Nem ígérkezik könnyűnek a következő meccsünk, hiába mondtuk ugyanezt a múlt heti hazai összecsapásunk előtt is. A Paks az egyik legkellemetlenebb ellenfél a jelenlegi mezőnyben az egyedi stílusa miatt, de most nem válogathatunk: kellenek a pontok. Minél több, minél hamarabb.
Ugyan mi, szurkolók talán még mindig nyalogatjuk sebeinket a múlt heti fájdalmas bukta után, de nincs idő keseregni. A riválisaink egytől egyig nyertek, ismét kieső helyen vagyunk, ráadásul egy meccsnyire a bennmaradást érő helyektől. Innen pedig minél hamarabb ki kell kecmeregni, márpedig most egy pontokkal nem tudunk lépkedni, csak győzelmekkel. Nagyképűségnek tűnhet azonban győzelmi reményekről beszélni egy paksi kirándulás előtt, pláne annak tudatában, hogy múlt héten a Groupamában győzött a Paks 2-0-ra, ősszel pedig Debrecenben egy ötöst hintettek a számunkra abszolút idei mélypontot jelentő meccsen. Ám két dolgot fontos kiemelni: egyrészt az még bőven egy másik Loki volt, másik „edzővel”, másrészt a Paks éppen attól Paks, hogy egy Fradi elleni idegenbeli győzelem után képes kikapni otthon egy kiesőhelyen álló csapattól; ez a fajta hektikusság évek óta tetten érhető rajtuk.
És hogy miért a legkellemetlenebb ellenfél a Paks? Az edzőjük, Bognár György filozófiája, valamint a keret összetétele és a csapat játékstílusa miatt. Bognár szeret támadófocit játszatni, a Paks pedig érdekes játékosokból van perpill összerakva. Elég ha csak megnézzük a támadósort: az Ádám – Böde – Tóth B. – Könyves négyes átlagban kb. 190 centi magasságot és 90 kg súlyt tesz ki. Jól látszik tehát, hogy alapvetően mire építenek: rengeteg fizikális kontakt a tizenhatoson belül, megspékelve beívelésekkel. Ahogy vezetőedzőnk is fogalmazott, „a Paks erősségei közé tartozik a fizikalitás, a direkt és vertikális játék, amely kicsit szokatlan is, s ez megnehezítheti a védekezést ellene.” És azért jócskán beárazza az NB I-et az is, hogy a 39. életévében járó 30 perces Böde 11 góljával vezeti a góllövőlistát… Viszont ha van olyan csapat, amely szerintem képes lehet ezt a játékot megfojtani, akkor azok pont mi vagyunk. Már a Blagojevics-érában is tetten érhető volt, hogy képesek voltunk a Paks játékát elrontani, ami eredményességgel is párosult. Ha a visszajutásunk óta lejátszott 10 egymás elleni bajnoki eredménysorára ránézünk, ez is alátámasztja mindezt: 3-3 győzelem és vereség mellett 4 döntetlen. Mindezt úgy, hogy a Paks egy évek óta egyben lévő keret, a kontinuitás megfigyelhető náluk, miközben mi ezen a tíz meccsen összesen öt különböző vezetőedzővel álltunk ki ellenük: Huszti, Carrillo, Dombi, Blagojevics, Máté (és csak azért nem hat, mert Janeironak nem jutott Paks elleni meccs). A Paksnak egyébként is nagyon sokáig mumusai voltunk, 43 meccsből csak nyolcat nyertek meg ellenünk, ebből hármat az utóbbi két évben.
És már csak azért is érzem azt, hogy meggyűlhet velünk a bajuk, mert két roppant kemény, fizikálisan erős és magas belső védőre tettünk szert a télen. Hofmann és Lang méltó vetélytársai lesznek a paksi tankoknak. Nagy kár, hogy Youga továbbra sincs, mert vele még egy fizikálisan nagyon erős védekező emberünk lehetne. Apropó Youga, az ő pótlása továbbra is roppantul kellemetlen feladat, és ha valakinek a kiválása nagyon fáj, akkor az pont ő. Szerencsére Szűcs sérülése úgy tűnik nem volt komoly a múlt héten, és Domingues is visszatérhet az eltiltását követően, utóbbi a támadójátékunk szempontjából roppant fontos. Részemről egy fizikális, sokat futó és letámadó csapatot várnék magunktól, két csatárral a pályán. Ebből következik, hogy Dzsudzsi kezdetése NO WAY. Csereként számítanék rá az utolsó fél órában, az eredmény függvényében.
Nem tudom hogy miért, de bizakodó vagyok. Mondjuk a Felcsút meccs előtt is az voltam, és akkor is azt mondtam, hogy biztos vagyok benne, hogy nem kapunk ki, de Domival a győzelemben is bíznék. Nem tévedtem sokat, mert emlékszünk, hogy hogyan kaptunk ki végül. Most is azt érzem, hogy legalább az ikszre jók vagyunk, de jelen helyzetünkben nem írnám alá az egy pontot Pakson. Győzni kell. Mert simán benne van, hogy a Szpari üti a gyengélkedő Újpestet, az ETO – ZTE háromesélyes, és a Vidit is képesnek érzem pontszerzésre a fásult Fradi ellen – a hét meccse veretlen Kecsóról nem is beszélve, akik szintén jók lehetnek a Felcsút ellen egy pontra. Ha pedig megint minden a számunkra legrosszabb forgatókönyv szerint alakulna, akkor a forduló végeztével akár az utolsó helyen is találhatjuk magunkat, 5-6 pontos távolságra a bennmaradástól. Az pedig roppant kellemetlenül festene 12 körrel a vége előtt.
Itt hívnánk fel a figyelmeteket, hogy terveink szerint a mérkőzésről élő közvetítéssel jelentkezünk a tavaly látott formátumban: azaz minket láttok, ahogy a meccset nézve beszélgetünk és kommentáljuk az eseményeket. Részletek később!
