Ha az előző szezon végén valaki nekem szegezte volna azt a kérdést, hogy ha csak egy játékost igazolhatok a DVSC-be a nyáron, akkor ki lenne az, valószínűleg rávágtam volna, hogy Horváth Krisztofer. Bár számos hiányposztja volt a keretnek (és még akad most is), ennek ellenére nem balhátvédben, nem belső védőben, de nem is csatárban gondolkodtam volna, ha csak egy valakit hozhatok. Horváth Krisztofer ugyanis egy klasszikus irányító középpályás, amolyan „10-es” típusú játékos, aki a csatár mögött érzi jól magát. Tehát azon a poszton, ahol Janeironál eddig Szécsi kapott szerepet. Mivel úgy vettem észre, hogy sokaknak nem ismerős a Torino játékosának a neve, keveset tudnak róla, és egyelőre nem értik, hogy miért akkora fegyvertény az ő megszerzése, így megpróbálom elmagyarázni, hogy miért őt hoztam volna, és most miért örülök roppant mód a leigazolásának.
A 2002-es születésű, tehát roppant fiatal (és emiatt a fiatalszabályba is beletartozó) játékos Hévízen született és a Zalaegerszegben nevelkedett. Közel hat évet töltött el a Zeténél, és egészen fiatalon, már 16 évesen bemutatkozott a felnőtt csapatban az NB II-ben. Két félszezonja alatt 22 NB II-es mérkőzésen két gólt szerzett. 2019 januárjában leigazolta őt az olasz SPAL csapata, akik akkoriban éppen a Serie A-ban szerepeltek. Értelemszerűen eleinte a Primavera elnevezésű ificsapatban számoltak vele, ám a 2019-20-as szezon utolsó három fordulójában pályára léphetett a Serie A-ban is. Csapata sereghajtóként búcsúzott az élvonaltól, ő pedig áttette a székhelyét a Torinohoz. A bordómezes csapatnál is a Primavera bajnokságban kapott szerepet a 20/21-es szezonban, ahol 19 találkozón 1 gól és 2 gólpassz volt a mérlege.
Elérkeztünk az előző szezon kezdetéhez, a Torino pedig kölcsönadta Horváthot az NB II-es Szegednek az átigazolási időszak hajrájában. Az igazi áttörést ez a szezon hozta meg neki, nem túlzás ugyanis kijelenteni, hogy húzóembere volt a szezont a negyedik helyen befejező, de sokáig a feljutásra is esélyes szegedi csapatnak: összesen 29 mérkőzésen lépett pályára a bajnokságban, ezeken a találkozókon pedig 18 gól és 12 gólpassz (!!!) fűződött a nevéhez. Ezek brutális számadatok egy 19 éves játékostól, aki nem is csatárként játszott főként. Nem véletlen tehát, hogy máris felkeltette több csapat érdeklődését, talán nem túlzás kijelenteni, hogy a fél NB I szívesen látta volna a soraiban. Azonban anyaegyesületénél, a Torinonál is kíváncsiak voltak rá, így a nyári felkészülési szezont végigtolta a felnőtt kerettel. A felkészülési meccseken a Frankfurt és a Mlada Boleslav kapujába is betalált, és ekkor úgy tűnt, hogy arra is van sansza, hogy marad az olasz csapat felnőtt keretében az új szezon során, ugyanis meggyőzte Ivan Juric vezetőedzőt, és a klub részéről meg volt a szándék a 2023-ban lejáró szerződése meghosszabbítására.
A napokban megjelent hírek szerint Ivan Juric nem számol a fiatal játékossal, emiatt pedig elengedik őt, a hozzánk eljutott infók szerint a Torinonál igenis számolnak Horváthal, ő viszont a folyamatos játéklehetőség miatt mindenképp váltani szeretett volna. Így jöhet szóba ismét egy kölcsönadás, ám mivel a szezon végén lejárna a szerződése, így 2024-ig hosszabbítanak vele, és úgy érkezik egy évre Debrecenbe (a hivatalos oldal nem közölte az átigazolás részleteit). Itt jön a képbe a DVSC, hiszen mint említettem, vannak még hiányposztok a csapaton belül. Többek közt egy jó 10-es nagyon hiányzik, ez az első két meccsen is tisztán látszott: bár vannak ügyes megoldásai Szécsinek, én őt nem érzem olyan karakterű játékosnak, aki Janeiro rendszerében be tudja tölteni ezt a szerepet. Szóval kapóra jön Horváth Krisztofer, akinek így meg lehetne a garantált játéklehetőség is, amire vágyik.
Ugyan csak kölcsönbe érkezik egy évre, és vélhetően nem lesz rá kivásárlási opciónk sem, mégis úgy érzem, hogy nagy fogás lehet az ő megszerzése. Ha remek szezont futna, akkor az mindkét félnek win-win szitu lenne. A képességei elvitathatatlanok, fejben viszont össze kell őt rakni (nem volt egyszerű a gyerekkora), erre alkalmasnak érzem Janeirot, és adott esetben a közeget is, élén csapatkapitányunkkal, Dzsudzsákkal, aki egyfajta mentor szerepet is betölthet majd. Egy jó őszi szezonnal pedig akár már októberben számíthatna válogatott meghívóra Marco Rossitól – ebben bízzunk, mert ez tényleg azt jelentené, hogy nálunk is húzóember tud lenni.
