Nem hittem volna, hogy lehetek még az egy héttel ezelőtti borzalom után még idegesebb és reményvesztettebb, de hát sajnos a Loki bebizonyította, hogy mindig van lejjebb. Ugyanis már az Európa Liga második selejtezőkörében kisiklott a DVSC szerelvénye, de talán jobb is így, hiszen nem égetjük magunkat tovább, ugyanis 90 perc alatt gyakorlatilag egyetlen egy helyzetet sem tudtunk kialakítani a nem éppen eget verő haderejéről híres belorusz középcsapat ellen. Sőt mi több, szégyenszemre kettős vereséggel zúgtunk ki és búcsúztunk az vén kontinenstől. Nos, mindezek fényében és a sokadik csalódás után totális nihilben, de tudomásul kellene venni, hogy az élet megy tovább, mert vasárnap Zhodino után Angyalföld lesz a következő megállóhely – legalábbis próbálják ezt sugallni a klubunk részéről.
Azonban ezt a szégyenfoltot, vagy lehet akárminek is nevezni tetszés szerint, egy sima divatszurkoló még talán könnyen elfelejti, de egy igazi szurkoló már nem ilyen elnéző, hiszen rövid idő alatt ez már a sokadik ilyen jellegű baklövés a cívisektől, amit a lelátó népének egyre nagyobb része képtelen lenyelni. Ezért aztán nem is szeretnék agymosott, vagy éppen a rózsaszín ködtől elvakult firkász, akarom mondani blogger lenni, aki arról győzködi az embereket, hogy minden a legnagyobb rendben van és borítsunk fátylat az eddigiekre, de persze legyünk olyan nagyon büszkék a korábbi sikereinkre, stb… Ezzel ugyan remekül lehet takarózni, de önmagában semmit sem old meg és nem fog javulni a teljesítményünk és helyzetkihasználásunk sem országhatáron innen és túl. Minket sokkal inkább érdekel az, hogy a jelenlegi tarthatatlan helyzetünkre és nézhetetlen játékunkra van-e valamiféle gyógyír? Erre minden bizonnyal mindenki tudna egy egyszerű megoldást, de valamiért csak nem akar bekövetkezni. Továbbá az is nyugtalanító számunkra, hogy nem igazán látjuk a vasutasok biztató jövőképét sem, hiszen meglátásom szerint már jó ideje csak egy helyben „toporgunk” és már nem arról szól a fáma, hogy nem tudjuk a következő lépcsőfokot megmászni, hanem éppen ellenkezőleg, szépen lassan lépkedünk visszafelé a középszer fokára, vagy talán már ott is vagyunk. Ezen állításomat jól tükrözte a múlt heti Paks elleni mérkőzés is.
Így talán érthető, hogy nincsenek jó érzéseim a vasárnapi összecsapást illetően sem, hiszen már ideje korán leközölték a hivatalos oldalon, hogy a beloruszok elleni párharc bizony vezéráldozatokkal (Korhut, Szakály, Holman, Jovanovic) járt, azaz lesznek változások a kezdőcsapatban. Ergo az én olvasatomban már megy a mosakodás és lehet majd mire fogni egy esetleges kudarcot. Ne legyen igazam, de miután a kispadunk finoman szólva sem hosszú, mindenki tegye a szívére a kezét és ismerje el, hogy jogos részünkről ez a félelem. Ugyanis azzal a Vasassal játszunk majd, akik remekül rajtoltak a múlt hétvégén, hiszen az MTK-t győzték le 1-0-ra idegenben, így minden bizonnyal nem lesznek majd önbizalom híján Michael Oenning fiai. A fővárosiak egyébként is meglepően jól erősítettek a nyári szünetben, hiszen az ex-lokista montenegrói válogatott cerberust, Vukasin Poleksicet megszerezték kölcsönbe a Békéscsabától, aki még mindig nagyon jó kapus, és látva az utóbbi időben kapusainknál tapasztalható fejetlenséget nem tagadom, hogy őt még mindig elnézném nálunk. Rajta kívül Vaskó Tamást, a kanadai James Manjrekart, a német Felix Burmeistert, Gyerge Dánielt és Király Botondot szerezték meg, így már ezek alapján ki lehet jelenteni, hogy eddig sokkal aktívabbnak bizonyultak átigazolási fronton a hajdúságiaknál. A távozók listájára Danijel Romic, Christian Müller, Hermány Bence, az egykori lokista nevelés Gál Mátyás valamint Tamás László került fel. Kicsit lehiggadva, ha a két csapat örök mérlegét megnézem és a száraz tényekre szorítkozom, akkor látható, hogy a piros kékek 2002 óta nem tudták legyőzni a Debrecent, és jó lenne, ha ezt a szokásukat megtartanák.
Az elmúlt szezonban egyébiránt háromszor is játszottunk ellenünk és akkor két győzelem és egy döntetlen volt a mérleg a mi szemszögünkből. Először a Fáy utcában 1-0 arányban nyertünk, majd a Nagyerdei Stadionban a tavaszi nyitányon 4-0-ra, de a véghajrához közeledve csak egy sótlan 0-0-ra voltunk képesek. A mérleg ezzel együtt meglehetősen kiegyensúlyozottnak tűnik a két fél 79. mérkőzése előtt, miután a hétszeres bajnok 30 alkalommal győzött, míg a 13. kerületiek 29-szer ünnepelhettek a 19 döntetlen mellett. Az már eldőlt, hogy mérkőzés játékvezetője, Bognár Tamás lesz és az M4 Sport élőben fog közvetíteni a mérkőzést 18 órai kezdettel.
Remélhetőleg az eddig mellőzött játékosaink talán jobban megerőltetik magukat és jobban teljesítenek, habár nem lesz nehéz azt a teljesítményt felülmúlni. Ellenkező esetben még puskaporosabb lehet a levegő a Hajdúságban. Az már nem egy hullámvölgy kezdete lenne, hanem egy szakadék, amibe beleestünk! Csak az a kérdés, van-e innen visszaút?
