A tizedik fordulóban a veretlen Paks otthonába látogattunk. Elég felemás játékot és eseményeket láthattunk, végül mindkét csapat szerzett gólt, mindkét csapat megnyerhette volna a mérkőzést az ellenfél hibáinak kihasználásával, és végül mindkét együttes szerzett pontot.
Meglepően sok helyen változtatott a válogatott szünet után Navarro: visszakerült a kezdőbe Batik, Szuhodovszki és Szécsi is. Bár villámgyorsan helyzetbe került mindkét csapat, a meccs egészét sokkal inkább jellemezte, hogy a DVSC visszazárt, a labdaszerzésekből próbált kontrázni, a Paks pedig folyamatos fölényben játszott a térfelünkön. A meccstől alapvetően azt vártam előzetesen, hogy megmutatja a két csapat, miért vannak a dobogón, ehhez képest főleg az első félidőben egy meglepően színvonaltalan játékot láttam. Össze-vissza rugdosott labdák, pontatlan passzok, elképesztő labdavesztések. Nem csak nálunk, a hazaiaknál is. A meccs egésze alatt egyik csapat sem passzolt sikeresen 250-szer (248 vs 209), a passzok sikerességi arányától pedig sírni tudnék: 72% és 65%… Az első félidőben Lenzsér fejelt össze saját (!) csapattársával, felrepedt szemöldöke és az ezt követő ápolás is mintha rányomta volna a bélyegét a szünetig hátralévő időre.
A második félidő ha nem is színvonalasabb volt, de mindenképpen izgalmasabb, eseménydúsabb. A játék képe annyiban változott, hogy a Paks már nem csak a mi térfelünkön játszott, hanem jól is játszotta meg a csatárait. Ezek után több alkalommal kellett Vargának hatalmas védéssel mentenie, vagy éppen a védőknek kifejelgetnie a sorozatos szögletek után beívelt labdákat. A meccs védését mégis Lang mutatta be a félidő elején, a labda már részben biztosan áthaladt a gólvonalunkon, amikor felszabadított. Bár perdöntő felvételt az M4 nem mutatott, Rúsz nem ítélt gólt. Nem sokkal később ismét Lang volt a főszereplő, ezúttal azonban könnyelműsége miatt, mellőle ugyanis Hahn szerzett gólt.
Elnézve a játékunkat, nem sok jót jósoltam magunknak, de pár perc múlva mégis 1-1 állt az eredményjelzőn. Ezúttal Kovácsik hibázott nagyot, Bárány erős beadását csak a levegőbe öklözte, Guerrero meg köszönte szépen és közelről gólt fejelt. A Paks mindent bevetett a győzelem megszerzéséért, nehéz fél óra várt ránk. A nehezítő körülményben a játékvezető Rúsz is kivette a részét, az egész meccsen végig furcsa ítéletekkel sújtotta hol egyik, hol másik csapatot. Észre nem vett kezezés, majd egy test mellé szorított kézre pattant labdát mégis szabálytalanságnak ítélt. Sárgák és befújt szabadrúgások sora maradt el mindkét oldalon, miközben ártalmatlan szituációkban mégis a sípjába fújt, így ritka pocsék módon tördelte szét a játékot (a második félidőben mindkét csapatnak kétszer annyi szabálytalanságot ítélt, mint az elsőben) – és ez általában a győzelemért jobban küzdő csapatot sújtja hátrányosabban. Ez a csapat pedig ezúttal a Paks volt, még ha a kontrákat mi sem adtuk fel, de mintha akkor sem tudtunk volna előrébb lépni támadásban, ha akartunk volna. Valószínűleg Rúsz „teljesítményére” utalhatott a Paks edzője, Bognár György is: „Nem csak a két csapat teljesítménye számít.”
A 84. percben ettől függetlenül jó ítélet született, hiába örült a meccsen már harmadjára gólnak a Paks, Batikot ugyanis egyértelműen lerántotta a gólszerző. Az esetben talán annyi furcsaság volt, hogy a pályán mintha megadta volna Rúsz a találatot, és a VAR döntése miatt vonta azt vissza mégis, de mégsem hívták ki videózni, azaz nem a saját szemével látta a szabálytalanságot, amit eddig csak a leshelyzetek megítélésénél tapasztaltam. Az örömünk viszont akkor lett volna teljes, ha Bárány az utolsó percben el tudja tolni Kovácsik mellett a Ciblától kapott remek labdát – bár nem biztos, hogy megérdemeltük volna, mégis hihetetlenül közel kerültünk a győzelemhez, és ez azért jó kritikája Navarro taktikájának.
Az 1-1 kimondottan jó eredmény idegenben az aktuális Paks ellen (még nincs 5 hónapja, hogy a bennmaradásért meccseltünk a Fehérvárral), az egy pontnak nagyon örülök, de mégsem vagyok teljes mértékben elégedett, mert ennél tudunk jobban és hatékonyabban játszani. A meccs játékosa nálam egyértelműen Varga, ha valaki még mindig kételkedne a képességeiben, elég ennek a meccsnek az összefoglalóját megnéznie. Lang felszabadítása elképesztő volt, Guerrero pedig a gólja miatt dicsérhető. Batik végig hajtott, fejjátékára nagy szükség volt – talán épp ezért rá esett Navarro választása Youga ellenében. Kocsis, Szécsi és Szuhodovszki sajnos szinte láthatatlanok voltak, Komáromi viszont jól szállt be a meccsbe, megnézném egyszerre a kezdőben Kocsissal vagy Vajdával.
Megőriztük idegenbeli veretlenségünket és sikerült egy ponttal távoznunk Paksról. Koncentrálhatunk a triplázós hétre, jöhet az Újpest-Honvéd-ZTE hármas a Nagyerdőbe. Ilyen előjelekkel nem féltem tőle a csapatot!
Hajrá, Loki!
Csibu
