LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Mehet az all-in a kupára

Joggal tartottunk előzetesen a Vidi elleni meccstől, hiszen a fehérváriak az ellenünk elszenvedett őszi 3-1-es vereség óta elképesztő szériát futnak: 10 meccsen 8 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség volt a mérlegük azóta. Mi pedig ha játékban nem is feltétlen, eredményességet tekintve beragadtunk a tavaszi rajtnál. A Vidi elleni meccsnek az volt a tétje ráadásul, hogy versenyben maradunk-e a dobogós helyekért, hiszen vereség esetén ez nagyon messzire kerül.

A múlt heti kezdőhöz képest lényegi változtatások történtek, hiszen bekerült a védelem tengelyébe Lagator, Dreskovic pedig a múlt heti hibái után ezúttal pihenőt kapott. A középpályán így Lagatort Ojediran, Manrique-t pedig Loncar helyettesítette. A többi poszton viszont maradtak ugyanazok a játékosok. Furcsa volt egyébként látni, hogy a Vidiben több magyar (8) kezdett, mint nálunk (6). Mindenesetre a meccset szerintem jól kezdtük, kezdeményezően léptünk fel és igyekeztünk a labdát az ellenfél térfelén tartani. Gyakorlatilag már a középpályán elvettük az élét a hazai csapat támadásainak, nem nagyon tudtak veszélyt teremteni, igaz, hogy mi sem igazán jutottunk el a kapujukig. Az első gólt mégis a hazai csapat szerezte egy buta szabálytalanság után, amit Baranyai követett el a tizenhatoson belül. Lehet persze vitatkozni a jogosságán, láttunk már olyat, hogy ilyen kontaktot simán továbbengednek, de szerintem maga a tizi bőven adható volt.

Az viszont már sokkal inkább bicskanyitogató, ami a pocsékul elvégzett büntető után történt. Merthogy Stefanelli flegmán, panyenkázva emelt Megyeri kezébe, aki mintha számított is volna erre a megoldásra. A vesztünk az lett, hogy kiütötte maga elé a próbálkozást, így pedig az a Domingues szabadított fel, aki a lövés pillanatában belépett a félköríven belülre, így ha szigorúan vesszük a szabálykönyvet, akkor előnyt szerzett ezáltal, hiszen ő ért oda először. De…

  1. Valójában semmilyen előnye nem származott ebből, hiszen a környékén nem volt Vidi játékos, aki próbálkozhatott volna, ha nem szabadít fel
  2. Ha minden ilyen szabálytalanságot ki akarnak szúrni a játékvezetők, akkor nagyjából az összes büntetőt újra lehetne rugatni

A legbosszantóbb az az egészben, hogy ha Megyeri megfogja a labdát, vagy nem Domingues szabadít fel, hanem a mellette érkező fehér mezes, akkor vélhetően nem foglalkoznak a centizgetéssel, így meg volt rá minden joguk…

A félidő utolsó percei is a miénk voltak, Tóth nagy védése kellett például ahhoz, hogy Bárány ne fejeljen gólt. Benyomtuk őket a kapujuk elé, de nem tudtunk betalálni, így hátránnyal vonultunk a szünetre. A második félidő is hasonló mederben zajlott, mi kezdeményeztünk, a hazai csapat pedig kőkeményen védekezett. Egy korai Kocsis – Szécsi cserével igyekeztünk frissíteni, de a Honvédtól szerződtetett fiatal szélső pocsékul szállt be a meccsbe, őszintén szólva nem is igazán emlékszem jó megmozdulásra tőle. Kellett volna nagyon egy csatár a pályára, akár Bárány helyett, akár mellé, de sérülés miatt most Thor sem állt rendelkezésre. A hazai csapat három belső védős rendszere ellen kénytelenek voltunk a szélről próbálkozni, ezért jött volna jól még egy plusz ember középen, aki jól is tud fejelni.

De még azt is mondhatnánk, hogy nem ezen múlt. Hiszen a helyzeteink így is megvoltak, elég csak Szuhodovszki óriási kapufájára gondolni, vagy Ferenczi lövésére, amit bravúrral szedett ki Tóth. Ma egyszerűen semmi nem ment be, valószínűleg ha reggelig játszunk sem lőttünk volna gólt. Így aztán hiába jött be Bódi az utolsó 10 percre, és adott be több veszélyes szögletet is, a 9 sarokrúgás, a 18 lövési kísérlet, az 5 kaput talált lövés, az 1 kapufa, és a 65%-os labdabirtoklás is kevésnek bizonyult ma. Sajnos vannak ilyen meccsek, de nagyon bosszantó, mikor sorban egymás után jönnek az ilyen peches vereségek.

Azt is látni kell, hogy bár sorban szidja mindenki Bárányt, de a csatárok alig kapnak labdát. Tavaly a legtöbb gólunkat abból szereztük, hogy Babunskit mesteri labdákkal szolgáltuk ki, vagy épp a szélsők érkeztek jól a beadásokra. Most ezekből alig látunk valamit is. Szóval lehetne itt Babunski, vagy a sokak által visszasírt Mance, játszhatnának ők hárman is egyszerre (hiszen mééé az egycsatáros játékot erőltetjük), akkor sem lennénk előrébb. Szerintem. De persze lehet, hogy egy minőségi támadó ebből a kevéske lehetőségből is több gólt szerezne. Ezt nem tudhatjuk. Viszont azt rossz látni, hogy a támadásaink minőségi továbbra is attól függ, hogy Dzsudzsák épp milyen napot fog ki, mert ha ő tud jó labdákat adni, akkor megvannak a helyzeteink, ha viszont nem, akkor legfeljebb Ferenczi beadásaiban bízhatunk – igen, a sokat szidott Ferenczinek vannak egyedül jó beadásai, nem is akármilyenek. Senki nem tud megnyerni egy párharcot a szélen, hogy tisztára játssza magát, nincsenek kényszerítők, nincsenek mélységi indítások. Így pedig egyszerűen nem lehet mit kezdeni, pláne egy ilyen betömörülő ellenféllel szemben.

Így, hogy 10 pontra kerültünk a dobogótól, szerintem egy kicsit lekerülhet a teher a csapatról, és rólunk szurkolókról is. Irreálisak voltak az elvárásaink a szezon előtt, vélhetően most pont a helyünkön vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy szar csapatunk van, csak azt, hogy nincs még olyan jó, hogy stabilan dobogón tudjon végezni. És jó lenne, ha ezzel mindenki meg tudna békélni egyelőre. Remélhetőleg a jövő héten érkező Blagojevics interjúnk is rávilágít majd egy-két dologra, és sikerül megérteni hogy mi miért történik. Addig is jó lenne nem 2-3 rossz meccs után belerúgni mindenkibe. Mert alig fél éve még odáig meg vissza voltunk ettől a csapattól, meg attól, amit elértünk.

Pellumbi szerintem iszonyat nagyot játszott, nálam ő a MoM

A címre rátérve pedig, egyértelmű a célzás: a bajnokságot „elengedhetjük”, innentől csupán az a lényeg, hogy valahogy a felsőházban végezzünk. A szezon viszont még nincs veszve, viszont a fókusz átkerülhet a Magyar Kupára. Nincs könnyű helyzetünk, hiszen a Fradi állja az utunkat, de múlt héten megmutattuk, hogy fel tudjuk venni velük is a kesztyűt. Nem lehetetlen egy meccsen kicsapni őket, pláne itthon. Ha pedig sikerül, akkor eltakarítjuk az útból a komoly akadályokat a döntő felé vezető úton. Én már a Felcsút ellen is arra az összecsapásra készülnék.