Annál a Fradinál vendégszerepeltünk, amely öles léptekkel haladt az elmúlt hetekben az újabb bajnoki címe felé. Mi ezzel szemben a kiesés elől menekülünk, így alapvetően nem ezen a mérkőzésen kellett megváltanunk a világot. Az egyetlen, amiben igazán reménykedettünk, hogy ebben a szezonban sokszor éppen azokon a mérkőzéseken mutattuk a legjobb teljesítményt és szereztünk bravúros pontokat, amikor arra a legkevésbé lehetett számítani. Ezúttal viszont hamar kiderült, hogy ez nagyon nem az az este lesz…
A kezdőcsapatunk csupán egy helyen változott a ZTE elleni legutóbbi, 0:0-ra végződött mérkőzéshez képest: Poór helyett Kusnyír került be a jobboldalra. Egyébként nem volt különösebb oka Carrillonak a variálásra, hiszen az elmúlt időszakban kezdett összeállni egy fix kezdő.
A mérkőzés első percei egyértelműen megmutatták, mi vár ránk: a Fradi a kapunk elé szögezett minket, és csak Hrabina bravúrjainak köszönhettük, hogy egészen a 8. percig megúsztuk kapott gól nélkül; ekkor viszont Tokmac fejesével szemben már ő is tehetetlen volt. Bár benne volt a pakliban, hogy bedarálnak minket a hazaiak, mégis egész jól reagáltunk a bekapott gólra, és kialakult egy magyar szinten magas színvonalú adok-kapok. Ebben az időszakban mi is közel jártunk a gólszerzéshez, előbb Dorian, majd David Babunski révén, ám Dibusz bizonyította, mennyire jó formában van. Aztán viszont ismét átvették a zöld-fehérek az irányítást, és a fokozódó nyomás sajnos góllá érett: Pávkovics ki nem kényszerített hibája után Marquinhos értékesítette higgadtan a helyzetét. Ekkor már érződött, hogy csak a különbség lehet kérdéses, és talán a debreceni szurkolók egy jelentős része nyugodt szívvel aláírta volna hogy fújják le a meccset félidőben.
A fotót Kis Gábortól kaptuk
A második játékrész még egyoldalúbb focit hozott, mint az első 45 perc. Hrabina nélkül valószínűleg kiütés is lehetett volna a vége, azonban kapusunk állta a sarat. A 73. percben a sokadik nagy bravúrja után azonban a kipattanót befejelte Zachariassen a kapuba, így nem úsztuk meg kapott gól nélkül a második félidőt sem. Még jött ezt követően pár hazai helyzet, mi is igyekeztünk néha meglódulni egyszer-egyszer, de szép csendben lecsordogált a hátralévő idő az egyre inkább edzőmeccsre emlékeztető találkozón. Sima vereséget szenvedtünk tehát, teljes mértékben hozva ezúttal a papírformát.
Érdekes, de ennek ellenére meglepően könnyen ki tudok emelni három pozitív teljesítményt. Kezdjük Hrabinával, aki kapott ugyan 3 gólt, de ezúttal is bizonyította, hogy remek kapus, aki elképesztő bravúrokra képes, és sok olyan helyzetben is hárítani tud, ami nem tűnik esélyesnek. Nálam a szezon talán legkellemesebb meglepetése az ő felfedezése és remeklése. Aztán kiemelném Baráth Pétert, aki ugyan Pávkoviccsal egyetemben szintén hibázott a második találat előtt, de támadásban folyamatosan gyönyörű dolgokat mutatott, elég csak a David Babunski ziccere előtti fantasztikus labdáját megemlíteni. Nem olyan rég mondta azt róla Dzsudzsák, hogy nagy potenciál van benne, viszont a labdaszerzések utáni első labdaérintéseknél, a labda azonnali megjátszásában kellene még fejlődnie ahhoz, hogy igazi klasszis lehessen belőle. Nos, úgy tűnik, mintha fiatal középpályásunkat motiválná mindez, mert már a ZTE ellen is, most pedig pláne lenyűgözően osztogatta a begyűjtött labdákat. Ha így fejlődik, akkor benne tényleg látom a potenciált arra, hogy idővel a válogatott meghatározó játékosává és valamely külföldi bajnokság stabil résztvevőjévé váljon. Végezetül megemlíteném David Babunski nevét is, aki ugyan több helyzetet is kihagyott, de jól mozgatta a csapatot, nagyot küzdött, kifejezetten tetszett a hozzáállása és a játéka a hibákkal együtt is.
Záró gondolatok:
Nem szeretném túlragozni ezt a mérkőzést, mert nem érdemes. A Fradi jó napot fogott ki, a játékosaik bizonyítani akartak, éhesek voltak a sikerre, és látszott, hogy az önbizalommal sincs mostanában problémájuk. Ez valószínűleg akkor is eldöntötte volna a mérkőzést a javukra, ha mi is hasonlóan elkapjuk a fonalat, de nálunk páran könnyelmű hibáikkal még meg is könnyítették a dolgukat. Ezúttal nem volt benne a levegőben, hogy meglepetést okozhatunk, és ez önmagában nem is tragédia.
A mi igazán fontos mérkőzésünk ugyanis nem ez volt (függetlenül attól, hogy a Fradi elleni találkozók mindig nagy presztízsűek), hanem jövő hét pénteken a Gyirmót ellen lesz. Csak remélni tudom, hogy most kimerítettük a hibázási keretünket, és a következő meccsre már nem marad ezekből a rossz megoldásokból, lövésekből, helyezkedésekből. Ami ugyanis itt most az esélytelenek nyugalmával belefért, ott biztosan nem fog.
Hajrá, Loki!
Enderson
