2002 óta nem nyertünk az Üllői úton, de annak tudatában futhattunk ki a gyepszőnyegre, hogy a rossz széria megszakítása esetén fellépünk a dobogóra. Azonban Prukner addig siránkozott az őket messzire elkerülő szerencse miatt, míg Fortuna kegyeibe fogadta a zöldeket. A Fradi nyert egy pontot, mi buktunk kettőt. Pedig rászolgáltunk volna a győzelemre. Így viszont a forduló után fikarcnyit sem tisztult a kép.
A zöld-fehérek taktikai hadrendje miatt Kondás Elemér a 4-2-3-1-es formáció mellett tette le a voksát. Amit a Janus-arcú Heinz elhelyezkedése indokolt, hisz a cseh légiós mélységből próbálta szervezni a játékot. A két fedezetes szisztémával ennek könnyedén elejét vettük. Ramos vagy Varga járőrözött mellette attól függően, hogy hol tűnt fel a játékmester. A hátsó sornak nem kellett miatta zavartatnia magát. Nálunk égető kérdést jelentett, hogyan oldja meg a mester Cicó távollétében a csapat mozgatását. De végül szimplán Szakály került a kulcspozícióba, ráadásul a csapatkapitányi karszalag megöröklése fokozta a felelősségét. Két markáns párharc rajzolódott ki. Egyrészt Yannick és Balog között, másrészt a Schembri-Fodor páros vált elválaszthatatlanná. Aminek a nézők lettek a vesztesei, mivel mindkettőből a hátvéd került ki győztesen. Lagymatag, helyzetek nélküli, unalmas első játékrészt láthattunk. Az első 10 perc kifejezetten csapkodó játékot hozott. Kölcsönösen tisztelték egymást a felek, az erőfeszítések kimerültek a rivális gyenge pontjainak kipuhatolásában. Mindkét gárda a zárt, betonbiztos védekezésre fektette a hangsúlyt, s a labdaszerzések után igyekeztek gyorsan megindulni. A játék képén Maróti kényszerű cseréje sem változtatott. Nem tudtuk birtokolni a játékszert a pálya közepén. Szakály csak tingli-tanglizott 2-3 ferencvárosi gyűrűjében. Hiányzott a megfelelő minőségű futóteljesítmény, illetve a csapatrészek távol kerültek egymástól. A jobb szárnyat pedig kissé érthetetlen módon alig használtuk, ezáltal nem maradt más, mint felívelésekre hagyatkozni. Csekély eredménnyel… A félidő derekán enyhe Fradi-fölény rajzolódott ki, ám a végén inkább mi támadtunk többet. Mindkét oldalon egy-egy nagyobb lehetőség adódott. Ott Abdi pepecselt el egy jó ütemű kiugratást, míg nálunk Yannick jobbal leadott lövése súrolta a keresztlécet. Összességében egy kiegyenlített első felvonás után igazságos döntetlennel vonult pihenőre a két együttes. Bíztunk az élménydúsabb folytatásban.
Teljesen más felfogásban jöttünk ki a szünet után. Följebb toltuk a védekezésünket, Bódi aktivizálta magát, Szakály hatékonyabban tartotta meg a labdákat, valamint Janika is elkezdte végre megnyerni a futóversenyeket Baloggal szemben. A vetélytárs alig tudott kijönni a saját térfeléről. Bódi szabadrúgásánál Haber már verve volt, de a kapufa mentett. Majd újabb pontrúgások jelezték, hogy érik a debreceni találat. A mezőnyfölény az 56. percben realizálódott a vezetés megszerzésében, amikor Bódi pazar mélységi indításával Coulibaly lépett ki, majd higgadtan elhelyezte a labdát Haber mellett. A színesbőrű támadó hetedszer volt eredményes tavasszal a bajnokságban. Eljött az ideje annak, hogy helyreigazítást követeljünk a Vidi-blogtól a róla szóló, malíciával erősen átitatott poszt miatt. A fehérvári kollégák ugyanis pofátlanul alacsonyra taksálták a jó Kulabá értékét. Csattanós választ ad az őt a kelleténél erélyesebben lebecsmérlők számára. Visszatérve a találkozó menetéhez, a vezetés megszerzése után is kontrolláltuk a játékot, s többnyire a ferencvárosi ketrec előterében járattuk a zsugát. Prukner mester így rászánta magát két gyors cserére. Előbb Tóth Bence érkezett Morales helyett, majd Miljkovics váltotta Rósát, aki teljes joggal ezúttal sem kapott dicséretet kiváló testvérblogunktól. Emellett Schembri átkerült a bal oldalra, de Nagy Zoli mellett se termett neki több babér. Úgyhogy nincs mit szépíteni, a Ferencváros kapura teljesen veszélytelenül játszott a második félidőben. Egyáltalán nem látszott, hogy mindenáron meg akarják fordítani a találkozó állását. A hazai publikum rá is zendített a „Hol a csapatunk?” rigmusra. De ami nem ment a fővárosi csatároknak, azt összehozta Mijadinoszki. A meccs hajrájában egy teljesen ártalmatlan szituációból született meg az egyenlítés. Balog tekert középre egy labdát jobbról „hátha lesz belőle valami” alapon, amit a macedón bekk mértani pontossággal csúsztatott a hálónkba, elbarmolva a virtuális dobogó alsó fokáig történő felkúszást. Bezzeg az ellenfél ketrece előtt biztos nem sikerült volna ilyen „káprázatosan” kivitelezni a bólintást. Így a nemzetközi szereplésért vívott harcban a helyzet változatlan. Nagy kár érte. Tudjátok, hogy nem szoktam feleslegesen piedesztálra emelni a csapatot, de ma a második játékrészben lefociztuk a Fradit, többet tettünk a győzelemért, így megérdemeltük volna az újabb három pontot.
Taktikai érdekességek
– Abdi rendszeresen beindult a bal szélen, így Rósa feladata az lett volna, hogy keresztbe mozogjon a helyére, s eltolódásra kényszerítse a védekezésünket, ezzel szabad folyosót nyitva a mozgékony Schembrinek. Vagy amikor az Abdi, Schembri, Morales hármas a lehető legjobban széthúzta a mezőnyt erőltesse a betöréseket a védők mögé. Mindkettőben csődöt mondott.
– Csizmadia és Balog gyakran helyet cserélt, ha a Fradi labdát szerzett, de így sem tudták kiaknázni Yannick halovány védőmunkáját.
– A második félidőben Bódi sokat mozgott be középre, hogy tehermentesítse Szakályt, akit ebből kifolyólag már nem tudtak hárman teljesen becsapdázni. Valamint Nagy Zoli is jóval többet vállalkozott előretörésekre. Ez furcsa módon elmaradt az első periódusban, pedig Abdi nem a fegyelmezettségéről híres, s Junior sem a védők gyöngyszeme. A szünet után viszont Bódi, Nagy és Coulibaly/Szakály számtalanszor alakított ki háromszöget a pálya utolsó harmadában.
– Lehetett sejteni, hogy ellenfelünk a gyors játékosai révén a védők mögé történő mélységi beindulásokra bazírozik majd. Ezért a védősorunk igyekezett úgy megválasztani a távolságot a kaputól, hogy Novakovics ezeknél a kísérleteknél 5. hátvédként funkcionálhasson. Kapusunk jó néhányszor szedte fel a pöttyöst egy méterre a tizenhatos vonalától.
Ami tetszett
– Novakovics sugárzó magabiztossága.
– A védelmünk ezúttal rendkívül stabil lábakon állt, amennyiben nincs Mijadinoszki otromba megnyilvánulása, ha reggelig játszunk se kaptunk volna gólt.
– Az ígéretekhez hűen győzelemre törtünk az első félidő gyámoltalan játéka után. A fordulást követően támadó szellemben léptünk a játéktérre, s ennek megfelelően kezdeményeztünk a három pont érdekében.
Ami nem tetszett
– A csapnivaló beadások garmadája.
– A felezővonalnál kezdtük meg a védekezést, de a labdás embert többnyire akkor sem támadtuk agresszívan. Így csírájában azért nem fojtottuk el a zöld-fehér akciókat. Gyatra távoli lövésük jócskán akadt.
– Fodor a balösszekötő helyétől méterekkel hátrébb ívelte középre a labdákat. Ebben az esetben a védők szemből várják a bőrgolyót, míg a csatároknak meg kell fordulniuk, ami értelemszerűen rontja a gólszerzés esélyét. Az alapvonal közeléből érkező labdákat viszont már pont fordítva, a támadók várhatják a kapuval szemben állva, s a bekkek helyzete kényesebb.
Percek, események
12. perc: Abdi kis szöglete után Heinz beadását Rósa fejelte 8 méterről kapu fölé.
42. perc: Yannick egy csel után 19 méterről, kissé balról a bal felső irányába lőtt, jobblábas kísérlete után a labda azonban a lécről fölé pattant.
50. perc: Yannick 18 méterről futtából lőtt a jobb felső irányába, Haber szép vetődéssel mentett.
51. perc: Bódi 19 méteres bal oldali szabadrúgása a lécról kifelé pattant.
56. perc: Vezet a Debrecen. Bódi indította a felezővonal jobb oldaláról a kilépő Coulibalyt, aki védőjét lefutva 13 méterről a jobb alsóba gurított.
65. perc: Varga elől mentett Haber kivetődve, amely után kissé meg is sérült.
70. perc: Coulibaly nagy helyzetből saját lábát találta el, így kirúgás következhetett.
84. perc: Egyenlített a Ferencváros. Balog jobb oldali beadását rendkívül peches módon fejelte védhetetlenül saját kapujába Mijadinoszki – öngól. A labda még a kapufát is érintette, Novakovics így teljesen kiszolgáltatott volt.
Pontosztás
Novakovics – 7: Jó ütemben mozdult ki a kapuból, együtt élt a játékkal, s amit lehetett megfogott.
Nagy Zoltán 6,5: Érdemleges akciót nem igazán tudott futtatni a Fradi az oldalán. Abdit, illetve később Schembrit egyaránt hatástalanította. A félidei pauza után a támadásokat is segítette, de az első félidőben lehetett volna attraktívabb.
Simac – 7: Nem lehetett elmenni mellette, megelőző szereléseket mutatott be, s végig remekül helyezkedett mélységben. Próbálta felvezetni a megszerzett labdákat, ám gyakran kritikus helyen tolta meg nagyon hosszan a játékszert.
Mijadinoszki – 5,5: Benne van az ilyen a futballban, de akkor is két pontot buktunk a szerencsétlen megmozdulása miatt, ami sokba kerülhet tekintve, hogy a mi sorsolásunk a legnehezebb. Pedig odáig hibátlanul teljesített.
Fodor – 6: Azt nem mondanám, hogy gondtalanul, de alapvetően levette a pályáról Schembrit, aki elvétve tudott csak túljutni rajta. Szerelt, blokkolt, lezárta a szélt, de a fentebb említett beadásai miatt van hiányérzetem. Ezzel együtt is jobb, mint Mardare.
Ramos – 6,5: Az utóbbi időben megszokott Ramost láthattuk, ezúttal feláras extrák nélkül. Megalkuvást nem tűrően robotolt, rengeteg labdát szerzett, s ugyan kapott egy sárgát, de szerintem annál az esetnél kissé szőrösszívű volt a játékvezető.
Varga – 5,5: Elképesztően feljavult a második félidőben, gólhelyzet is adódott előtte, ám előtte csak többen voltunk vele. Sokat szabálytalankodott, s még a körömpasszok sem mindig mentek. Tavalyhoz hasonlóan tavasszal megint nem az igazi. Teljesítmény-görbéjében hatalmas kilengések mutatkoznak.
Bódi – 7: Az első periódusban megbújt a mezőnyben, keveset találkozott a labdával. Aztán viszont újfent üde színfoltja volt a meccsnek, bolondította rendesen Juniort, sőt néha már túl is pörgött. Játéka nagyban hozzájárult a vezetés megszerzéséhez, káprázatosan hozta ziccerbe Kulit.
Szakály – 4,5: Az első félidőben értékelhetetlen teljesítményt nyújtott. Rendkívül keveset mozgott. A szünet után már jobban megtartotta a labdákat, főleg az előny birtokában volt hasznos. Ám így is sok volt az üresjárat, ami nem fér bele egy csapatkapitánytól. Nem igazán tudott fazont szabni a játékunknak.
Yannick – 7: Eleinte nem bírt Baloggal, aztán szép fokozatosan túlnőtt rajta. Sokat vállalt magára, bejöttek a cselei, s a kapura is veszélyt jelentett.
Coulibaly – 6,5: Hihetetlen figura. Egy félidőnyi nihil, majd sorozatosan nyeri a párharcokat, s begyűjti a labdákat. Első kínálkozó helyzetét simán belövi, hogy aztán a szurkolók megnevettetéséről szintén gondoskodjon. Nem sokkal később ugyanis tempóelőnybe kerülve eldönthette volna a meccset, ehelyett óriási luftot rúgva felszabadított.
Spitzmüller (-)
Farkas (-)
Dombi (-)
(A kép forrása: nso.hu)
