Megkezdte idei nemzetközi szereplését a Loki, az Európa Liga első selejtezőkörének első mérkőzésén a montenegrói Sutjeska Niksic gárdáját fogadtuk. A várakozások alapján könnyed győzelmet várt mindenki, hiszen jobb játékosállománnyal, és jelentősebb nemzetközi rutinnal rendelkezünk ellenfelünknél, azért mindenki fejében ott motoszkált a múlt heti Fradi elleni meccsen mutatott játék, ami miatt picit elbizonytalanodtunk, hogy nehogy meglepetés érjen minket. Szerencsére nem ért, és bár nagyon döcögősen indultunk be, a végére megnyugtató előnyt tudtunk szerezni.
A kezdőcsapatokat nagyjából jól tippeltük meg, gyakorlatilag csak egy helyen volt változás a vártakhoz képest, Horváth Zsolt helyett Mihelic kezdett, de ami ennél is fontosabb, hogy a formáció nem az volt, amire számítottunk: ismét elővettük a 4-4-2-t, és Kulcsár valamint Balogh alkották a csatársort. A vendégek egy 4-2-3-1-es hadrendet választottak a mérkőzésre, elöl két veszélyes emberük, Kovacevic és Fukui voltak azok, akik probléma elé állíthatták (és állították is több esetben) a védelmünket.
A mérkőzést meglehetősen idegesen és kapkodósan kezdtük. Nem tudtunk 3 jó passzt egymás után kivitelezni, csapongó volt a játék, és nem egyszer veszélyt teremtettek a kapunk előtt a montenegróiak is. Az egyébként hamar kiderült, hogy egy rettentő szerény képességű együttesről van szó, már ami a támadásépítés szempontjából értendő, hiszen a védelmüket egész jól megszervezték, masszívan védekeztek. Emiatt nem is volt egyszerű helyzetbe kerülnünk, és feltörni a reteszt, mert nagyon jól tömörültek a vendégek a tizenhatosuk előtt. Emiatt leginkább a széleken próbálkoztunk helyzetbe kerülni, de a beadásaink rendre pontatlanok voltak. Közben pedig arra is figyelnünk kellett, hogy ne olyan nagy hévvel támadjunk, mert egy-két Sutjeska megindulás komoly veszéllyel fenyegetett. Viszont a legjobbkor szereztünk gólt, igaz a semmiből: Szakály indítását követően Kulcsár nem érte már el a labdát, de még éppen tudta annyira zavarni a kapust, hogy az ne foghassa meg a játékszert, így kénytelen volt elfejelni a mezőnybe, azonban fejelési kísérlete rövidre sikeredett, Mihelic pedig az elé hulló labdát kapásból a kapuba emelte, 1-0! Szép mozdulat volt, és egyben szemfüles is, hiszen ha nem tüzel egyből, és elkezdi dédelgetni, lekezelgetni a labdát, akkor a kapus visszaért volna, így viszont a legjobb megoldást választotta.
A gólunk után pár perccel azonban kis híján jött a fekete leves, egy vendég sarokrúgást követően Verpecz védett óriásit lábbal. Majd ismét óriási vendég ziccer következett, a japán légiós, Fukui került helyzetbe, lövése azonban picivel fölé szállt. Figyelmeztető jelek voltak ezek, hogy nem szabad a figyelmünknek lankadni, hiszen egy bekapott gól könnyen végzetes lehet. Innentől azonban hosszú perceken keresztül mezőnyjáték folyt a pályán, helyzet egyik oldalon sem alakult ki, és ismét pontatlanná, kapkodóssá váltunk. Nem tudtuk kihozni a labdát, rendre elvesztettük a félpályánál a játékszert, de a szerény képességű Sutjeska játékosok sem tudtak mit kezdeni velünk, számtalan veszélyesnek induló kontrájuknál addig tologatták a labdát, és olyan lassan vezették a labdát, hogy könnyedén visszaértünk, megakadályozva ezzel a nagyobb veszély kialakulását. Az újabb nagy helyzetre a 44. percig kellett várni, ekkor a vendégek egyik legjobbja, Kovacevic vállalkozott lövésre jó 25 méterről, és szép ívben csapódó labdája be is fért volna a kapuba, ha nem hárít Verpecz bravúrosan. Úgy vonulhattunk félidőre, hogy bár vezettünk, egyáltalán nem játszottunk jól, és a Sutjeska előtt három komoly lehetőség is adódott, míg mi a talált gólunkon kívül nem tudtunk igazán nagy helyzetet kialakítani; amikor pedig lehetőségünk lett volna rá, szokás szerint túlkombináltuk az akciót.
A félidőben a hátrány ellenére nem a vendégek változtattak, hanem Kondás Elemér: Balogh Norbert helyett beküldte a pályára a két napja szerződést hosszabbító Ibrahima Sidibét. Rá idén már végérvényesen a jolly joker szerep fog hárulni, de rutinjával csereként beállva aranyat érhet az ő szereplése, és ez ma is bebizonyosodott. No de ne szaladjunk ennyire előre. A második félidőt végre már úgy kezdtük, ahogy illik játszani egy ilyen ellenfél ellen. Agresszíven letámadtunk, nem hagytuk élni őket, és egyre többet hibáztak a vendég játékosok. A 60. perc tájékán jártunk, amikor láthatóan elfogyott a szufla a vendégekből, és innentől kis túlzással futószalagon gyártottuk a helyzeteket, igaz komoly ziccereink még ekkor sem akadtak. De azért lövőhelyzetbe került végre Bódi, bár lövése fölé szállt; egy kapu előtti kavarodás után Radovic kapus védett bravúrosan, kis híján öngól született; Bódi beadása után pedig Kulcsár fejelt picivel kapu mellé. Azért a vendég előtt is akadt nagy lehetőség, egy oldalról beívelt szabadrúgást követően Verpecz nem mozdult ki a kapujából, az ötösön lepattanó labdába pedig épphogy nem tudott belepöckölni a vendéket támadója, Verpeczet pedig meglepte a labda, épphogy hárítani tudta. Kicsit hasonló volt ez a szituáció a tavaszi Vidi elleni meccsen Gyurcsó góljához, akkor Verpi számlájára írtam, hogy miért nem jött ki az ívelésre, de legalábbis miért nem a hosszún állt, és nézte dermedten a behulló labdát. Kis híján itt is ez történt, de megúsztuk.
A 66. percben jött a várva várt csere, Kulcsár végre távozott a pályáról. Az értékelésnél majd hosszabban is kitérek rá, hogy mi volt vele ma (is) a gond. Új igazolásunk, Horváth Zsolt váltotta őt, aki bár alapjában véve szélső, mégsem váltottunk szerkezetet, a „doki” egy az egyben Kulcsár helyére jött, amolyan mélységi, sokat mozgó támadónak. A 70. perctől kezdve felpörögtek az események. Egy nagyjából szöglettel egyenértékű helyről jöhettünk szabadrúgással a jobb szélről, melyet Korhut tekert középre, a hosszún érkező Brkovicsra pedig a vendégek egyik legalacsonyabb játékosa jutott, és mivel a kapus is rosszul mozdult kis, könnyedén fejelhette be a labdát éles szögből szerb védőnk, 2-0!
Csibu felvétele a második gólról
Ekkor pont azt beszéltük már a lelátón, hogy végre megvan a magabiztos előny, mostmár nyugodtan lefújhatná a meccset a spori, igaz csak a hab lenne a tortán, ha esetleg még egyet lőnénk… Nem kellett rá sokat várni, mert négy percet követően jött a harmadik találatunk is: Bódi vezetgette a labdát a bal szélen, majd bepasszolta középre Sidibének, aki picit kiszorított helyzetből, a védő szorításában kilőtte a hosszú sarkot, 3-0! Ezt követően még Sidibe kétszer is nagy helyzetbe került, először a védők blokkolták a lövését, pedig ha jól vette volna át a labdát, tiszta lövőhelyzetbe került volna, majd egy alkalommal a kapus szedte fel előle a labdát. A másik oldalon Fukui keltett zavart szintén kétszer, egyik alkalommal nagyon éles szögből lőtt oldalhálóba, majd üresen lépett ki, kicselezte a kifutó Verpeczet, de nagyon kisodródott, és már a védők is visszaértek, így a gurítását Mészáros vágta ki a gólvonal előtt. Ez volt a mérkőzés utolsó komoly helyzete, ha csak Mihelic veszélyes szabadrúgását még nem soroljuk ide, mely már a hosszabbítás perceiben esett.
A végeredmény tehát sima lett, legalábbis ha valaki rápillant az eredményre, biztos legyint, hogy esélyeshez méltóan legyőztünk egy nálunk sokkal gyengébb csapatot, ez volt az elvárt eredmény. Aki viszont látta a meccset, az tudja, hogy nem volt ez sétagalopp. Benne volt a gól a Sutjeska játékában többször is, mi pedig kis túlzással a semmiből szereztük a góljainkat. De azért nem kell mindjárt kardunkba dőlni, jegyezzük meg azt, hogy nagyon a szezon elején járunk még, rövid volt a felkészülési időszak, van még idő, hogy beidőzítsük a csúcsformát. Ma a jó eredmény elérése volt a fontos, illetve kapott gól nélkül lehozni a meccset, és lehetőleg akkora előnyt összeszedni, amivel nyugodtan utazhatunk Montenegróba. Ezeket a kitűzött célokat maradéktalanul teljesítettük, úgyhogy nem lehet okunk a panaszra. Várjuk a folytatást egy hét múlva.
Mérkőzés utáni sajtótájékoztató
Ahogy ígértük, exkluzív anyagokkal jelentkezünk a meccset követő sajtótájékoztatóról. A lefújást követően a két szakvezető röviden értékelte a találkozót, erről láthattok most felvételt Csibu jóvoltából.
Játékos osztályzatok
Verpecz István – 7
Az első félidőben volt két óriási védése, egyszer egy szöglet után lábbal, majd egy távoli lövést kapott ki a felsőből, ami bizony beakadt volna, ha nem avatkozik közbe. A második félidőben is állta a sarat, de ettől függetlenül mindig benne van a hiba a játékában, egy-egy rossz kifutás, vagy épp ki nem futás formájában. Ezekből ma is láthattunk 1-1 példát, amikor egy oldalszabadrúgásnál a gólvonalon állva szerencséje volt, hogy nem kotortak bele a labdába, illetve a végén, amikor kiszaladt a kapujából, és Fukui elvitte mellette. De most inkább nem a hibáit elemezném, mert bravúros védésből több akadt, így az összkép is jobb.
Aleksandar Jovanovic – 6
Korrekt teljesítményt nyújtott, rengeteg robotolt ezen a meccsen is, és támadásoknál is nagyon aktív volt, annak ellenére, hogy most jobb oldali védőt játszott. A védekezésben azonban volt néhány alkalom, mikor nagyon lemaradt az emberéről, és az ő oldalán került helyzetbe a Sutjeska.
Dusan Brkovic – 7 – A mérkőzés legjobbja 
Sokat hezitáltam, hogy ki legyen a meccs legjobbja, végül melle tettem le a voksom, mert senki nem nyújtott kimagasló teljesítményt. Dusan ellenben kiváló védő munkát tett le ma is az asztalra, rengeteg bravúros becsúszó szerelése volt, mellyel komoly vendéghelyzeteket akadályozott meg, mindezt pedig megfejelte (szó szerint) egy góllal.
Mészáros Norbert – 6
Az első félidőben többször is bizonytalankodott, eladta a labdákat, pedig egyszerűbb lett volna, ha kivágja oldalra, nem kockáztatva ezzel egy labdavesztést. A második félidőre feljavult, és most sebességben sem tudták őt a vendégek megverni.
Korhut Mihály – 6
Kicsit tompának éreztem ma őt, különösen az első félidőben. Ennek ellenére ő is rengeteget futott, sokat segített be a támadásokba, és ne feledjük, a második gólnál ő ívelte be Brkovicnak a szabadrúgásnál a labdát, így végül is gólpasszt jegyzett.
Rene Mihelic – 6
Szemfüles gólt szerzett az első félidőben, azt nem biztos, hogy mindenki kapura ívelte volna kapásból. A második félidőben volt egy remek szabadrúgása, amit bravúrral szedett ki a kapus, viszont sok esetben beleszürkült a mezőnybe. De legalább már láthattunk tőle biztató momentumokat.
Varga József – 6
Rengeteg futás, sok szerelés, hasznos mezőnyjáték, de nagyon sok pontatlan passz is akadt ezek mellé, melyek azért picit rontanak az összképen. Ennek ellenére természetesen ő is a jobbak közé tartozott a találkozón.
Szakály Péter – 5
Nagyon beleszürkült a mezőnybe, megint sokat cipelte a labdát, és lassította a támadásainkat. Viszont az első gólnál ő indította Kulcsárt, ami után a kapus csak elfejelni tudta a játékszert. Viszont ennél sokkal többet várunk a csk-tól.
Bódi Ádám – 6
Egyet értünk a szerkesztőségen belül azon, hogy idén tőle nagyon sokat várunk, neki kell hátára venni a csapatot, és vezéregyéniségként közreműködni a támadásépítések során. A mai meccsen távol volt a tavaszi formájától, lövései és beadásai pontatlanok voltak, de lesz ez még jobb is!
Kulcsár Tamás – 3 – A mérkőzés citromdíjasa 
Sajnos ott folytatja, ahol tavasszal abbahagyta… Rettentő pontatlan játékos lett, elpattognak tőle a labdák, rosszul helyezkedik, minden helyzetet túl cselez, túlkombinál. Ez így nagyon kevés lesz, és lassan már a bőség zavarával küzdünk a támadó sorban, itt van Horváth és Castillion bevetésre várva, ezzel a formával pedig hosszú időre kikerülhet a kezdőcsapatból.
Balogh Norbert – 5
Ez nem az ő meccse volt, de nem feltétlen őt cseréltem volna le a szünetben. A lendület és az akarat ma is megvolt a játékában, viszont sokszor elpattogtak tőle a labdák. Ettől függetlenül örömteli, hogy a bizalom még megvan az irányába, és a tavalyi sok játékperce nem annak szólt, hogy már elszálltak az esélyeink a komoly eredményekre.
~o~
Ibrahima Sidibe – 7
Nagyon jól szállt be a meccsbe, és úgy látszik, az ő rutinja nemzetközi szinten még mindig sokat ér. A gólja nagyon szép volt, nem egyszerű helyzetből vágta be a labdát, ezen kívül igazi kellemetlen ellenfél volt a védők számára, sokszor csak szabálytalanul tudták megállítani. A második gólnál is őt faultolták.
Horváth Zsolt – 6
Biztató volt a játéka, Kulcsár helyére állt be, tehát nem a szélre, hanem a támadósorba. Stílusában is hasonlít Kulcsárra, de ebben a formában egész biztosan jobb nála, volt két gólszerzési lehetősége is, úgyhogy reméljük jó lesz a későbbiekben is.
Zsidai László – 0
Az ő lábában benne maradt a negyedik gólunk.
~o~
Kondás Elemér
Engem némiképp meglepett, hogy ismét előkapta a 4-4-2-es hadrendet, és az elején döcögött is a játék. Nem tetszik, hogy Kulcsár irányába töretlen a bizalma, pedig egyértelműen a leggyengébb volt ma is, mégis majdnem 70 percig a pályán maradhatott. A cseréi viszont jók voltak, Sidibe gólt szerzett, Horváth jól szállt be, és Zsidai is kellett a végén, hogy biztosítson.
A mérkőzés összefoglalója
A mérkőzés során készített képeinkből álló galériát ide kattintva tekinthetitek meg.
Az Oláh Gábor utcai stadionban pedig méltóképp búcsúztak el Komáromi Gábortól.
A stadionban pedig a maroknyi vendégszurkoló is megemlékezett Komcsiról
(A képek forrása: dehir.hu, Ultras Debrecen, Drukkerkocsma)
