Bravúros győzelmek a legutóbbi két idegenbeli fellépésünkön, aminek a Fehérvár és Felcsút volt az elszenvedője, majd mindezt egy küzdelmes és harcos összecsapáson megfejelte Joan Carrillo legénysége az MTK elleni hatpontos hazai győzelemmel a múlt hét vasárnap. Kezd magára találni a DVSC tavasszal, és jó lenne, ha szombaton a Budapest Honvéd otthonában is folytatódna a sorminta. E párosítás egyben azt is jelenti, hogy megkezdik a csapatok az utolsó 11 mérkőzéses kört a bajnokságban. Mivel olyan sorozatban vagyunk, hogy hétről hétre ki-ki meccseket játszunk a körülöttünk lévő csapatokkal, így ezúttal is az a jelszó: nem szabad kikapni!
Ehhez nem kell más, mint folytatni az eddig bevált receptet, az egységes védekezésen alapuló játékunkat, ez a recept múlt héten is bevált az MTK ellen. Tény és való, hogy a játékunk nem volt szemet kápráztató, és talán némileg ellentétes a mindenkori DVSC klubfilozófiájával ilyen defenzív focit játszani, de ez a szezon a túlélésről szól, és perpillanat a célfoci áll „legjobban” ennek a csapatnak. Az eredmények legalábbis ezt igazolják. Ilyen szempontból tehát semmi okunk változtatni a stratégiánkon a Honvéd ellen sem.
Ellenfelünknél egyébként edzőváltás is történt nemrég, hiszen Horváth Ferencet a Gyirmót elleni hazai vereség után menesztették, helyére a korábban Újpesten több évig dolgozó szerb Nebojsa Vignjevicet nevezték ki, aki egy lettországi kaland után tért vissza Magyarországra. Eddig lejátszott négy mérkőzésének mérlege felemás, hiszen két döntetlen (Puskás Akadémia, Mezőkövesd) mellett a Videotont győzték le hazai pályán 3-1-re, valamint a Kisvárda otthonában 3-2-es vereséget szenvedtek. Az viszont szemmel látható, hogy a szerb tréner is stabilizálta a csapat védekezését és hétről hétre látszik a fejlődés a játékukban. Az edző habitusából adódóan ők is inkább a célfutball felé orientálódnak. A téli átigazolási időszakban egyébként igyekeztek frissíteni a keretükön, az érkezők (Kadiri, Petrusenko, Doka, Drazic, Jónsson) papíron jónak tűnnek, és bár Balogh Norbi távozása első ránézésre fájónak tűnhet, egykori játékosunk nem számított alapembernek idén. Ettől függetlenül a góllövő lista második pozíciójában lévő Nenad Lukicra érdemes lesz odafigyelni, mellette a hatgólos Nagy Dominik és a Loki-specialista Bőle Lukács is okozhat kellemetlen perceket, ha nem figyelünk oda rájuk.
Talán némileg fáradtabbak és fásultabbak lehetnek majd a hazai játékosok, hiszen kedden a Ferencváros elleni vesztes Magyar Kupa negyeddöntőn pályára léptek, míg a Debrecennek ilyen kötelezettsége már nem volt a héten. Ezzel azonban nem szabad számolni, hanem csakis magunkkal foglalkozni. Joan Carrillo, így vélhetően a győztes csapaton ne változtass elvet fogja követni a szombati kezdő tizenegy kijelölésénél is, nincs is nagyon oka belenyúlni a csapatba. Így az eddig maródi játékosok kivételével valószínűleg mindenki hadra fogható lesz.
ctrl+c ctrl+v
Összegezve, véleményem szerint ez alkalommal két olyan őrültnek mondható eredmény nem igazán van benne a pakliban, mint amit már játszottunk a Kispesttel idén (4-1 és 5-3 ide). Utóbbi meccsünk azért is emlékezetes a nyolc gólon felül, mivel kétgólos hátrányból állt fel a Lokomotív Dzsudzsák Balázs vezérletével. A Mezőkövesd elleni kisiklástól eltekintve elég jól működik a védelmünk, ha azt a meccset nem számítjuk, akkor hat találkozón mindössze egy kapott gól a mérleg, ami parádés, tekintettel arra, hogy eközben megmérkőztünk a tabella első három helyén álló csapattal is. Ez jókora kontraszt a Huszti-érához képest, és sokat beszéltünk már erről, ebben a kiélezett, 12 csapatos NB I-ben sokkal kifizetődőbb az eredménycentrikus játékstílus.
Szombaton este 19:30-tól kezdődik majd az összecsapás, melyet az M4 Sport+ közvetít majd.
Hajrá Loki!
