Úgy utaztunk szombaton Újpestre, hogy tudtuk, ez lesz az igazi erőmérő a Loki számára. Hiszen mit sem ér az előző két héten elért szép siker, ha az első komoly ellenfél rögtön a földbe döngöl minket. Ráadásul azért is volt komoly tétje az összecsapásnak, mert a korábbi két sikerünknek köszönhetően meg volt a lehetőségünk, hogy egy győzelemmel megelőzzük a lilákat, ezáltal pedig fellépjünk a második helyre, és komoly előnyre tegyünk szert a riválisainkkal szemben. Ettől függetlenül nem ígérkezett könnyűnek a feladat, ugyanis az Újpest jelenleg az NB I legjobb formában lévő csapata, és szombaton a zsinórban tizedik veretlenül megvívott bajnokijukra készültek. Ilyen előjelek mellett egyébként sok szurkoló szerintem aláírta volna a döntetlent is, és végül pontosztozkodás is lett a vége, de szerintem a többségnek hiányérzete van, így nekem is.
Bár nem vártuk, de a kezdőcsapatunkban mégis volt két változás az előző két bajnokihoz képest: Lázár sérülés miatt nem tudta vállalni a játékot, így a helyén Jovanovic játszott, akinek a szerepét pedig Varga vette át a középpályán. A másik változás nem kényszerű, hanem taktikai okból történt, ugyanis Sidibe helyett ezúttal Kulcsár kezdett elöl egyedüli csatárként. Meglepő húzás, de tény, hogy Kulcsár stílusa előzetesen jobb ötletnek tűnt az Újpest ellen. A hazaiaknál kevesebb meglepetés volt a kezdőben, bár kényszerűségből ők is nélkülözni voltak kénytelenek egy védőjüket, Kálnoki ugyanis betegség miatt nem játszhatott, így Heris húzódott be középre a helyére, míg a jobbhátvéd pozíciójában Nagy Tibor kezdett, akit aztán szintén kényszerűségből kellett korán lecserélni, így a helyére beálló Kecskés Ákos ismét kitolta Herist a jobb szélre.
Mindkét csapat esetében kiemelnék 1-1 taktikai érdekességet. Mi Kulcsár kezdetésével bevállaltunk egy kontrázós taktikát, egyértelműen az volt ezzel a célunk, hogy elöl cikázva nyissa az üres területeket a szélről bemozgó Bódinak és Horváthnak, míg Holman és Szakály révén amikor csak lehetőség adódik rá, próbáljuk meg kiindítani a gyorsaságáról híres Kulcsárt. A másik oldalon az előzetesen felvázolt hadrendhez képest történtek poszt változások. A beharangozónkban még úgy jeleztük, hogy a Windecker-Balogh középpályás duó felel majd a szűrésért és a szervezésért, a széleken két gyors ember, Andrics és Hazard kelthet zavart a védelmünkben, Lencse mögött pedig Bardhi játszhat szabadabb szerepkörben. Ha a játékosok preferált pozícióit tekintjük, akkor ez is lett volna a természetes, tegnap azonban nem így volt: Windecker mellé Bardhi húzódott hátra, így ő lett amolyan mélységi irányító. Az alapvetően középső középpályás Balogh Balázs kikerült a jobb szélre, így ő onnan próbált irányítani, és mivel nem klasszikus szélsőről beszélünk, így ő többnyire befelé mozgott, a középpálya közepe felé, nem pedig a vonal mellett játszott, mint Hazard a túlsó szélen. Ez a feladat egyébként a rendszerint felfutó Herisre hárult ezáltal. Középen, Lencse mögött pedig ezúttal Andrics kezdett, aki igyekezett berobbanni második hullámban a szélről érkező beadásokra. Ez a taktikai hadrend egyébként egy általam készített fényképen is kiválóan látszik.
Ennél borzalmasabban nem is kezdhettük volna a meccset: fél perc sem telt el, amikor egy hátrapasszolt labdát Brkovics utolsó emberként felelőtlenül odaajándékozott Lencsének, akiről Balogh Balázs elé pattant a labda, utóbbi pedig megpróbálta betekerni a hosszúba, de Radosevics védeni tudott, ezzel máris meccsben tartott minket. Aztán a negyedik perc végén már mi veszélyeztettünk, Korhut szöglete után Brkovics maradt üresen, de ballal megeresztett pattogós lövése nem volt erős, és helyezett, így Balajcza ki tudta ütni. Ezt követően is a mi perceink következtek, a 13. percben jártunk, amikor egy megcsúsztatott labdát követően Holman indította szépen a jobb szélen üresbe mozgó Bódit, aki kissé kisodródva rávezette a labdát Balajczára, ki is cselezte a kapust, de mivel már nagyon éles volt a szög, így jól döntött, hogy nem lőtt, hanem betette középre az üresen érkező Kulcsárnak. Ekkor mi már gólt kiáltottunk a vendégszektorból, de Kulcsárnak sikerült elcsúszva az egyetlen gólvonalon álló újpesti játékosba, Nagy Tiborba lőnie a labdát… Egy perc sem telt el, és ismét Kulcsár volt a főszereplő, Horváth tört be üresen a bal szélről a tizenhatoson belülre, középre centerezésére üresen érkezett Kulcsár, aki viszont a kaputól öt méterre átlépte a labdát… a túl oldalon hiába szedte össze a labdát Bódi, középre passzát Heris vágta ki, de ha eljut Kulcsárhoz vélhetően akkor sem lett volna gólt, mert ismét rossz megoldást választott volna. A hazaiak egyébként rendkívül sok technikai hibával játszottak az egész meccsen, de különösen az első félidőben. Sok labdát elszórtak, és a keresztlabdák is rendre az oldalvonalon kívül landoltak, a védelmük pedig könnyedén zavarba hozható volt. A 36. percben egy bedobást követően Holman vette át a labdát az újpesti tizenhatos előterében, majd megcsinált egy szép cselt Litauszki mellett, aki odarúgott neki, Holman pedig beesett a büntetőterületen belülre. A játékvezető tizenegyest ítélt, és bár valóban történt szabálytalanság, az egyértelműen a vonalon kívül történt, ezt majd az összefoglalóban látni is fogjátok, én most csak egy sokat sejtető képet mutatnék a szituációról.
Mindenesetre ha már megítélték a büntetőt, akkor Szakály odaállt a labda mögé, és magabiztosan be is vágta. A tizenegyes előtt féltem, hogy Szakály esetleg kihagyja, de Enderson felhívta arra a figyelmem, hogy Szakály eddig egy kivételével minden büntetőjét értékesítette. Talán majd mutat is nektek példákat valamelyik Gólsémás cikkében. Csapatkapitányunk most sem hibázott, és a balra vetődő Balajcza mellett jobbra lőtte félmagasan a labdát.
Megvolt tehát a vezetés, méghozzá teljesen megérdemelten a játék képe alapján. Az első játékrészben már nem is történt említésre méltó mozzanat, így elégedetten vonulhattunk a szünetre, hiszen kontrolláltuk a meccset, sok helyzetet kidolgoztunk, és a vezetést is meg tudtuk szerezni, ellenfelünknek pedig komoly lehetősége csak a legelején akadt, az is a mi hibánkból. Félre értés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy az Újpest át sem lépte a félpályát az első játékrészben, sok veszélyes helyzetet kialakítottak ők is, de komoly veszélyt egyszer sem tudtak teremteni, ugyanis vagy Andrics maradt le egy szélről érkező labdáról, vagy a védőink voltak jókor jó helyen.
A második játékrész sajnos kényszerű cserével kezdődött, Holman nem tudta folytatni, a helyére Tisza állt be. Ezzel sajnos jelentősen megváltozott a játékstílusunk a középpálya közepén, de erre majd az egyéni értékeléseknél térek ki. Az Újpest is cserélt egyébként, de ők nem kényszerűségből, a gyengén játszó Hazardot Angelov váltotta. A második félidő ismét Loki helyzetekkel kezdődött, az 53. percben Tisza szöglete után Brkovics fejelt kitekert mozdulattal kapura, fejese épphogy elkerülte a kaput. Két perccel később egy büntetőgyanús helyzetet követően reklamáltak a hazaiak, de jól látható lesz majd az összefoglalóban, hogy a szélről betörő Lencsét senki nem bántotta, Szakály megtolta egy picit testtel, a támadó pedig könnyedén dobta magát. Egyébként én már ekkor féltem, hogy Farkas Ádám törleszteni fog majd amiatt a büntető miatt, amiről a szünetben értesülhetett, hogy nem volt jogos… Az esetet követően ismét jött a Kulcsár-time: a 64. percben egy olyan akciót vezettünk végig, amiből szerintem Kondás Elemér többet szeretett volna látni. Varga Józsi indította ki a bal szélen üresbe mozgó Kulcsárt, aki a tizenhatos előteréig vezetgette a labdát, csinált egy befelé cselt a védője mellett, és ahelyett, hogy megpróbálta volna a hosszúba tekerni a játékszert jobbal, a támadást kísérő csapattársat akarta megjátszani középen, sikertelenül. Nem is volt esélye, hogy pontos legyen a passz, hiszen két hazai játékos zárta a passzsávot, és az üresen érkező piros mezes játékosra még érkezett a visszazáró védő is. Három perccel később Korhut robogott fel a bal szélen, középre centerezését Kecskés Ákos becsúszva próbálta elrúgni, de a labda a kapuja felé pattant, így Kulcsár csapott le rá, kissé kisodródva kicselezte Balajczát is, majd az üres kapu fölé-mellé lőtt csúnyán… Ez volt az az időszak, amikor eldönthettük volna a meccset egy-egy gyors kontrával, de a befejezésekbe rendre hiba csúszott, és legtöbbször Kulcsárnak köszönhetően.
A 68. percben ismét cseréltünk, a gyengébb napot kifogó Horváth helyett új igazolásunk, Djlemic lépett a pályára, aki most debütált a Lokiban. A bosnyák középpályás a jobb szélre érkezett, így Bódi foglalta el Horváth helyét a bal oldalon. A 71. percben szabadrúgást kaptunk a bal oldalról, én csak Bódi-szögnek nevezném ezt a szöget, hiszen vágott már onnan gólt a Fradinak és a Sopronnak is. Vélhetően az újpestiek is erre készültek most, ezért maradhatott Tisza teljesen üresen a tizenhatos sarkánál, Bódi pedig ezt észre is vette, és okosan odagurította neki a labdát, sajnos a kapásból elvállalt lövés nem talált kaput. Alig egy perccel később az Újpest is életjelet adott magáról, Angelov távoli, pattogós lövését ütötte oldalra Radosevics, szerencsére a kipattanóra nem érkezett hazai játékos. Az utolsó húsz percet egyébként nagyon megnyomta az Újpest, a 78. percben Kabát beállásával már gyakorlatilag négy csatár volt a pályán: középen Lencse és Kabát, a széleken pedig Andrics és Angelov tartotta nyomás alatt a védelmünket. A 83. percben jött az, amitől már korábban is tartottam: egy hosszan előreívelt labdát Szakály vett le a felezővonalnál, majd hátra passzolt, de pontatlanul, így az újpest indulhatott meg a megszerzett labdával. Szépen adogatták ki a védelmünket, majd középen Angelov elé került labda, aki elől a menteni igyekvő Szakály próbálta hátulról elrúgni a labdát, mire azonban odaért a lába a játékszerhez, Angelov épp lőni készült, így Szakály lábát találta el, amiben elesett, Farkas Ádám pedig befújta a büntetőt, a hevesen reklamáló Bódit pedig kiállította. Mindenki döntse el majd maga a képsorokat látva, hogy jogos volt-e a tizi, én ismét csak egy képet mutatnék az esetről.
Meglepetésre nem Kabát, hanem Lencse végezte el a büntetőt, de ugyanolyan magabiztosan értékesítette, mint Szakály. 1-1 volt tehát az állás, és volt még hátra bő öt perc a hosszabbítással együtt, így kellemetlen percek elé néztünk még emberhátrányban. Az utolsó percekben taktikai és időhúzó jelleggel Sidibe érkezett Kulcsár helyett. Az Újpest próbálta begyömöszölni a győztes gólt, és meg is volt rá a lehetőségük, Radosevics csak úgy repkedett a beadásokra, megpattanó lövésekre, és lecsorgó labdákra. Szerencsére kihúztuk a végét, nem is lett volna igazságos, ha pont nélkül távozunk. Ennek ellenére hiányérzetünk lehetett, mert végig kézben tartottuk a meccset, azonban egy buta hiba miatt elvesztettünk két pontot, és az előzés lehetőségét. Ettől függetlenül a játékunkra nem lehetett panasz, a befejezésekkel viszont ezúttal is hadilábon álltunk, ez sajnos emlékeztetett az őszi Lokira. De legalább letudtunk egy nehéz meccset, most papíron könnyebb összecsapások várnak ránk, úgyhogy lehet folytatni a jó szereplést. A tegnapi produkcióra lehet építeni hosszabb távon is.
Pontozás:
Így a legelején szeretném leszögezni, hogy nagyon nehéz helyzetben voltam, a Szusza Ferenc Stadion vendégszektorából lehet az egyik legnehezebben „szakértői” szemmel nézni a mérkőzést, ugyanis messze is van a pálya, pluszban még vasrácsok és hálók nehezítik a szabad kilátást, mindezt a kapu mögül. Ilyen körülmények között pedig nehéz minden játékost egyesével pontosan értékelni, így a pontszámaim előtt kikértem két kommentátorunk, Csibu és Lucas véleményét, és az általuk látottakat hozzáadva a saját élményemhez alakítottam ki a végleges pontszámokat és az értékeléseket.
Bozidar Radosevic – 7 – A mérkőzés legjobbja 
Rajta nem múlott, már az első percben óriási védéssel tartott minket meccsben, és azt követően is bemutatott több szép védést, emellett pedig most a beívelésekre, és a hosszan előre rúgott labdákra is jól jött ki, nem ejtette ki a játékszert. A tizenegyesnél pedig nem volt esélye, a másik irányba vetődött.
Aleksandar Jovanovic – 5
Nehéz az ő játékát megítélni, mert nem volt látványos amit csinált. Ezúttal jobbhátvédként szerepelt kényszerből, Lázár sérülése miatt. Látványosan kevesebbet lépett fel a támadásokhoz, mint akár Lázár, akár Korhut szokott, cserébe viszont az ő oldalán stabilabb volt a védelmünk. Voltak fontos mentései.
Dusan Brkovic – 6
Rögtön az első percben érthetetlen hibát vétett, mikor utolsó emberként, a tizenhatosunk előterében odaajándékozta a labdát a hazaiaknak, szerencsére nem kaptunk végül gólt belőle. Az első félidőben akadtak még bizonytalan megmozdulásai, viszont szögleteknél fontos szerepet töltött be, az újpesti sarokrúgásoknál mindig jó helyen volt, míg a mieinknél nem egyszer veszélyeztetett is. A második játékrészre jelentősen feljavult a játéka egyébként.
Mészáros Norbert – 6
Idén tavasszal kivirágzott. Régi önmagát idézi mind sebességben, mind játéktudásban. Biztosabb pontnak éreztem most Brkovicsnál, és ez már nem az első alkalom volt a tavasszal. Lehet, hogy tényleg korai lenne még őt nyugdíjazni?
Korhut Mihály – 6
Nem volt ez rossz, bár kimagasló sem. Meggyűlt a baja az újpestiek jobb oldali játékosaival, pláne a végén, amikor már elfáradt kissé. Viszont előre felé hasznos produkciót mutatott be, és összességében vizsgálva a teljesítményét sem nyújtott rossz teljesítményt.
Bódi Ádám – 4
Az első félidőben nagyon aktív volt, aztán a második játékrészre kicsit eltűnt, igaz többször faragták is őt szépen. A meccs elején szépen alakított ki egy óriási ziccert, és talán okosan tette, hogy nem tüzelt üres kapura, hanem betette középre a még jobb helyzetben lévő Kulcsárnak, arról viszont már nem ő tehet, hogy támadónk képtelen volt kihasználni az előtte adódó óriási lehetőséget. A végén az Újpest tizenegyesénél elszakadt nála a cérna, és valami olyasmit mondhatott a bírónak, amiért azonnal villant a piros, emiatt most automatikusan ront kettőt az osztályzatán, akár jogos volt, akár nem.
Varga József – 5
Nem tudni mi van vele tavasszal (valószínűleg kisebb sérülések is közrejátszanak benne), de meglehetősen kapkodósan játszott ma is. Rá nem jellemző labdaeladások, ütemkésések jellemezték mai játékát is, jó lenne, ha vissza tudna rázódni a játékba, mert messze van még a tavalyi formájától is, nemhogy a Bajnokok Ligájás Varga Józsitól.
Szakály Péter – 5
Egészen jól játszott a 86. percig, fontolgattam is, hogy őt választom a legjobbnak, aztán elvesztette a labdát a saját térfelünkön, és ebből alakult ki a tizenegyes szituáció, amit róla fújtak be, még ha nem is volt jogos. Mindenesetre az a dupla hiba lerontja az ő teljesítményét, hiszen ez most két pontunkba került.
Horváth Zsolt – 5
Nem volt most kimagasló, elég körülményesen mozgott a bal szélen. Igaz volt néhány jó bemozgása, de kicsit Kulcsáros volt a mai teljesítménye: próbált elbújni a védők mögé, ha pedig labdát kapott, akkor rendre rossz megoldást választott.
Holman Dávid – 5
Ő sem alakított ma kimagaslót, viszont folyamatosan nyomás alatt tartotta a hazai csapat védelmét a bemozgásaival, és a cseleivel. A büntetőt okosan hozta össze, annak ellenére, hogy kívül történt a szabálytalanság, viszont szépen cselezte magát a olyan szituációba, hogy a játékvezető büntetőnek ítélje a szabálytalanságot. Remélhetőleg nem komoly a sérülése, fontos láncszeme ennek a jelenlegi DVSC-nek.
Kulcsár Tamás – 2 – A mérkőzés citromdíjasa 
Elképesztő, amit ma láthattunk tőle. Legalább négyszer került óriási helyzetbe, de sem üres kapura, sem középen üresen érkezve, sem a kapust kicselezve nem tudott gólt szerezni, és még egy értékes helyzetet is eltöketlenkedett, amikor lövés helyett passzolni próbált. Értettem, hogy mi volt a koncepció az ő kezdetésével – sokkal mozgékonyabb támadó, mint Sidibe, és látványosan próbáltunk kontrákra játszani, amiben jól ki lehet ugratgatni Kulcsárt, de ez csak akkor jó taktika, ha ennyi helyzetből legalább egyet értékesít -, de kijelenthetjük, hogy ez ma nem jött be. Egymaga eldönthette volna többször is a találkozót, így főképp az ő nyakába varrom, hogy nem tudtunk győztesen távozni Újpestről.
∼•∼
Tisza Tibor – 5
Védekezésben hasznosabb volt, mint Holman, mert sokat jött hátra, viszont támadásban meg feleannyira sem volt hatékony, mint karmesterünk. Akadt 1-2 lövési kísérlete is, sajnos ezek célt tévesztettek.
Ognjen Djelmic – 5
Egyelőre nem sokat mutatott a pályán a jó híréből, de ne legyünk türelmetlenek, először lépett pályára a Lokiban, és olyan szituációban szállt be a meccsbe, amikor nehéz azonnal jó játékkal előrukkolni. Bódi eltiltása miatt jövő héten a kezdőbe dobnám, és hajrá, lehet bizonyítani.
Ibrahima Sidibe – 0
Ezúttal az időhúzó csere szerepe jutott neki. Vélhetően a Kulcsár előtt adódó helyzetekből legalább egyet értékesített volna, viszont tény, hogy az ő statikusabb játéka ma kevésbé lett volna hasznos.
∼•∼
Kondás Elemér
Erős kontrajátékra próbált alapozni, ehhez meg is voltak az embereink a kezdőben, tervét viszont keresztülhúzta Holman sérülése, valamint Kulcsár helyzetkihasználása. Az utolsó cserével megint túl sokáig várt, Kulcsárt már réges-rég le kellett volna cserélnie.
A mérkőzés összefoglalója
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Szerintem jó kis meccs volt ez, még ha mindkét csapat oldalán rengeteg technikai hiba kellett ahhoz, hogy bizonyos helyzetek kialakulhassanak. Szinte ötpercenként volt valami veszélyes szituáció valamelyik kapu előtt, egyszóval élvezetes összecsapás volt magyar szinten. Csapatunk teljesítményét biztosan jobbra értékeltem volna, ha meg tudjuk tartani az előnyünket, így viszont csak közepest tudok adni, bár nyilván a meccs előtt aláírtuk volna ezt a döntetlent. A játékvezető ténykedése viszont szót sem érdemel, egyik büntető sem volt jogos, emellett erősen kérdéses az is, hogy miért állította ki Bódit. Több újpesti játékos pedig megúszott sárga lapokat.
