Mármint a tavalyihoz hasonló megmagyarázhatatlan, enervált játék idegenben. A kór, amely ha elharapódzik menthetetlen – helyezésekben mérhető – pusztítást végez. A lefolyás ugyanis kedvezőtlen előjelű. A mutatott játékkal már Pápán se lehettünk elégedettek, azért nyertünk, Siófokon tükörsima iksz, most pedig kis híján bukó. Eredetileg azt mondtuk, olyan helyszínre látogatunk, ahol mindegy hogyan, csak legyen meg a három pont. Adottak is voltak a meccslabdák a győzelemhez, ám elhibáztuk őket. A Kaposvár meg kihasznált egy megingást, s a végén a döntetlennek is örülhettünk. No de a hasonló tünetek többféle kórok esetén is fennállhatnak, így differenciáldiagnózisra van szükség a terápiához.
Bouadla és Nikolics a mester elvárásainak megfelelően nagy elánnal vetette bele magát a küzdelembe. Ugyanakkor Illésről nem mondta volna meg egy felületes szemlélő, hogy épp most készül bejátszani magát a kezdőbe. Mozgalmasan indult a találkozó, negyedóra alatt mindkét oldalon akcióba lendült a kapusok legjobb barátja, a kapufa. Bármelyik együttes megszerezhette volna a vezetést. Egy árva lélek sem gondolta, hogy ezzel el is lőtték a felek valamennyi puskaporukat az első játékrészben. A maradék 30 perc ugyanolyan unalmas, eseménytelen birkózást hozott, mint két héttel ezelőtt a siófoki fellépés. A Rákóczi lekopírozta a játék megfojtására irányuló siófoki receptet. A felezővonalig rá se hederítettek a játékosaink szöszmötölésére. Onnantól kezdve azonban nem volt pardon. Sisa Tibor zárt alakzatba rendezte a védelmi négyesfogatot a tizenhatos környékén. Pedro ment, mint a mérgezett egér. Balázs Benjámin érezhetően veszélyt hordozott magában. Alexeev viszont szerencsére ugyanolyan súlytalannak bizonyult, mint Sowunmi az emlegetett találkozón. A feszült debreceni kispad nem hitt a szemének, a történelem ismételte önmagát. Pedig ezúttal nem lehetett felesleges óvatoskodásról beszélni, támadó szellemű együttes járatta ólomlábakon a labdát. Egy-egy Nikolics és Balázs részéről eleresztett kísérlet gondoskodott a kapusok ébren tartásáról. Bár a szorítás korántsem tűnt veszedelmesnek, volt idő a bőrgolyó dédelgetésére, mégse találtuk a kaposvári retesz ellenszerét. Nem használtuk aktívan a széleket, temérdek technikai hibát vétettünk. Senki sem bánkódott a szünetet jelző sípszó miatt.
A második játékrészben már sokkal emészthetőbb produkcióval rukkoltak elő a felek. Illésnek eszébe jutott, hogy végtére is ő konyít a focihoz, elfutásai után Coulibaly és Nikolics révén eldönthettük volna a meccset. Előbbi hanyagsága és Hajdúch elvitathatatlan bravúrjai azonban a 0-0 rémképét hozták közelebb. A játék képe alapján senkit nem ért váratlanul, hogy elsőként Sisa Tibor szánta rá magát a változtatásra. A csere után ismét kiegyenlítetté vált a játék, nem igazán tudtunk a rivális védelme mögé kerülni. Ritmustalanul, komótosan, átütőerő nélkül tologattuk a zsugát, amit már Kondás Elemér sem nézett tétlenül. Abszolút érthető cseréket eszközölt a mester, nyilvánvalóvá téve, nem elégszünk meg az egy ponttal. Aztán egy ártalmatlannak tűnő szituációt követően Balázs áthámozta magát Korhuton, ragyogóan tekert középre, Haruna meg bebólintotta. Nem alaptalanul polemizáltunk róla korábban, el tudnánk képzelni a srácot piros-fehérben is. Versenyfutás kezdődött az idővel. Ám mi tagadás, nem voltunk képesek váltani, sablonosan mentünk előre. Igaz, legalább nem hitehagyottan. S miközben én már magamban dohogtam, hogy bár nem játszottunk jól, de nem érdemeltünk vereséget, egyszer csak sípszó szakította meg mélabús letargiámat. Tizenegyes… nekünk! Coulibaly bevágja, tovább tart a veretlenség.
A bíróval nem szoktam foglalkozni, most azért teszem, mert dicséretet érdemel Szabó Zsolt. Az egyébként nem túl tekintélyes reputációval bíró sípmester ezúttal kitűnően látta el a feladatát. Nem fújta szét az összecsapást, nem ette meg Pavlovic időhúzó szándékkal elkövetett színészi alakítását, majd egy teljesen jogos büntetőt ítélt meg a javunkra. Yannick megtolta a labdát, a bekk ütemet tévesztett, nincs kérdés.
Idegenben valamiért újfent nem találjuk a játékunk ritmusát. A különbség annyi, hogy tudjuk irányítani a játékot, illetve az akarat, a hozzáállás kifogástalan. Néhány játékos egyéni teljesítménye azonban elmarad a megszokottól, nem tesznek hozzá annyit, mint hazai környezetben. Nem a panaszkodás, hanem a féltés mondatja velem, hogy ennek muszáj gátat szabni, mert ez a játék édeskevés lesz a nehezebb ellenfelek otthonában. Még akkor is, ha az elmúlt – közel – másfél év tükrében bele kell nyugodnunk, ettől a garnitúrától nem várható el, hogy minden meccsen brillírozzon. Masszív az állomány, de nem művészek alkotják, ráadásul klasszisokat vesztett. A mércét ehhez kell igazítani.
A mérkőzés tanulsága, hogy értelmetlen Szakályt a csapat fékjeként beállítani. Lehet kritikával illetni a csapatkapitány performanszát, de kissé divat lett őt korholni minden rosszért, amit ez a találkozó nem igazolt vissza. Nem lesz varázsütésre lehengerlő a produktum, ha kivesszük.
Taktikai érdekességek
– A rombuszba rendeződő védekező alakzattal szemben nincs sok esélye a szélsőnknek (az ábrán épp Illésnek). A belőtt labda sem kecsegtetne sok eredménnyel, így kénytelen visszajátszani a játékszert. A túloldal ugyan üres, de nem lehet első szándékból odajuttatni Bódihoz, ezért bőven volna ideje az elhárításnak kiolvasni a törekvést, s könnyed tolódással lereagálni. Lassan, sok hibával járattuk a labdát, így nem lehet megmozgatni a statikus védelmet. Nem is nagyon emlékszem súlypontáthelyezésre.
– Bouadla hiába jutott túl olykor két játékoson is, nem tudtunk létszámfölényt kialakítani. A két szélső a labda vonala mögött, egy ütemet késve indult el. A hátsó négyes nyugodt szívvel zárhat össze, egyikük gond nélkül támadhatja meg a labdát birtoklót. A két állva hagyott szűrő kiválthat szélre.
Percek, események
8. perc: Kulcsár ível előre, Hegedűs nyolc méterről a lécre fejel, majd a kipattanót a bal sarok felé irányíttja, de Novakovics hatalmasat védve szögletre ment.
11. perc: Coulibaly kicselezi Graszlt a 16-os előtt, majd már csak a kapussal áll szemben, de az hárítja a nem túl jól helyezett, azonnal eleresztett lapos lövést.
55. perc: Korhut emel Okukán át Illéshez, aki lőtt is kiszorított helyzetből, hat méterről, de Hajdúch vetődve mentett a jobb alsónál szögletre.
61. perc: Nagy jobb oldali beadását Coulibaly fejelte az ötös rövid sarkának tájáról a hosszú sarok mellé nem sokkal.
63. perc: Bouadla bal oldali szögletét tette az ötösről ballal Coulibaly a bal alsó felé, de mentett vetődve Hajdúch, majd ismét Bouadla adott be, ezt Nikolic ollózva tette volna a rövid alsóba nyolc méterről a jobb szélről, ha nem véd ezúttal is a kapus.
80. perc: Balázs B. ad be két csel után a jobb oldalról, az ötösön Simac és Nagy közül Haruna a kapu jobb oldalába fejel.
92. perc: Bank lépett oda Yannicknak a 16-oson belül, szabálytalanul. Coulibaly magabiztosan értékesíti a megítélt büntetőt.
Pontosztás
Novakovics – 7: Nagyszerűen védett újfent, bravúrokat bemutatva. A gólról nem tehetett.
Nagy Z. – 3: Rémesen gyenge napot fogott ki. A támadásokhoz nem tudott hozzátenni, többször a labdaátvétellel is meggyűlt a baja, sokszor átjátszották, Haruna róla fejelte a vezető találatot.
Simac – 6.5: Könyörgöm ezt az embert élete végéig szerződtessük le. A gólnál mondjuk ő is rosszul helyezkedett.
Mijadinoszki – 6: Fényévekkel magabiztosabban ténykedett, mint a Paks ellen. Jól takarított, a labdákat nem szórta el.
Korhut – 4: Csak egy fokkal játszott jobban Nagy Zolinál. Az ő felfutásaiban sem volt sok köszönet. Helyezkedési hibákat vétett, s Balázs csúnyán megetette a gól előtt. Jóval többet tud ennél.
Bódi – 5: Kicsit hullámvölgybe került Ádám, remélhetőleg hamar kikászálódik belőle. Nem nagyon tudta megverni Jánvárit.
Varga – 6: Ezúttal átlagosan játszott, alacsonyabb hatásfokkal, magasabb hibaszázalékkal, mint azt megszokhattuk, de nem rajta múlott.
Bouadla – 7: Ismét jól mozgott, sokat dolgozott a mezőnyben. Többnyire megnyerte a párharcait, megvan az a képessége, hogy váratlant húzzon. Kár, hogy a társak nem nőttek fel mellé. Egyedül nem tudta megváltani a világot, de így is kiemelkedett ma a csapatból.
Illés – 4: Az első félidőben nettó emberhátrányt jelentett. Fordulás után volt egy jó lövése, illetve 2-3 ügyes elfutása. Ezt leszámítva rendkívül passzívan, szürkén játszott.
Nikolics – 5: Borzasztóan akart, nem ódzkodott a felelősségtől. Örömteli, hogy bátran vállalkozott távolról, igaz nem valami életerős löketekkel. Az ollózós mozdulat parádésra sikeredett, ha bemegy, a szezon gólja. Emellett azonban gyakran választott buta megoldást, valamint a mélységi beindulásokat sem igazán érezte most.
Coulibaly – 4.5: Meccsnyerő ember lehetett volna. Óriási ziccereket puskázott el, ami az ilyen meccseken óriási luxus. A tizenegyes értékesítése kötelező feladat, azért különösebben nem lapogatnánk a hátát. Azokon a találkozókon, amelyeken kevesebb lehetőségünk adódik, kiütközik, hogy van benne egy adag önzőség. S olykor csupán Janikának hajlandó passzolni, mindenáron őt keresi.
Kulcsár – 4: Nem igazán tudott hozzátenni a meccshez.
Yannick -: Egyetlen értékelhető megmozdulása a büntető kiharcolása volt.
(A kép forrása: dvsc.hu)
