Visszakaptuk a csapatunkat. Bár ezt nem önmagában a 3-1-es győzelem puszta ténye mondatja velem. Mert egy olyan csapatot győztünk le, amely számos poszton nem üti meg az élvonal színvonalát. Ennél jóval fontosabb, hogy visszatért a győztes mentalitás, hátrányból fordítva tudtunk nyerni, illetve a játékosok egymásért küzdöttek. Sziporkázásról nem lehet beszélni, de a találkozó egyes periódusaiban kimondottan tetszetősen futballoztunk. Élvezhető mérkőzésen, teljes mértékben vállalható produkcióval söpörtük be a három pontot. Egyedül Czvitkovics kényszerű kiválása rontja az összképet.
Az MTK az előzetesben felvázolt hadrendben futott ki a gyepre. Mindössze annyi eltéréssel, hogy a hátsó alakzat jobb szárnyán Hajdú jutott szóhoz Vukadinovics helyett, míg centerben Tischler Patriknak szavazott bizalmat Garami József. Kondás mester pedig a győztes csapaton ne változtass elvet követte, már ami a mezőnyjátékosokat illeti. Ugyanis a kapuban Verpecz helyett újra Novakovics nézhetett farkasszemet a vetélytárs támadóival. Mijadinoszki tehát hiába töltötte le eltiltását, trénerünk kitart Szűcs szerepeltetése mellett. Az első 20 perc váltakozó játékot hozott. Ezt a szakaszt tulajdonképpen kis 5 perces menetekre lehet szeletelni, amelyekben hol a rivális, hol a mieink fölénye rajzolódott ki. A Garami-legények abszolút más szellemben vetették bele magukat a küzdelembe, mint amit a Fradi ellen láthattunk tőlük. Bátran kezdeményeztek, így mondhatni megleptek minket. Hrepka ziccere rögtön az elején jelezte, hogy a kellemetlenségek elkerülése végett ildomos volna ébresztőt fújni. Aztán mi irányítottuk a játékot, majd újra a kék-fehérek voltak veszélyesebbek. Amit a vezető találatuk nyomatékosított. Egy kényszerítőt követően az első lövési kísérletet még blokkoltuk, ám a levágódó labdát Pátkai gyűjtötte be, s a kimozduló Novakovics fölött okosan a hálóba emelt. Hidegzuhany. Összességében elmondható, hogy a játékrész első felében nem tudtunk létszámfölényes szituációt kialakítani az MTK térfelén, Szakály nem valósította meg hatékonyan a rábízott feladatot, s Coulibaly sem tudta érvényesíteni fizikai fölényét, így eredménytelenül kerestük a labdákkal. Pedig a vasárnapi örökrangadón is szemmel látható fizikai deficitben szenvedtek az ellenfél játékosai. Emellett Bernáth sérülése miatt még cserére is kényszerültünk. Csapatkapitányunkat, a magát újfent a keretbe verekedő Nagy Zoli váltotta.
A gól szerencsére nem fogta meg az együttest, azonnal nagyobb energiákat kezdtünk mozgósítani az egyenlítés érdekében. Yannick gyorsan válaszolhatott is volna, ám az ötös sarkáról védőjébe püfölte a bőrgolyót. Nem sokkal később Coulibaly végre nyert egy párharcot Sütővel szemben, tanárian tálalt Simac elé, aki kapásból kilőtte a jobb alsót. Parádés jelenetsornak tapsolhattunk. Egész egyszerűen felfoghatatlan számomra, miként juthat eszébe bárkinek is, hogy Komlósi jobb nála. Az egyenlítés egy csapásra mindent felülírt. Pláne miután Ramos két perc múlva idáig ismeretlen oldaláról mutatkozott be, jókora dugót elsüllyesztve Szatmári kapujában. Garami jégkorongos megoldáshoz folyamodott, s lekapta a hálóőrt. Pedig szerencsétlen igazán nem okolható egyik találatért sem. A Fradi ellen sokáig ő tartotta meccsben csapatát, s ezúttal sem maradt adós egy-két bravúrral. Az áldozati bárány szerepét betöltő portás sértődötten vette tudomásul a döntést. Ellenérzéseit nem rejtette véka alá, majd meg sem állt az öltözőig. A hátralévő időben egyértelműen domináltunk, kétségtelenül a mi akaratunk érvényesült. Mint kés a vajon mentünk át a félpályán, jókora rések nyíltak a fővárosiak hátsó alakzatában, egymást érték a lyukra futtatások. A kültelki surmóságokra hajlamos Wolfe mintha a pályán se lett volna. Könnyűszerrel kerültünk a fővárosiak védősora mögé, amit a rivális hátvédeinek gyermeteg hibái tetéztek. Simán eldönthettük volna a három pont sorsát ekkoriban. A legnagyobb sanszot Janika puskázta el a játékrész hajrájában.
Garami mester a szünetben felrázta a hitehagyott társaságot, minket pedig elaltatott az első felvonás káprázatos végkifejlete. Pál András beállítása jó döntésnek bizonyult, ebből kifolyólag az MTK akciói magukban hordozták az egalizálás ígéretét. Egyáltalán nem volt megnyugtató a játék képe dacára annak, hogy Yannick és Bódi továbbra is nagyon élt. Mivel a kék-fehérek offenzívájának nem sikerült a játéktér közepén megálljt parancsolni, felsejlett a sajt kiéneklésének lehetősége. Kondás kapitány viszont jó érzékkel avatkozott közbe, s egy Farkas-Kuli összjáték pontot tett a lényegi kérdések végére. Az ellentmondásos légiós higgadt megoldással növelte az előnyt. Onnantól kezdve már mindkét csapat csupán a hármas sípszó felhangzását várta. Ne tápláljunk illúziókat, ez egy kötelező győzelem volt. Ettől függetlenül két meccs alatt szereztünk annyi pontot, mint a Scasny-éra alatt együttvéve. Ráadásul egy olyan összecsapáson, amelyen fenyegetett a Siófok elleni rendkívül kínos zakó megismétlődése. Lúzerkedés helyett újra nyerünk. Ám ennek drága árat fizettünk. Cicó súlyosnak tűnő sérülése érzékeny vérveszteség, pedig a java csak most jön…
Taktikai érdekességek
– Szakály amolyan árnyékék szerepkörben ténykedett, amely húzással folyton dilemmára kényszerítettük a kék-fehér bekkeket. Ha nem lépett ki rá védő, akkor létszámfölényt alakítottunk ki a centrumban, hiszen sem Hrepkának, sem Könyvesnek nem erénye a védekezés. Ellenkező esetben pedig Hajdú teljesen magára maradt Janikával vagy Kulival szemben, amiből rengeteget profitáltunk.
– Azzal, hogy négy alapvetően labdaügyes játékos kapott szerepet a kezdőben ,nem vált egydimenzióssá a támadásépítés. Egyetlen játékos kikapcsolásával nem lehetett élét venni az összjátéknak. Minőségi fölényre tettünk szert a párharcokban, hiszen jó forma esetén Szakály, Cicó, Bódi és Yannick egyaránt jól játsza le az egy-egy elleni helyzeteket. Többnyire felülkerekedtünk a játéktér kritikus harmadában, így zavartalanul tehettük be a zsugát a sebezhető védelem mögé.
– A szélső védőink megfontoltan léptek fel a támadásokhoz az MTK taktikájából eredően, ám amikor megtették szabad folyosó nyílt előttük, mivel a vendégek erejéből nem futotta a szárnyak lezárására. Könyves és Hrepka nem tudta lekövetni őket, így valakinek folyton el kellett hagynia az általa lefedett zónát. A csapatrészek közti térköz megnyúlt, ami menthetetlenül megbomláshoz vezet.
Ami tetszett
– A hozzáállás miatt nem érheti szó a ház elejét. Játékosaink kisegítették egymást, nem ismertek elveszett labdát, s mindannyiuknak akadt mindkét térfélen tapsra késztető megmozdulása.
– A pontrúgások ez alkalommal a legcsekélyebb mértékben sem okoztak zavart. Jól elosztottuk az embereket, illetve meggátoltuk, hogy belépjenek elénk.
– Érezhetően nincsenek félreértések a játékrendszert illetően, valamennyi pályán lévő tisztában volt az ellátandó feladattal. Ez nagyban hozzájárul egyesek látványos formajavulásához.
– A középpálya teljes egészében kezdi ismét a megszokott nívót hozni. Bódi és Yannick ellentmondást nem tűrően, agilisan focizott. Ramos szintén pluszt tudott hozzátenni.
– Kondás kitűnően reagált a második félidei aggasztó játékképre. Nem bazírozott az eredmény szimpla tartására, hanem módosítást eszközölt annak érdekében, hogy lendületet vigyen a játékunkba, s többet birtokoljuk a labdát.
Ami nem tetszett
– A kényszerű cserék, valamint sokadszorra kapunk elkerülhető, láma gólt.
– Az MTK ugyan az életéért küzd, de kissé tompán, nem a megfelelő tempóban kezdtük az összecsapást. Hazai környezetben, egy gyengébb kvalitású gárda ellen rögtön az elején egyértelműsíteni kell, ki az úr a háznál.
Percek, események
4. perc: Egy bal oldalról élesen középre lőtt labdát Ramos csúsztatott alig kapu fölé. A probléma mindössze az volt, hogy majdnem a saját hálójába bólintott.
5. perc: Újabb óriási MTK-lehetőség, miután egy jobb oldali beadás után Hrepka érkezett üresen a hosszún, ám hat méterről, jobbal centikkel lőtt a jobb kapufa mellé.
14. perc: Egy ide-oda pattogó labdát végül Pátkai Máté emelt okosan 14 méterről a kapuba a kissé kinnálló Novakovics felett.
18. perc: Yannick bal oldali beadását a hosszún érkező Szakály fejelte kapura, de Szatmári óriási bravúrral védett.
27. perc: Coulibaly a tizenhatoson belül passzolt vissza az érkező Dajan Simacnak, aki 16 méterről kilőtte a jobb alsó sarkot.
29. perc: Ramos góljával már vezet a Loki! A hondurasi játékos megindult a középpályán, majd 28 méterről, nagy erővel a kapu jobb oldalába bombázott.
42. perc: Yannick tört be a tizenhatoson belülre, majd 12 méterről lőtt, de Hegedűs lábbal hárított.
70. perc: Egy jobb oldali vendég szöglet után Pál lőtt öt méterről, de a középre tartó labdát Novakovics bravúrral védte.
76. perc: Coulibaly kapott pazar kiugratást Farkastól, majd egy higgadt csel után Hegedűs lába alatt, hét méterről a kapuba lőtt.
Pontosztás
Novakovics – 6: Számottevő dolga nem akadt, leginkább távoli átlövésekkel rémisztgették. A gólról érzésem szerint nem tehet, el kellett indulnia kifelé, viszont volt egy nagy védése.
Bernáth – 0: Hamar cserét kellett kérnie, így teljesítménye nem értékelhető.
Simac – 7: Némi gyengélkedést követően újfent tanárian játszott, Tischlert levette a gyepszőnyegről, fellépett a támadásokhoz, s pazar gólt lőtt.
Szűcs – 5,5: Az MTK gólja előtt nem állt a helyzet magaslatán, de előremutató teljesítményt nyújtott az angyalföldi fellépéshez képest. Kevésszer lehetett hallani a nevét, ami alapvetően pozitív az esetében. Nem ment bele kétes ügyletekbe.
Fodor – 6,5: Jól érzi magát a mester által kiforralt haditervben. Tulajdonképpen komolyabb hiba nélkül hozta le a meccset, sőt egészen kellemes volt nézni a ténykedését előre-hátra egyaránt. Kiegyensúlyozott, extrák nélküli két-irányú focit mutatott.
Bódi Ádám – 8: Megítélésem szerint kiérdemli a mezőny legjobbja címet. A pálya minden pontján feltűnt, jól osztogatta a zsugát, cselei túlnyomórészt bejöttek. Nem hagyta érvényesülni Kantát, valamint a védőket is kisegítette szükség esetén. Most már szép lassan több, mint egy reménység.
Ramos – 7: A megszokott bulldog-ösztön mellett nagy százalékban játszotta meg pontosan a labdákat, elenyészű számú szabálytalanságot hajtott végre (s azok sem voltak kirívóan durvák), illetve hatalmas gólt akasztott. Kell ennél több tőle… nos a második félidei szűrőmunkája kapcsán van hiányérzetem. Emiatt nem kap még jobbat.
Czvitkovics – 6,5: Egy erős átlagot hozott, kiemelkedő dolgot nem láttunk tőle. Viszont nagy dícséret illeti a saját térfelünkön kivitelezett számos hasznos szereléséért. Anyait-apait beleadott. Reméljük nem annyira súlyos a sérülése!
Yannick – 7,5: Sokat ostoroztam korábban, de most már talán kijelenthető, hogy magára talált. Ezen a találkozón mindenképp azt a Janikát láthattuk, akit nagyon megkedvelt a publikum. Nagy vállalkozókedvvel, lendületesen játszott. Rengeteget volt megjátszható, s a futóversenyeket rendre megnyerte. Ennyit jelent, ha tényleg gyorsvonatként robog a szélen. Az összképet csak a két ajtó-ablak helyzet elherdálása árnyalja.
Szakály – 5: Mozgásával nagy hasznára volt a csapatnak, emellett több alkalommal nagyszerű ütemben ugratta ki a társakat. Javuló tendenciát mutat, de továbbra sem az igazi. Jócskán akadtak ugyanis csapnivaló átadásai, illetve többször lefékezte a támadásokat hátrafelé fordulásaival, pedig esélye nyílott a kapu felé fordítani a játékot.
Coulibaly – 7,5: Az első 20 percben gyengén muzsikált, aztán viszont óriási galibát okozott a kék-fehéreknek, rendszeresen tempóelőnybe került. Előfordult olykor, hogy 3-4 érintés is kellett a játékszer megszelídítéséhez, ám szépen tálalt Simac elé, illetve rendkívül okos gólt jegyzett. Állandó helyváltoztatásait nem tudták kezelni a Garami-tanítványok.
Nagy Z. – 6: Különösebb panasz nem lehet rá, pedig a váratlan beszállás nem könnyítette meg a dolgát.
Spitzmüller – 5,5: Feladatát ellátta, a labdákat törekedett megtartani, ezenkívül semmi rendkívüli.
Farkas – 6,5: Megint jól szállt be, s ragyogó gólpasszával beteljesítette küldetését. Feldobta a lehetőség, ihletett megmozdulásokkal rukkolt elő. Kétségtelenül jó húzás volt a bevetése.
