LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Ebből vajon mi fog kisülni?

Túl vagyunk egy borzasztó meccsen, egy kínos vereségen és egy edzőváltáson. Nem kecsegtetett sok jóval az egerszegi túra, nem is lett az. Janeiro távozása már a Felcsút meccs utáni nyilatkozatával a levegőben lógott, az pedig garantálható volt, hogy egy esetleges keddi vereség után nincs maradása. Arról már az összefoglalóban elmélkedtem, hogy túl az edzőgondokon, más bajok is vannak itt. Most viszont jön a Vidi elleni meccs, és mindezek fényében gőzöm nincs, hogy mire számítsak…

Mielőtt rátérnék a meccsre, egy kis off, illetve visszautalnék még a hétközi meccsekre. Ezúttal nem érkezett fordulókibeszélő a H9 csatornáján, készült viszont egy rövid videó, melyben minden résztvevő értékeli csapata meccsét. Ha valaki kíváncsi, hogy Csibu és én hogyan láttuk a ZTE elleni meccset, illetve mit várunk az edzőváltástól, akkor az meghallgathatja 10 percben.

Szóval jön a Vidi. Évekig mi voltunk a mumusaik, most évek óta ők a miénk. Pont az előbb olvastam, hogy 2004 és 2013 között zsinórban 11-szer csaptuk meg őket itt Debrecenben, azóta viszont zsinórban 10 tétmeccs óta nem nyertünk ellenük (és ebből is csak 2 lett döntetlen). De legalább a mindenkori negatív szériát megtörtük februárban egy idegenbeli győzelemmel, ami lássuk be, kurvára frusztráló volt már évek óta. Ennyivel kisebb tehát a teher, és hát tavaly már közel voltunk a hazai nyeretlenség megtöréséhez is, de akkor egy utolsó pillanatos tizi megmentette a seggüket. A harmadik egymás elleni meccset meg inkább hagyjuk, arra nem szívesen emlékszünk vissza.

Ideiglenesen tehát Dombi Tibi lesz a vezetőedző, vélhetően csak ezen az egy mérkőzésen. Úgy gondolom viszont, hogy a lényegi döntéseket nem ő fogja meghozni, hanem a tanácsadóként segítő Herczeg András, míg az öltözőn belül Dzsudzsáktól várhatók majd hasznos tanácsok. Szerintem egyébként erre az 1-2 meccsre tényleg mindegy, hogy kit ültetnek le a kispadra. Aztán hogy ki lehet majd hosszútávon a megoldás, az megint jó kérdés. Én kizárólag külföldi szakemberben gondolkodnék, de vélhetően a vezetőség is így van ezzel.

Hogy a taktika, vagy a hadrend érdemben változik-e majd valamit, azt nem tudom, de egyébként nem hiszem. Szerintem maradunk az óvatos focinál, vélhetően nem egy Vidinek akarunk majd nekiugrani ilyen pocsék széria után. Gondolom marad a háromvédős rendszer, legfeljebb személyi változásokat várok. Például azt, hogy Charleston ne kezdjen se most, se később lehetőleg. Várom viszont vissza a kezdőbe Romachukot, akinek volt ugyan rossz meccse, de látok benne potenciált, és valamikor el kell kezdeni őt beépíteni. A harmadik védő pedig nálam Lagator lenne, nála sem a szél fújta össze vélhetően a válogatott meccseket, meg a lengyel és orosz bajnokikat. Hogy előrébb kik kezdhetnek, ez megint jó kérdés. Tartok tőle, hogy Bárányt megint elveszítettük egy időre, Dorian pedig parkolópályán van (meg nem is illik ebbe a csapatba), így vészmegoldásnak Szécsi kerülhet a támadó pozícióba. Lehet, hogy most egy megerősített középpályával kezdenék, és középen a Neofytidis – Dzsudzsák – Baráth hármas rombolhat/építkezhet, a széleken Bévrádi és Ferenczi (ne bántsatok emiatt, nincs jobb ötletem és fájt is ezt leírni), Szécsi mögött/mellett pedig Horváth amolyan trequartistaként.

Úgysem ez lesz, de nincs jobb ötletem

Nem számítok jó meccsre, nem számítok szép játékra. Kínlódás lesz, mint ami tavaly is jellemzett minket. Azaz üdv újra, célfoci. De ebben a helyzetben ez most érthető és elfogadható. Őszintén, én az egy pontot most simán aláírnám, még ha szarra se megyünk vele hosszú távon. De egy újabb vereség mentálisan nagyobb kárt okozhat, amiből nehezebb lenne kikecmeregni. A győzelmet most nem tartom reálisnak, és nem is érzem ebben a meccsben. Persze apellálhatunk a Vidi kiszámíthatatlanságára, és arra, hogy eddig 2-ből 2-szer buktak idegenben, de előbb utóbb sajnos ők is kikecmeregnek a gödörből, és hát összességében még mindig egy jobb csapat nálunk. Persze ne legyen igazam, és ruházzuk meg őket. Én lennék a legboldogabb. De ha 1-1 lesz a végeredmény, már azt sem élném meg csalódásként.