Folytatjuk a hagyományokat, és idén év végén is összegezzük, hogy DVSC szempontból milyen éven vagyunk túl. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy 2015 egy unalmas év volt Loki szempontból… De legalábbis semmiképp nem volt pozitív értelemben kimagasló. Következzenek 2015 „Loki-legjei”, nem időrendi sorrendben haladva.
Lássuk tehát többféle kategóriában, hogy ki vagy mi volt az évben a…
Legemlékezetesebb pillanat: Bódi gólja a Fradi ellen, Balogh első gólja az NB I-ben
Jelentősnek mondható emlékezetes momentum nem történt ebben az évben, így két kisebb, feledhetetlen pillanatot emelnék ki, mindkettőt tavaszról. Az egyik Bódi Ádám zseniális szabadrúgásgólja a Fradi ellen a mérkőzés utolsó perceiben, mellyel pontot csentünk a szinte hibátlanul menetelő FTC otthonából. A másik pedig Balogh Norbert első gólja az NB I-ben a Pápa ellen. Nekem, és sok szurkolónak is nagy kedvence lett fiatal támadónk, és szurkoltunk neki, hogy a rengeteg kihagyott helyzet, és a jogtalan, durva kritikák ellenére végre betaláljon, ez pedig a Pápa elleni bajnokin meg is történt, ráadásul rögtön duplázni tudott.
Legnagyobb meglepetés: Még mindig Kondás Elemér a vezetőedző
Lehet, hogy ez sokaknak nem meglepetés, nekem az. Én azt hittem, hogy eleve nem fognak vele szerződést hosszabbítani a nyáron a gyenge szereplés miatt, de mégis hosszabbítottak. Azt hittem, hogy augusztus végén, amikor kilátástalanul játszottunk, és sorra kaptunk ki, meneszteni fogják, de nem menesztették. Azt is suttogták, hogy októberben, a hosszú bajnoki szünetben lesz váltás, de akkor sem volt. Ha valaki nagyon naiv volt, akkor arra is gondolhatott, hogy majd ő maga mond le az őszi szezon végén, netán menesztik őt, természetesen nem történt semmi. És őszintén szólva nem is hiszem, hogy fog történni, amíg a jelenlegi leosztás van érvényben a klub vezetésében.
Erre mondják, hogy egyszer fent, egyszer lent: 2012-ben még örömükben dobálták a szurkolók Kondás Elemért, ma viszont legszívesebben a konténerbe hajítanák…
Legnagyobb csalódás: A klub körüli bizonytalan helyzet, amortizálódás
Mára már mindenki számára világos, hogy ami jelenleg a DVSC-nél zajlik, az bizony nem jó irányba viszi a klub működését, és bizonytalanná teszi a jövőnket is. A nyár végén már heves vita alakult ki Szima Gábor és a városvezetés között, ami látszólag elsimult, de az ősz végére elkezdtek gyülekezni a viharfelhők: elmaradt fizetésekről olvashattuk, majd jött a villanyszámlás botrány az akadémiával kapcsolatban. Emellett Kondás Elemér beleállt a szurkolókba, mire a válasz sem maradt el. Mostanra pedig ott tartunk, hogy nyílt harc kezdődött tulajdonosunk, és a város vezetése között, aminek nem tudjuk mi lesz a vége, de minél tovább tart ez a harc, annál rosszabbul fog kijönni az egészből a DVSC…
Legemlékezetesebb meccs: DVSC – Skonto 9-2, DVSC – Békéscsaba 7-0
Mondhatni a két elfogadható meccsünk az évben, kis túlzással… De ez tényleg két olyan találkozó volt, amikor kijött a lépés, összejött minden, csak kár, hogy aztán nem tartott ki a lendület a következő mérkőzésekre. Ettől függetlenül ez a két gólparádé emlékezetesre sikeredett.
Legszínvonalasabb meccs: DVSC – Skonto 9-2
Kevés meccsünk volt sajnos, amire egyáltalán ráaggathatjuk a színvonalas jelzőt, így aztán a legszínvonalasabb kiválasztása sem egyszerű. Egy meccs azért szerencsére akadt, amire mondjuk tíz év múlva is emlékszünk majd, ez pedig a Skonto elleni 9-2-es mészárlás, mely a klub történetének legnagyobb arányú győzelme lett a nemzetközi kupákban.
Legrosszabb meccs: Haladás – DVSC 2-0, DVSC – Honvéd 0-0
Sajnos ennél a kategóriánál bőven lehetne sorolni a meccseket… Mégis kiválasztottam kettőt, ami az előző bajnoki szezon tavaszán, illetve az idei szezon őszén történt, és a két félszezon mélypontját jelentette. Előbbi a Haladás elleni 2-0-s zakó, amikor a még kiesés ellen menekülő, gyengélkedő Hali alázott meg minket úgy, hogy gyakorlatilag helyzetig sem jutottunk, míg utóbbi a szintén pocsék formában lévő Kispest elleni hazai meccs, amit szintén sikerült komolyabb helyzet nélkül lehoznunk, ráadásul hazai pályán.
Legjobb hangulat: DVSC – Rosenborg 2-3
Sajnos idén kevés olyan meccs volt, amin egyáltalán hangulatról beszélhetünk… A tavasz még az ultrák bojkottjáról szólt, míg ősszel a gyenge eredmények miatt egyre kevesebb néző látogatott ki a Nagyerdei Stadionba. Mindössze három olyan meccset említhetünk, ahol Debrecenhez méltó hangulat uralkodott a stadionban: a Dinamo Bukarest elleni felkészülési találkozó, valamint a Skonto és a Rosenborg elleni EL-meccsek. Utóbbin valamivel több, mint 10 ezer néző, és fergeteges hangulat fogadta a csapatokat, ez az a meccs, amire ebben a kategóriában szívesen emlékszünk vissza.
Legszebb gól: Balogh Norbert gólja a Skonto ellen
Ezen nincs mit bonyolítani, az év végi videó sorozatunk utolsó részében megválasztottuk az ő gólját az év legszebb találatának. Nem egy klasszikus értelemben vett bombagól volt, de ettől még bizony klasszis megmozdulás volt mind a labdaátvétel, mind a befejezés.
6:46-tól a találat
Legnagyobb bohózat: Coulibaly visszatérése
2013-ban is Coulibaly nyerte ezt a kategóriát, csak akkor az eligazolási kálváriájával, nos, idén is ő vitte a pálmát, ezúttal a visszatérése körüli bohózat emelkedett ki az évből. Először még júniusban vetődött fel, hogy visszatérhet, akkor itt is volt Debrecenben egy edzőmérkőzésen, majd miután nem tudtak megegyezni a felek, szeptemberig nem is esett szó az ideigazolásáról. Akkor ismét feltűnt egy felkészülési találkozón, majd a sajtóban beajánlotta magát fűnek-fának, és a sikertelen tárgyalások után a klub részéről akkor le is nyilatkozták, hogy Coulibaly már nem fog visszatérni. Végül ez mégis megtörtént, október végén ismét visszatért, napokig itt edzett, és végül alá is írta 1+1 éves szerződését. Vélhetően a következő távozása is hasonlóan bonyolult lesz…
Legjobb játékos: Balogh Norbert
Ha valaki azt mondja nekem februárban, hogy 2015 végén Balogh Norbertet mondom majd az év legjobb játékosának, akkor valószínűleg kiröhögöm… Fiatal támadónk ugyanis idén tavasszal robbant be a köztudatba, áprilisban volt először kezdő a DVSC-ben bajnokin, egy Kecskmét elleni mérkőzésen. Tavasszal szép lassan alapemberré érett, megszerezte első góljait is a csapatban, az idei szezonban pedig nyugodtan mondhatjuk, hogy húzóembere lett a DVSC-nek fiatal kora ellenére. Eközben már a felnőtt válogatott edzőtáborába is meghívást kapott, és jó esélye van arra, hogy akár a jövő nyári EB-n is ott legyen. Egyre gyakrabban hallani vele kapcsolatban külföldi csapatok érdeklődését, mostanra nem túlzás állítani, hogy legalább féltucat európai együttes vinné őt. Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy nem sokáig fogjuk őt a DVSC-ben játszani, mert előbb vagy utóbb elviszi egy külföldi gárda. Viszont amíg itt van, addig élvezzük a játékát!
Legrosszabb játékos: Mészáros Norbert
Szegény Mészáros hétről hétre rombolja a nimbuszát, amit hosszú évek alatt épített fel Debrecenben… Persze nem csak az ő hibája az, hogy nem jött még rá senki: a 36. életévében járó bekknek már nem szabadna alapembernek lennie a DVSC-ben. Pláne nem szélső védőként… Márpedig 2015-ben többnyire jobbhátvédként kapott szerepet, ahol még jobban kijöttek a korából fakadó hiányosságok (erről még később lesz is szó), így szinte meccsről meccsre az egyik leggyengébb produkciót hozta a csapatban. A rendszeresen játszó játékosok közül ő kapta a legalacsonyabb átlagpontszámot az InStattól az őszi szezonban, és az általunk kiosztott osztályzatokat tekintve is csak Sidibének lett alacsonyabb átlagosztályzata.
Legjobb igazolás: Bozidar Radosevic
Eleve nem volt sok igazolásunk 2015-ben, közülük is még kevesebb vált be, szerencsére Radosevic üde színfoltja volt az őszi szezonunknak. Kellett is egy megbízható kapus, hiszen Novakovics már aligha fog pályára lépni, Balogh János amióta idekerült folyamatosan sérült, Verpeczről pedig tudjuk, hogy hosszútávon nem megfelelő megoldás, és épp eleget bakizott a nyár során. A horvát hálóőr ellenben egyetlen kapitális hibát leszámítva (melyet az őszi szezon utolsó meccsének utolsó percében vétett) szinte hibátlanul védte végig az őszt, nem véletlen választották meg az olvasók is zsinórban háromszor a hónap legjobb játékosának.
Legrosszabb igazolás: Wittrédi Dávid
Sajnos itt már nagyobb harc volt a kategória megnyeréséért… De azért Wittrédi minden szinten viszi a prímet. Már próbajátékra invitálása idején sem értette egyik Loki szurkoló sem, hogy minek akarjuk mi őt leigazolni, és végül érthetetlen módon szerződést is kötött vele a vezetőség. Az NB I-ben csak néhány percet játszott, a Ligakupában sem jutott neki sok játékperc (abban a kevésben sem volt sok köszönet), így jobbára csak az NB III-as csapatban játszogatott. A korábbi pécsi középpályás mindössze három hónapot húzott le a DVSC-nél, amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen távozott is. Jelenleg az NB III-as Kozármislenyben rúgja a bőrt, de a hírek szerint a Kispest szívesen szerződtetné őt a télen…
Legjobb edzői húzás: Balogh Norbert beépítése a csapatba
Nem tudom mennyire nevezhető ez briliáns edzői húzásnak, mert nyilvánvalóan volt köze Norbi játszatásának ahhoz, hogy ettől a szezontól már komoly pénzeket fizet az MLSZ a 20 éven aluli játékosok szerepeltetéséért, így a tavasszal vélhetően már ennek is szólt az, hogy egyre több lehetőséget kapott, míg az őszt szinte végigjátszotta pihenés nélkül, mert Bereczkin kívül csak érte jár a pénz az MLSZ-től. Ennek ellenére ne vitassuk el Kondás Elemértől azt, hogy bedobta a mély vízbe, és kitartott mellette akkor is, mikor tavasszal még sorra hibázta el a nagyobbnál nagyobb ziccereket.
Legrosszabb edzői húzás: Mészáros jobbhátvédként való játszatása
Ahogy említettem, erre még kitérünk. A legfőbb oka annak, hogy Mészit választottuk az év legrosszabb játékosának az az, hogy számára idegen poszton játszotta végig gyakorlatilag az egész évet. Lázár Pált még az első tavaszi fordulóban K.O.-zta ki Tischler, azóta gyakorlatilag végig sérült volt novemberig, és mivel Jovanovics rendre a középpályán kapott szerepet, így az év jelentős részérben Mészáros volt a jobbhátvédünk. Az eredményét sajnos sokszor láttuk is, nagyon kevés mérkőzése volt – ha volt egyáltalán -, amin legalább elfogadhatót nyújtott ezen a poszton.
Legfelháborítóbb eset: Itt nem ez a trendi…
Az év legnagyobb felháborodását Kondás Elemér augusztusi kirohanásai szolgáltatták. Először a Haladás elleni hazai vesztes bajnoki után ment neki a szurkolóknak, hogy Debrecenben nem trendi a csapat mögé állni, majd riporteri kérdésre, elhárította az erre vonatkozó kérdést a szállóigévé váló ‘Következő kérdést hallhatom?’ beszólásával. Majd ezt augusztus végén megismételte, amikor a Vidi elleni bajnoki után a TV kamerái előtt reagált ugyanígy az erre a témára vonatkozó kérdésre. Az ultrák részéről 1-2 meccsen keresztül ment is a támadás mesterünk irányába, aztán ez a fajta feszültség szép csendben elmúlt.
Ez volt 2015 a DVSC szemszögéből. Ami viszont a LokiBlogot illeti, még nincs vége az évnek: december 31-én jövünk a szilveszteri adásunkkal! 😉
