deslandes belépője, akik a játékvezető engedékenyebb második félidei bíráskodása miatt megúszták piros lap nélkül. Az öt perces hosszabbításban mi már megelégedtünk az egy ponttal, és bár a hazaiak jöttek becsülettel, újabb gól már nem esett, döntetlennel kellett megelégedjenek a csapatok. Paks – DVSC végeredmény: 3-3.
Aki látta az Újpest elleni meccsen készült vlogunkat, tudhatja, hogy felemás érzések kavarogtak bennünk, a kései egyenlítésünk miatt lelkileg mindenképp pozitívabb gondolatokkal. Most ugyanazt érzem, mint egy hete. Ha egyik oldalról nézem, akkor kétgólos vezetésről nem tudtunk nyerni, a védelmünk botrányosan teljesített minden felállásban, szaporodik a sérüléssel bajlódók névsora. Akár több gólt is kaphattunk volna, és ha jobb a paksi helyzetkihasználás, nekünk is gurítanak egy hatost. A második félidő végén pedig akár pirosat is kaphattunk volna. A játékunk finoman szólva olykor erősen akadozott.
Ha viszont a másik oldalról nézem, akkor átvészelve a meccs első húsz percét nagyszerűen váltottunk át ellentámadásokra, és akár három-négy góllal is vezethettünk volna. A paksi tizenegyes minimum véleményes volt, ebben az esetben tehát még a bíráskodás sem nekünk kedvezett. A fordítást követően viszont mégis mi tudtunk kiegyenlíteni és az utolsó húsz percben is meg tudtuk őrizni az egy pontot, és valószínűleg nem csak én, hanem az olvasók közül is sokan aláírták volna ezt az egy pontot a mérkőzést megelőzően. Dzsudzsák nagyszerű labdákat adott, Ferenczi középpályásként megint sokkal többet tudott hozzátenni a csapat játékához és remek gólt szerzett, Kosicky pedig számos esetben védett nagyszerűen. De szavazzatok, mondjátok meg, szerintetek kik voltak a legjobbak!
Ha mindent felpakolunk a mérlegre, szerintem elégedettek lehetünk az egy ponttal. Egy kimondottan izgalmas, érdekes és fordulatos mérkőzést láthattunk és ezúttal sem találtunk legyőzőre. De ahogyan a bevezetőben is fogalmaztam, a pontnál fontosabb lenne, hogy a védelmünk végre kezdjen összeállni. De a megoldáshoz ezúttal sem kerültünk közelebb. Sőt, talán csak távolodtunk. Poór lecserélése Nikolicra nagy hiba volt (ezt már a félidő kezdetén sem értettem), Charleston a sérülését megelőzően nem játszott jól, a helyére beállt Deslandes nagyon sokat csetlett-botlott. Már az érkezésekor is kérdőjeles trió (Deslandes-Charleston-Nikolic) eddig sajnos nem bizonyított, továbbra sem értem a leigazolásukat, hiszen ha ütőképes csapatot akarunk látni a pályán, akkor a belső védőkön egyszerűen nem spórolhatunk. Hiába szerzünk sok gólt – három meccs, kilenc találat a mérleg, nem semmi! -, ha a hátsó alakzat nem működik, egyszerűen nem lehetnek vérmes reményeink. Ezen villámgyors változtatás kell, akár taktikai, edzői megoldásokkal, akár új játékos(ok) érkezésével. Jövőhéten jön a ZTE, legyünk minél többen a stadionban és szurkoljuk ki a bajnokság második DVSC győzelmét!
Hajrá Loki!
Csibu
