Az elmúlt másfél hétben igencsak felpörögtek az események a DVSC háza táján. Kicsit kivártunk, vártuk a fejleményeket, de itt az ideje egy kis helyzetjelentésnek.
A sorsunkat alapvetően meghatározza a küszöbön álló tulajdonosváltás. Bár jólértesültek sokszor írtak sokfélét, biztosat nem tudunk. Pontosabban annyit, hogy hivatalos bejelentés még mindig nem történt, és valami miatt csúszik a folyamat. Ez a valami lehet sokféle. Egyrészt a FEC sportigazgatóját, Antonio Cordont kivásárolta a Sevilla, így szakmai felelős nélkül maradt a cégcsoport. Aztán ott az MLSZ új „magyar szabálya”, ami szintén kicsit felkavarta a dolgokat a hírek szerint, hiszen így közel sem olyan vonzó a magyar bajnokságban piaci alapon működtetni csapatot a jelenlegi formájában. Remélhetőleg hamarosan pont került az ügy végére.
Hogy a folyamatok ennek ellenére zajlanak, azt a 14-én bejelentett edzőváltás is jól jelzi: semmi nem indokolta volna El Maestro elküldését, hacsak nem az, hogy a spanyol befektetői hálózat mással képzeli el a folytatást. És mivel spanyol edző érkezett Sergio Navarro személyében, így azért nem nehéz kitalálni, hogy mi van a háttérben. Az új edzőnkkel kapcsolatban kicsit szkeptikus vagyok, ez az ibériai-vonal eddig nem nagyon jött be nálunk (Carrillo és a célfocija csak a bennmaradás biztosításához volt elég, Pontes és Janeiro pedig megbuktak) és vezetőedzőként egyébként is elég kevés rutinja van a 45 éves szakembernek. Az biztos, hogy a tudása nem csekély, hiszen aki a Bilbao akadémiáján dolgozik évekig, annak van fogalma a futballról, de tudjuk hogy más az utánpótlásban és asszisztens edzőként dolgozni, és teljesen más a vezetőedzői szerepkör. Viszont a mellé kinevezett szakembergárda már jóval kecsegtetőbb. A részletekbe nagyon nem mennék bele, a Loki Section-ös srácok jól kielemezték a múlt heti adásukban.
A múlt héten elkezdődött a felkészülés, ami az edzőváltás miatt két napot tolódott, így szerdán kezdődött a munka. Reggel pedig rögtön sokkoltak is minket, hiszen rögtön 8+1 játékos távozását jelentette be a klub. Ritka az ilyen, bevallom, talán nem is láttam még hasonlóra példát. Nézzük sorban őket.
- Megyeri Balázs az elmúlt három évet töltötte itt, abból az első két szezonjában olyan teljesítményt tett le az asztalra, amit talán Novakovic óta nem láttunk a DVSC kapujában. A tavalyi szezonja már nem sikerült jól, és ebben a sérülése is közrejátszott. Hogy ennek van-e köze ahhoz, hogy nem ragaszkodtunk hozzá, azt nem tudom (szerintem egyébként igen), mindenesetre a prime Megyeri nagyon fog hiányozni, de a tavalyi évből kiindulva már nem tartom őt pótolhatatlannak. A hírek szerint az ETO-nál is csak csereként számolnak majd vele.
- Shuichi Gonda pánikigazolás volt a bajnokság hajrájában, amikor Hegyi és Megyeri is kidőltek a szezon hátralévő részére. Én sokkal többet vártam tőle, mint amit végül kaptam. Összesen négy meccs jutott neki, és egy pontot köszönhetünk neki az MTK elleni tizi védése miatt, de egyébként nem tett hozzá sokat az eredményeinkhez. A 9 kapott gól egyébként sem mutat jól.
- Hegyi Krisztián csak kölcsönben volt, és a sérülése amennyire rosszul jött tavasszal, most mégis előnyünkre válhat, hiszen a DVSC közleménye szerint zajlik az egyeztetés a visszatéréséről a WHU-val. Az angoloknak nyilván érdeke, hogy játékban legyen, így nem lepne meg, ha ismét kölcsönadnák, mivel itt rendszeresen lehetőséget kapott a sérüléséig. Ha sikerülne még egy évre megszerezni, az telitalálat lenne.
- Kocsis Gergő távozása lepett meg a legjobban, bár finoman szólva sem volt alapember, az utolsó pár meccsen a középpályán játszva egész jól mutatott, én az univerzalitása miatt mindenképp ragaszkodtam volna hozzá: középső védő, szélső védő, védekező középpályás poszton is bevethető, vélhetően tűrte volna a padozást, és magyar is. Jelen helyzetünkben luxusnak érzem, hogy egy ilyen játékosról így lemondtunk.
- Arandjel Stojkovic számomra a tavalyi szezon egyik legnagyobb csalódása volt, ilyen pedigrével nem ilyen hitvány játékot vártam volna tőle. Viszlát.
- Henrik Castegrenről is könnyű szívvel mondunk le szerintem, nem éreztem őt olyan vészesen rossznak, de nyilván nem egy pótolhatatlan játékos. Ha sikerül belőle pénzt csinálni, és minimum hasonló képességű játékost hozni, akkor nem fogom sajnálni.
- Kristiyan Malinov már télen is töltelékigazolásnak tűnt, ha nincs az elképesztő sérüléshullám, akkor valszeg kiegészítőember lett volna, így viszonylag sokat játszott. Mély nyomot ő sem hagy maga után.
- Roque Maurides a másik név, akit sajnálok, de az a helyzet, hogy ő sem egy pótolhatatlan játékos. Ellene szól a kora és a sérülékenysége (gyakorlatilag ő is sérülten játszotta végig szinte a teljes tavaszt), viszont mezőnyben nagyon hasznos játékos volt. De ha Navarroval más rendszert fogunk játszani, akkor megértem, hogy nem ragaszkodunk hozzá. Már csak azért sem, mert amúgy is csak kölcsönben volt.
- Ferenczi János távozását egy nappal később, külön posztban jelentette be a klub. Álszent dolog lenne a részünkről azt írni, hogy mennyire sajnáljuk a távozását, mert fikáztuk őt elégszer az évek során, és úgy érzem, hogy sokszor joggal tettük ezt. Nyilván mindig ott van mentsvárnak, hogy nem ez volt az eredeti posztja, és kényszerből lett balhátvéd, de aki közel 10 évet eltölt „kényszerből” egy poszton, az szerintem végtére beletanulhat. Mészáros Norbinak például alig 1-2 év elég volt, hogy szélső támadó létére klasszis belső védő váljon belőle. És Janika sem mindig a játéka miatt volt célkeresztben, hanem a hozzáállása és a szurkolókkal való viselkedése vágta ki sokszor a biztit. Azt viszont nem lehet elvitatni, hogy a prime Ferenczi nagy erőssége volt a Lokinak, és szerintem ez a Blagojevics időszakra tehető: a sokat szidott szerb tréner találta meg a számára ideális pozíciót/szerepkört, amiben klasszis szintet tudott hozni a magyar közegben, amit a válogatott behívó is visszaigazolt. Hiszen mondhatjuk, hogy a prime magyar válogatott időszakában hívta be Rossi, még ha kényszerből is. Sok sikert neki, és kalapemelést érdemel, hogy ennyi éven keresztül kirobbanthatatlan játékosa volt a DVSC-nek, de azt gondolom, hogy eljött az ideje a búcsúnak.
Érkezők egyelőre nincsenek, csak kölcsönből visszatérők. Így aztán elég foghíjas kerettel utaztunk el a szokatlanul korai időpontban kezdődő ausztriai edzőtáborba. Kis túlzással, gyakorlatilag a kis Loki kerete ment el, kiegészülve néhány felnőtt játékossal. Sokan már pánikolnak és temetik az egész szezont, ám egyelőre én még óvatosságra intenék. Semmiről nem vagyunk még lekésve. Nyilván azt a részét már buktuk, hogy az edzőtábor idejére összeálljon a keret nagyjából, de erre kb. semmi esély nem volt annak tükrében, hogy tulajváltás mellett a fél keretet is le akarjuk cserélni. Az optimális jelen helyzetünkben az lenne, ha az edzőtábor végére már beesnének páran az újak közül, és augusztus végére összeállnak a végleges keretünk. Igen, erre rámehet a szezon eleje, pár meccset emiatt elbukhatunk, de ezt nem lehet pikk-pakk 2-3 hét alatt lezavarni. Így aztán én egyelőre még nem esek kétségbe, pánikolni meg legfeljebb akkor lehet elkezdeni, ha még az edzőtábor végeztével is az a névsor alkotja majd a keretet, mint akik most.
Aki pedig azon kesereg, hogy bezzeg a többi csapat már erősített… Hát, őszintén, végignéztem a listát, és a Fradin kívül nem tudnék 3-nál több olyan transzfert kiemelni, ahol azt mondhatnám, hogy hű de kár, hogy őt nem mi igazoltuk le.
