Az, hogy a DVSC közel másfél órát emberelőnyben játszva tizenegyesekkel kiesett a Magyar kupából, már önmagában is bosszantó tény, de hogy mindezt az ősi rivális Ferencváros ellen tették meg Dzsudzsákék, még inkább fájdalmas és mély seb esett a Loki szurkolók lelkén, amit egyhamar nem fogunk elfelejteni. Szerencsére azonban gyorsan lehet tenni képletesen egy szépségtapaszt ezekre a sebekre, miután már szombaton ebédidőben érkezik az egyik kiesőjelölt a Nagyerdei Stadionba, a Mezőkövesd.
Úgy gondolom, az lenne a minimum, ha végre nem kínlódást látnánk a gyepen, hanem egy önfeledt és felszabadult játékkal rukkolnánk elő, magabiztos győzelemmel megspékelve. Ezt könnyű mondani, tisztában vagyok vele, de ezen a kora délutáni időpontban szó sem lehet arról, hogy Szent Loki szelleme még csak gondolatban is kísértsen minket. Egyszerűen nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ilyen adakozó kedvünkben legyünk, hiszen nagy szükségünk van ezekre az úgynevezett kötelező hazaiakra.
Továbbá már csak azért is fontos ez a találkozó, mivel személy szerint egyébként sem írtam volna alá egy Kövesd elleni pontvesztést előzetesen abban az esetben sem, ha továbbjutottunk volna a kupából. Ebben az esetben pedig végképp nem tudnám elfogadni. Főleg annak fényében, hogy Mezőkövesden ősszel ott maradtak a pontok. Akkor úgy játszottunk az egész meccsen, mint aki jól beebédelt húslevessel és kajakómája lett, aminek meg is lett az eredménye, rossz értelemben. Gyorsan két gólt berámoltak akkor Kuttorék és mi csak az eredmény után rohantunk. Azóta viszont teljesen más szelek fújdogálnak Matyóföldön: a kiesésé. Ez a lejtmenet pedig Kuttor Attila állásába került, akit a szerb Milan Milanovic váltott, akinek eddig nem sok sikerélménye van Borsodban. Két mérkőzésen eddig két zakó a mérlege a korábban Szerbiában és Kazahsztánban dolgozó szakembernek, akinek a tűzoltás lenne az elsődleges feladata, hiszen a sárga-kékek 16 ponttal tökutolsók. Ennek tetejében hazai pályán bukták a kiesési rangadót a Kisvárda ellen 2-1-re, így egyáltalán nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Egyetlen és egyben legnagyobb erősítésük az volt a télen, hogy a kilencgólos Drazicot meg tudták tartani, így rá mindenképpen nem ártana odafigyelni a védelmünknek, de a korábbi játékosunk David Babunszki forintos passzait is jó lenne elkerülni.
A DVSC annak ellenére, hogy a Puskás ellen fontos három pontot gyűjtött be, nem állhat le, hiszen a hazai meccseit minimum meg kell nyernie a csapatnak, ha még érmes helyezésről szeretnénk álmodozni. Nehezített pálya ez ugyanakkor Blagojevics mesternek is, hiszen bőven vannak sérültjeink a szombati meccs előtt. Sorrendben Pellumbi, Thor, Kusnyír biztos, hogy nem játszik hétvégén, de nagyobb baj, hogy borzasztó gólképtelenek vagyunk, így mostanság egy „buszos taktikával” szemben könnyen meggyűlik a bajunk, mint ahogy ezt láthattuk szerdán is a kupában. Laikusként úgy gondolom, hogy sikeres lenne ez a megálmodott taktika, de hiányzik egy fontos láncszem a támadóharmadban, aki tehermentesíthetné Bárányt, hogy ne kelljen folyamatosan reménytelenül őrlődnie a védők között. Nincsenek illúzióim egyébként a holnapi kezdőt illetően, de remélem a szerdán kimaradó Vajda, Ojediran vagy Bódi több lehetőséget kap majd a bizonyításra, hiszen igen nagy luxusnak tűnhet mezei szurkolóként, hogy ilyen kalibereket padoztatunk.
Egy szó, mint száz: ha akarunk még valamit ettől a szezontól, akkor kezdésként tartsuk itthon a három bajnoki pontot, aztán meglátjuk, hogy mire megyünk majd Pakson a jövő héten. A mérkőzés különösen „szurkolóbarát időpontban” 12:30-kor kezdődik, amit az M4Sport+ élőben közvetít, a játékvezető pedig Dr. Csonka Bence lesz. Remélhetőleg korrekt bíráskodás mellett egy magabiztos hazai sikernek tapsolhatnak majd a szurkolók.
HAJRÁ, LOKI!
