Egyetlen mérkőzésre Dombi Tibi kapta meg a gyeplőt: a Blagojevics – Máté Csaba átmenet között ugyanis várt a csapatra egy Zalaegerszeg elleni hazai találkozó, amit épp ezért nehéz is értékelni – ha lehet egyáltalán. Én azért valamennyire megpróbálom, de mindenek előtt álljon itt a legfontosabb: 3-1-re győztünk!
Dombi és ideiglenes stábja nem sokat lacafacázott, pár nap alatt teljesen eltörölte a Blagojevic-féle taktikát, no meg teljesen átszabta a kezdőcsapat tagjait. Ezért az hamar egyértelművé vált, hogy utólag nem lehet majd az eredményt más nyakába varrni. Jó hír volt, hogy végre nem volt eltiltottunk és több sérült is a meccskeretben lehetett (Batik, Bárány, Djurasek). A kezdő talán épp ezért volt tele hatalmas meglepetésekkel:
– Dreskovic a cserepadra került, helyét a most debütáló Batik vette át.
– Bárány két hét sérülés után egyből a kezdőben találta magát.
– Braga helyett Lagator volt a védekező középpályásunk.
– A szélsőink közül sem Shaghoyan, sem Domingues, sem Vajda, sem Kocsis, sem Senaga nem kezdett. Helyette csak egy szélső, Szécsi került a kezdőbe.
– Szuhodovszki eddig általa soha nem játszott pozícióban, jobb szélsőként kapott szerepet.
– Nyolc magyar és három idegenlégiós került a kezdőbe, amire legutóbb áprilisban a Kecskemét ellen volt példa.
A kezdőnk így nézett ki: Megyeri – Stojkovic, Pellumbi, Batik, Ferenczi – Lagator, Szűcs – Szuhodovszki, Dzsudzsák, Szécsi – Bárány. A felállás tehát nem sokat módosult, 4-2-3-1-t játszottunk, de üresbe futások, hátul passzolgatós és labdabirtokláson alapuló játék nélkül. A szélső védők (Ferenczi és Stojkovic) nem a félterületbe mozogtak be a támadásaink során, ahogy az elmúlt két évben megszoktuk, hanem egészen feltolva a középpálya két szélén, az oldalvonalnál várták a labdát, így a középső középpályásokra (Lagator, Szűcs, Dzsudzsák) nagyobb feladat és felelősség hárult, ellenben sok terhet levett a két szélső támadóról (Szécsi és Szuhodovszki), akik így jóval szabadabb szerepkörben játszhattak, ami megadta annak a lehetőségét, hogy Dzsudzsák is többször válhasson megjátszhatóvá.
Sajnos mire ezek már számunkra is láthatóvá váltak, az eredményjelzőn 0-1 szerepelt, egy szabadrúgás után ugyanis a ZTE nyert meg egy párharcot, a továbbtett labdát pedig Dénes Stojkovicról leválva közelről vágta a kapunkba a 3. percben. A félidő közepén az ivószünet nagyon jól jött, addig inkább a ZTE játéka volt sikeresebb, többször is a kapunk elé kerültek, bár nem játszottak kimondottan offenzíven és Sajbán is igen gyenge napot fogott ki. Azután viszont átvettük a kezdeményezést, Gundel-Takács Bencét pedig többször is próbára tettük, Szécsi lövésénél igen nagy bravúrral hárított. A félidőre hátrányban mentünk és nem nézett ki jól a csapat, de én titkon bíztam benne, hogy még fordíthatunk, mert a ZTE sem védekezett olyan jól mint tette azt két hete a DVTK.
Nem tudom melyik volt a nagyobb meglepetés, az hogy hátrányban félidőben nem cseréltünk, vagy az hogy a második félidőt egy irgalmatlanul nagy Lagator kapufával kezdtük. Gólképtelenségünk nagyon bosszantó volt, ekkorra már zsinórban 6 félidőt játszottunk anélkül, hogy gólt szereztünk volna. A gátat Bárány megmozdulása szakította át, aki betört a tizenhatoson belülre, ahol védője buktatta, Rúsz Márton pedig talán életében először jelentős szituációban a Loki javára ítélve a büntetőpontra mutatott – szerintem teljesen jogosan, mert nem az ütközés, hanem a buktatás volt a szabálytalan, ami már a tizenhatos vonalán történt. A tizenegyeshez az a Dzsudzsák állt, aki hiába tartozik a kedvenc játékosaim közé, de hétközi nyilatkozatával inkább csak olajat öntött a tűzre amikor kihátrált abból, hogy neki is köze lett volna Blagojevic távozásához, és erre a meccsre azt ígérte, mindent beleadnak majd. Elég lett volna, ha elnézést kér azért a teljesítményért, amit eddig láttunk tőle az idei szezonban és minden jót kíván a leköszönő edzőnek. E közjáték ellenére a tizenegyest irgalmatlanul bevágta, és innentől ismét a „régi” Dzsudzsákot láthattuk a pályán, pár perc múlva például olyan elképesztő labdával indította Ferenczit, amit a világ minden pályáján elismerés övezne. Ferenczi pedig hiába fogott ki rossz napot (beadási kísérleteinek többségét blokkolták, a többi meg nem csapattárshoz ment), a jó labdaátvétel után ellentmondást nem tűrően lőtte ki a rövidet. 10 perc alatt fordítottunk.
Azért azt szögezzük le, szerencsénk is volt, hogy most a Zalaegerszeg jött hozzánk, nem volt bennük erő, abszolút egy kiesés elől menekülő csapat benyomását keltették. Azért egy-két melegebb pillanatot így is okoztak, de kimondottan veszélyesek már nem tudtak lenni. Dombi annyira bízott játékosaiban, hogy kicsit érthetetlenül egészen a 81. percig várt a cserékkel, Braga, Shaghoyan, Domingues és Silue is beálltak Szűcs, Szuhodovszki, Szécsi és Bárány helyére. A ráadás utolsó perceiben aztán egy Dzsudzsák labdából Domingues indult meg a saját térfeléről, szólója végén pedig góllal zárta le a mérkőzést. 3-1-re nyertünk!
A második félidőben tündöklő Dzsudzsák mellett (1 gól, 2 gólpassz) mindenképpen kiemelném a tizenegyest kiharcoló és végig nagyot küzdő Bárányt, a kapufáig jutó és remekül játszó Lagatort, és legvégül de nem legutolsó sorban, a tőlem a meccs legjobbjának választott Szűcs Tamást, aki Ojedirant idéző, megalkuvást nem tűrő játékával mély benyomást tett rám. Harapott, csípett, küzdött, párharcai többségét megnyerte, passzainak szeme volt. Óriási kincs a srác. De válasszátok ki ti, ki legyen a három legjobb.
Dombi Tibi pályafutása során kinevezett edzőként másodjára is győzelemre vezette a Lokit hazai pályán, és bár sokaknak bőven elegendő az eredmény és a győzelem, de másokban – köztük bennem is – csak még több kérdést szült. Ilyen egyszerű játék a foci, hogy rúgjuk előre, aztán majd lesz valami? Ilyen egyszerű jó teljesítményt nyújtani két gyenge meccs után? Ilyen egyszerű két év után továbblépni és egy teljesen más stílusban játszani? Ilyen egyszerű nyerni akár hátrányból is? Ilyen egyszerű edzőnek lenni: adjatok bele mindent, fussatok és ez elég? Ilyen egyszerű elfelejteni az előző hetek botrányos teljesítményeit? Ilyen egyszerű elhinnünk, hogy akkor most minden jobb lesz? Sajnos nincsenek kielégítő válaszaim – és az talán most tényleg nem is fontos.
Sokkal fontosabb, hogy a három pont a zsebben. Ez jelentős megnyugvást jelenthet a Magyar Kupa meccs előtt és a válogatott szünet alatt. Máté Csaba irányításával egy új időszámítás veszi majd kezdetét, amihez sok sikert kívánok neki is és a csapatnak is. Mert ha van valami, ami ma is egyértelműen kiderült: győzni csak csapatként, közösen lehet! Ilyen egyszerű.
Hajrá, Loki!
Csibu
