Nem igazán szeretem, ha kiemelünk egy-egy mérkőzést, különösen, ha az a szezon közepén van. Annyi minden változhat még a szombati ZTE-DVSC kimenetelétől függetlenül az azt követő 16 (!) fordulóban. A naptári évet lezáró utolsó mérkőzésünk mégis kiemelt fontossággal bír, talán nem túlzás azt állítanom, a szezon eddigi mérkőzései közül a legfontosabb következik. Egy „hatpontos” csata a kiesés elkerüléséért.
Ugyanis mindkét együttes 13-13 ponttal rendelkezik (bár a Zetének még van egy Fradi ellen elhalasztott meccse), a 10-11. helyen állnak, és ha tavasszal is kitart a két feljutó, a Nyíregyháza és az ETO jó sorozata, meglepő fordulat lenne, ha nem a Kecsó – Loki – Zete hármasból kerülne ki a két kieső. Ennek tudatában a hétvégi ZTE-DVSC párosítás kimondottan halálos lehet arra, aki elveszíti azt. Nem elég, hogy a másik 3 pontos előnybe kerül vele szemben, de már ellene javítani is nehezebb lesz. A pontokon túl pedig ott van az a bizonyos mentális helyzet is, hogy nem mindegy, hogyan zárjuk az évet, és hogyan megyünk neki a felkészülési időszaknak. Egy vereség kegyetlen lenne (főleg, ha a Kecskemét valami váratlan fordulattal legyőzi közben az Újpestet) bármely csapat számára, egy győzelemmel viszont akár két pont távolságra megközelíthető lenne a 9. hely, és egy fokkal nyugodtabb helyzetből mehetnének a játékosok pihenőre – nem beszélve a szurkolói lélektanról.
El Maestro őszi ötös sorozatának utolsó állomásához érkeztünk, eddig 4 pont / 4 meccs a mutató, és a két csapat nagyjából azonos eredménysort is produkált eddig. Joggal számíthatnánk tehát arra, hogy mindkét csapat megelégszik az egy ponttal, hiszen ebben a helyzetben (főleg nekünk, vendégeknek) tökéletes eredmény lenne a döntetlen, valahogy mégsem érzem azt, hogy a meccs képe egy barátságos összecsapás, a kimenetel pedig X lenne. Ez lesz a 33. ZTE-DVSC NB I-es találkozó Zalaegerszegen, az eddigi 32 mérkőzés pedig a legritkább esetben ért véget döntetlennel: csupán hatszor, a legutóbbi három alkalommal 2011-ben, 2000-ben, illetve 1987-ben! Mondjuk a sormintát követve itt az ideje az újabb döntetlennek, és én ezt azonnal alá is írnám, hiába vagyunk a ZTE ellen egy hatos (!) győzelmi szériában, 2022 augusztusa óta minden összecsapásunkat mi nyertük (ebből kettőt idegenben).
A csapat jelenlegi állapota azonban nem épp szívderítő. Kocsis az Újpest ellen hamar kidőlt, Bárány eleve járomcsonttöréssel játszott. Domingues eltiltott lesz, bár legalább Szuhodovszki visszatérhet. Pellumbira, Lagatorra és Dreskovicsra vár majd a középső védekezés megoldása, és bár Szécsi az Újpest ellen a gólja ellenére halványabb volt, talán ezúttal is ő és Ferenczi lesznek a szélső védőink. A legérdekesebb kérdés, hogy kivel próbáljuk meg pótolni Dominguest, az eddigi szezonban talán a legfontosabb mezőnyjátékosunkról van szó, akinek a posztriválisa egyedül az eddig semmit nem mutató Shaghoyan. A legegyszerűbb megoldás az ő kezdőbe jelölése lenne, de én annyira nem látok semmi extrát a játékosban, ráadásul a beadásokra fókuszál El Maestro taktikája, hogy teljesen átszervezném a bal oldalt. Ferenczit feltolnám Domingues helyére, mögé betenném Pellumbit balhátvédbe, és középső védőnek ott lenne Kocsis, ha felépült. Persze az sem kizárt, hogy 5-3-2-ben állunk majd fel, mint El Mestro első meccsein, és akkor a Ferenczi-Pellumbi-Dreskovic-Kocsis-Szécsi ötös előtt Szűcs-Lagator-Szuhodovszki játszana, Bárány mellett pedig elöl Dzsudzsák Balázs. Mint látható tehát, variációink így is lesznek, kíváncsi leszek, mit talál ki vezetőedzőnk.
A szombaton 14:30-kor kezdődő összecsapáshoz jó szurkolást kívánok, remélem sikerül a Fradi után a ZTE ellen is három (de minimnum egy) pontot szereznünk, amire most talán nagyobb szükségünk van mint az idényben valaha.
Hajrá, Loki!
Csibu
