A bő kéthónapos pihenő után a legtöbb szurkoló arra volt kíváncsi, hogy folytatódik-e a szenvedős, nyögvenyelős foci, amit ősszel láthattunk, vagy végre ismét látványos, magabiztos játékkal győzzük le hazai pályán az egyik kiesőjelöltet. Sajnos ez a kérdés az utóbbi időben nem volt olyan egyértelmű, mint ahogy az elmúlt egy évtizedben már megszokhattuk: ősszel nagyon kevés meccsen játszottunk jól, ráadásul hazai pályán is csak szenvedtünk, az utóbbi évek legrosszabb hazai mérlegét produkáltuk. Így nem volt meglepő, hogy akadtak olyan pesszimista hangok, akik egyenesen vendégsikert, vagy legalább döntetlent jósoltak a szombat délutáni ütközetre. Szerencsére nem nekik lett igazuk, ugyanis végre hosszú idő után láttunk olyan játékot a csapattól – még ha nem is 90 percen keresztül – amit a hétszeres magyar bajnoktól megszoktunk, és elvárunk hazai pályán. Ennek jutalmas ezúttal egy négygólos siker lett az igencsak indiszponáltan, és megilletődötten futballozó Vasas ellen. Lássuk az év első bajnoki összefoglalóját!
Nehéz volt megtippelni, hogy milyen kezdővel állunk majd fel, és nemcsak a névsort, hanem a taktikai hadrendet sem volt egyszerű megtippelni, így annak rendje és módja szerint sem én, sem SiD nem találtuk el a pontos kezdőt. Néhány nevet garantálni lehetett a kezdőnkben, ezek közé tartozott Horváth Zsolt, aki az utolsó őszi bajnokin mesterhármast jegyzett, és az edzőmeccseken is jól ment neki a játék, úgy látszik, tényleg kellett neki egy fél év, mire megszokja a közeget. Akadt viszont meglepetés is, már ha az annak számít, hogy a 36. életévében járó Sidibe még mindig alapembernek számít Debrecenben. Ma ő volt az egyetlen csatár a kezdőcsapatban, pedig rajta kívül rendelkezésre állt még Kulcsár, Coulibaly és Tisza is. Ami szintén érdekesség volt, hogy bár alapvetően egy 4-4-2-nek nézett ki ez a felállás, mégsem az volt, és ezt majd a lenti grafikán el is magyarázom jobban. A Vasas részéről annyi meglepetés akadt, hogy a frissen igazolt német Müller apróbb sérülés miatt nem állt a vezetőedző rendelkezésére, pedig a beszámolók alapján rá kulcsfeladat hárulna az angyalföldi gárda benntartása érdekében. Szintén hiányzott a csapat első számú centere, Novák Csanád, akit az egy nappal korábban leigazolt – igaz már régóta a csapattal készülő – görög Ignatidisz pótolt, míg a kispadon bevetésre várt a már nyáron visszavonult, a csapat mellett másodedzőként tevékenykedő, 38 éves Ferenczi István, akinek tavaszra kikérte a játékengedélyét a Vasas.
Úgy gondolom, hogy ez a rendhagyó taktikai felállásunk megér egy bővebb elemzést is. A felrajzolt alapfelálláson túl a legfőbb érdekesség Holman szerepköre volt. Nem véletlen volt (spoiler!) ő a mérkőzés legjobbja: rá hárult az összekötő szerep a középpálya és a támadósor között. A sárgával jelzett terület gyakorlatilag Holman hőtérképe is lehetne (bár ennél azért bőven nagyobb területet játszott be), hiszen gyakorlatilag a középpálya minden pontján feltűnt a mérkőzés során. Bódi és Horváth támadásban igyekeztek a szélről betörni, így szereztük az első és a második gólt is. Tehát elmondható, hogy a győzelem kulcsa a meglehetősen jól és fegyelmezetten működő középpálya volt.
Gyakorlatilag öt perc alatt eldöntöttük a mérkőzést. Ennyi idő elég volt arra, hogy mentálisan a földbe döngöljük a Vasast, és tudassuk velük, itt ma nem lesz keresnivalójuk. Ebben az öt percben letámadtunk, kezdeményeztünk, nyomás alatt tartottuk az ellenfelet, és lőttünk is egy gólt. Ugyanis az ötödik percben Bódi kényszerítőzött a félpályánál Horváth Zsolttal, és a jó ütemben visszakapott labdával üresen vágtathatott be a tizenhatoson belülre, a keresztező Debrecenit egy leheletfinom csellel becsapta, és szépen helyezett a kapus lába mellett a hosszú sarokba. Az ezt követő húsz percben kissé érthetetlen módon visszaálltunk, és ekkor még nem hittük volna, hogy sima győzelem lesz a vége. Csordogált mezőnyben a játék, a Vasas próbálta tördelni a játékunkat, néha az időt is ölték, holott már hátrányban voltak. A Vasastól egy veszélyes helyzetecskére futotta, egy szélről érkező beadásra Radosevics rosszul mozdult ki, de a középen érkező támadó így sem tudott élni a lehetőséggel.
A 26. percben viszont újfent életjelet adtunk magunkról: Holman forgolódott a labdával az ellenfél térfelén, majd zseniálisan ugratta ki a bal szélen beinduló Horváth Zsoltot, aki megvárta, míg elé kerül a labda, és kapásból lőtt jobb lábbal laposan, Nagy Gergely még beleért a lövésbe, de a játékszer a kapuba pattogott, így máris 2-0 volt az állás. A 32. percben meglőhettük volna a harmadikat is, a vendégek kapusa Szakályt ajándékozta meg labdával, így pedig négy a három ellen vezethettük kapura a labdát, mivel azonban Sidibe lesen állt, így csak a szélen helyezkedő Holmannak tudott Szakály passzolni, és sajnos végül nem lett semmi ebből az akcióból. Nem úgy három perccel később: jobb oldalról végezhetett el szabadrúgást Bódi, középre kanyarítását kikotorták a védők, Lázár azonban kapunak háttal visszakanalazta a labdát, Holman pedig öt méterről, kapásból vágta a hosszúba a labdát. Apró szépséghiba, hogy jó félméteres lesről szerezte a találatot, de mivel az asszisztens nem intette be, így érvényes volt a találat. Ezzel már 35 perc után el is dőlt a meccs, innentől az volt a kérdés, hogy tudunk-e a Békéscsaba elleni meccshez hasonló gálát rendezni.
A Vasasnál is inkább úgy gondolkodtak, hogy jobb megúszni a nagyobb verést, így a szünetben Ignatidisz helyett Berecz érkezett – támadó helyett középpályás. A játékrész elején a Vasas került ziccerbe: Nagy Gergely előrevágott labdájába rosszul ért bele Brkovics, ráadásul el is csúszott, így Pavlov egyedül vezethette a labdát Radosevicsre, aki jól zárta a szöget, és mivel a támadó is gyenge megoldást választott, így bravúrral hárította a ziccert. Ennek azért is volt jelentősége, mert ezt követően rúgtuk a negyedik gólt. Holman játszotta szépen tisztára magát a felezővonalnál, majd indította szépen a jobbszélen megiramodó Szakályt, aki a tizenhatos vonala elé érve középre centerezett, Sidibe pedig Korcsmárral a nyakán csúszott a labdára, a játékszer pedig valahogy becsorgott a kapuba Nagy Gergely kezei közt. Az ismétlést látva sem tudom eldönteni, hogy kiről és hogy ment be a labda, mindenesetre hivatalosan Sidibének adták, így már 4-0 volt az állás.
És innentől szinte le is ült a meccs. A 60. percig két cserét is kihasznált Kondás Elemér beküldte Lázár helyére Vargát (Jovanovic ment vissza jobbhátvédnek), majd pedig Sidibe helyett Kulcsárt. Ez a két csere nem sült el jól, ráadásul a fazonszabász játékosaink (Szakály, Holman, Bódi) elfáradtak, így nem tudtunk innentől nyomást gyakorolni a vendégekre. A Vasas néhány gyenge távoli lövéssel próbálkozott, de azt a második félidő eleji nagy ziccert leszámítva nem tudtak komoly helyzetet kialakítani. Utolsó cserének Ferenczi János érkezett a 67. percben Bódi helyett, ő tudott még a meccs hátralévő részében egy kis színt vinni a játékba. Beállását követően két perccel ugyanis 18 méterről, középről lőtt szépen kapura, viszont mivel középre ment, a kapus hárított, a kipattanó mellett pedig Kulcsár nemes egyszerűséggel elszaladt… Ezt követően nem forogtak veszélyben a kapuk, az utolsó lehetőség mégis előttünk akadt a hosszabbítás utolsó percében, ekkor Varga Józsi ugratta ki szépen a jobb szélen Horváthot, aki a negyedik gólunkhoz hasonló helyzetből adott középre, Szakály pedig senkitől sem zavartatva, szemben a kapuval lőhetett, de Nagy Gergely lábát találta telibe, így odalett a slusszpoén.
Könnyed, 4-0-s siker lett a vége, azt viszont nehéz eldönteni, hogy tényleg mi voltunk ennyire jók, vagy az ellenfél volt ennyire gyenge. Az igazság vélhetően félúton, a kettő közt van, önmagában ugyanis nem lett volna elég a tegnapi produkcióhoz egy gyenge ellenfél, ezért a sikerért nekünk is tennünk kellett. Hatvan percig kifejezetten jól játszottunk, abban az időszakban egy 15-20 perces időszakot leszámítva végig uraltuk a meccset, és szemre is tetszetős akciókat vezettünk. A végére a nagy különbség, és a fáradtság miatt leengedtünk, ez az, ami egy komolyabb ellenfél ellen már nem fog beleférni. Ennek a sikernek viszont akkor lesz komoly értéke, ha jövő héten a Paksot is legyőzzük. Ha akkor is így játszunk majd, mint tegnap, akkor ez sem okozhat majd gondot.
Játékos osztályzatok
Bozidar Radosevic – 6
Az első félidőben volt egy árnyékra vetődése, abból akár gólt is kaphattunk volna, aztán a második játékrész elején pedig egy hatalmas bravúrral vétette észre magát. Ennek azért is volt nagy jelentősége, mert gyakorlatilag az ellentámadásból lőttük a negyedik gólt, így ezzel a védésével 3-1 helyett 4-0 lett az állás. Azt leszámítva pedig akadtak még fontos közbeavatkozásai, összességében hozta az ősszel is látott stabil formáját néhány aprócska hibával.
Lázár Pál – 6
Ezen a meccsen a védelmi négyesünk közül ő nyújtotta a legjobb teljesítményt. Támadásban nagyon hasznos volt, és védekezésben is rendre odaért, ahova kellett. Ettől függetlenül akadtak hibái, többek közt volt egy csúnyán eladott labdája a félpályánál, amiből lekontrázhattak volna minket, és vélhetően el is fáradt, ezért kellett őt lecserélni – remélhetőleg tényleg „csak” ennyi, és nem sérülés miatt kellett elhagynia a pályát.
Mészáros Norbert – 5
Meglepő módon előre felé veszélyesebb volt. Akadtak ügyes és veszélyes előretörései, melyeket általában szép labdaszerzések előztek meg. Viszont ugyanígy akadtak hajmeresztő megoldásai is hátul, nem egyszer hozták zavarba a Vasas támadók.
Dusan Brkovic – 5
A második félidő elején óriásit hibázott, utolsó emberként elcsúszott, és még pont úgy piszkált bele a labdába, hogy azt se a védőtárs, se Radosevics ne érhesse el, ellenben a vendégek támadója szabadon vezethette a kapusra a játékszert. Szerencsére nem kaptunk belőle gólt, de ez tőle szokatlan momentum volt. Ezt leszámítva viszont elfogadhatóan játszott, fontos mentések fűződtek a nevéhez.
Korhut Mihály – 5
Az első félidőben még jól játszott, a másodikban viszont leromlott a teljesítménye. Mintha egy sebességi fokozattal lassabb lett volna, mint a többiek, valószínűleg ő is elfáradt. Van még mit csiszolni rajta, reméljük ennél csak jobban fog játszani.
Bódi Ádám – 7
Ő volt az, akin Holman mellett a legjobban láttam a bizonyítási vágyat. Klasszis gólt lőtt, és remekül játszott a mezőnyben is, úgy látszik szerencsére nem viselte meg különösebben, hogy nem engedtük őt el a Vidibe. És amit már sokszor szajkóztunk, neki duplán hajtania kell tavasszal az EB kerettagság miatt. Ha minden meccsen legalább így játszik, akkor elmondhatja, hogy ő minden tőle telhetőt megtett ennek érdekében.
Aleksandar Jovanovic – 6
Hányszor leírtuk már róla, hogy gyakorlatilag mindenhol képes jó teljesítményt nyújtani, csak a pálya közepén nem? És bumm, ma pont a fordítottját láttuk: amíg a középpályán játszott nagyon hasznos tagja volt a csapatnak, rengeteg labdát szerzett, és támadásban sem volt pontatlan, nem lassította a csapat játékát. Amint viszont Lázár cseréje után visszakerült a jobbhátvéd posztjára, drámaian leromlott a teljesítménye.
Szakály Péter – 6
Végre már láttunk tőle „Szakályos” dolgokat, volt jó néhány kulcspassza, a negyedik gólnál ő adta a gólpasszt, és az utolsó percben még gólt is lőhetett volna, de ajtó-ablak ziccerben a kapusba lőtte a labdát. Ha sebességben még egy picit tudna javulni, akkor nem kritizálnánk őt soha.
Horváth Zsolt – 7
Biztos voltam benne, hogy gólt fog ma lőni, a mérkőzés előtti góltotóban rá is írtam a kis cetlire a nevét, be is jött. Meglepően magára talált, rengeteg jó bemozgása volt a szélről, és mezőnyben is akadtak jó megoldásai, igaz sajnos szép számmal voltak rossz beadásai, és passzai is. Viszont egy gól, egy gólpassz a mérlege, és a végén gyakorlatilag gólpasszt adott Szakálynak is, aki elhibázta a ziccert. Rá is igaz az, hogy ha minden meccsen ennyit csinálna, sosem kritizálnánk őt sem mi, sem a többi szurkoló.
Holman Dávid – 8 – A mérkőzés legjobbja 
Ahogy említettem, ő és Bódi volt az, akik szembetűnően nagy bizonyítási vággyal léptek pályára. Olyan szerepkörben lépett pályára, amilyenben utoljára talán Sándor Tamás játszott a DVSC-ben: ő volt a kapocs a középpálya és a támadósor között, a teljes térfelet bejátszotta, irányított, helyzetbe került, labdákat szerzett. Szerzett egy gólt, és kiosztott egy gólpasszt, emellett pedig a negyedik gólunknál szintén ő volt, aki megteremtette a helyzetet. Kissé negatívum, hogy a 60. percre látványosan elfáradt, és onnantól kevés jó megoldást láttunk tőle, bár ez szinte a teljes csapatra igaz volt a meccs utolsó harmadában. Viszont mai produkciója alapján óriási erőssége lesz a csapatnak. A nyolcas osztályzat megelőlegezett bizalom is egyben!
Ibrahima Sidibe – 6
Számomra érthetetlen, hogy miért őt erőltetjük még mindig, pláne úgy, hogy egy rakás csatárunk van még rajta kívül, igazi minőségileg egyik sem olyan, hogy szó nélkül rámondhassuk, hogy neki mindenképp helye van a kezdőben. Hogy konkrétan a játékáról is essen szó, az első félidő a birkózásról szólt az ő tekintetében, Korcsmárral gyakran meggyűlt a baja, és a játékvezető látványosan nem fújta be az ellene elkövetett szabálytalanságokat. A második félidő elején lőtt egy tipikus Sidibés gólt, a szélről jövő beadásba belebotlott, és valahogy becsorgott a labda. Összességében a gólja miatt kap hatost, de egyébként nem voltam megelégedve a játékával.
~o~
Varga József – 4
Látva a mai játékát, érthető, hogy nem kezdett. Valószínűleg sokat kihagyott a télen sérülés és egyéb okok miatt, így fizikálisan és talán mentálisan is le van picit maradva a többiektől. Régen láttam őt ilyen rosszul beszállni meccsbe, rengeteg labdát vesztett, belebonyolódott a cselekbe, nem találta a helyét a pályán.
Kulcsár Tamás – 4 – A mérkőzés citromdíjasa 
Ha Sidibe esetében nem értettem, hogy miért ő kezd, akkor azt sem értem, hogy helyette miért ő állt be. Ma is elrontott mindent, amit csak el lehetett: ígéretes helyzetben túlcselezte magát passz helyett, egy alkalommal egy kapusról kipattanó labdát ahelyett, hogy lekezelt volna, és kapura lő, inkább elszaladt mellette, egy szóval igazi Kulcsáros megoldásokat láthattunk tőle.
Ferenczi János – 6
Kérem szépen! Ferencziből lehet, hogy lesz valami! Már az is biztató volt, amit kedden láttunk tőle, és ma is jól szállt be a meccsbe. Aktív volt, egy alkalommal lövésre is vállalkozott, és a szélen is voltak jó elfutásai. Örülnénk, ha össze tudná szedni magát, és láthatnánk tőle olyan játékot, mind 2,5-3 éve.
~o~
Kondás Elemér
Nagyon bejött ez az új taktikai hadrend, örömmel fogadtam, hogy végre letettünk a 4-3-3/4-1-4-1 alkalmazásáról, amivel látványosan szenvedtünk az ősszel. Sokszor mondtuk annak idején, hogy belefásult már a csapat a 4-4-2-be, de ilyenkor jön rá az ember, mikor felállást vált a csapat, hogy mennyire is a Loki stílusa ez a hadrend. Bár a mai nem egy klasszikus 4-4-2 volt, mégis arra hajaz inkább, és kimondottan jót tett a csapatjátéknak, hogy nem két statikus center volt elöl, hanem Sidibe mögött Holman bejátszotta az egész középpályát. Szóval emiatt piros pont jár a mesternek, amiatt viszont nem, hogy 1-0 után látványosan visszaálltunk, és hosszú percekig passzív játékot mutattunk be, illetve a három cseréjéből kettő ezúttal nem sült el jól, különösen Kulcsáré nem.
A mérkőzés összefoglalója
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Az első félidő nagyon élvezetes volt, bár rettentő sok helyzet nem alakult ki a kapuk előtt, mégis láthattunk három gólt, és jó néhány tetszetős akciót. A második félidőben, nagyjából a 60. perc környékére – ekkorra már beállt Varga és Kulcsár -, nagyon leült a meccs, teljesen visszavettünk, és megelégedtünk a négygólos vezetésünkkel. Hogy ez mennyire volt tudatos, azt nem tudom, de az látványos volt, hogy a játékosok nagy része – Jovanovic, Szakály, Holman – mennyire elfáradt, és mivel többnyire azok facsaródtak ki, akiknek a játék szervezése lett volna a feladata, így nem is tudtunk helyzetet kialakítani. Emiatt az utolsó harminc perc élvezhetetlenné vált. A csapat játékával most majdnem maradéktalanul elégedettek lehetünk, egy 4-0-s sikert nem is különösebben kell magyarázni. Végre láthattunk szép támadásokat, okos befejezéseket, bravúros mentéseket és szereléseket. Ha ezt 90 percen keresztül tudjuk tartani, akkor szép tavasz elé nézünk. A játékvezető ezúttal nem volt főszereplő, de mezőnyben sok szabálytalanságot elnézett, főleg Sidibe faragását tűrte sípszó nélkül, emellett 2-3 sárga is a zsebében maradt, Remilinek és Brkovicsnak is járt volna 1-1 figyelmeztetés.
(borítókép forrása: dvsc.hu)
