Biztos voltam abban, hogy nyerünk az Újpest ellen. Ezek a megérzéseim mostanában nem szoktak cserben hagyni, most sem hagytak. De azért belátom, ilyen gálára én sem számítottam. Egy majdnem tökéletes meccset hoztunk le, amibe csak a meccs utolsó harmadában beszedett két elkerülhető gól rondított bele, de ne legyünk telhetetlenek.
Jelentős változtatásokat nem húzott Navarro, Batik ismét felszívódott a keretből, így visszakerült Youga, illetve Cibla először volt kezdő a DVSC-ben. Ez utóbbi világos üzenet volt: elkezdjük farmolni a fiatalperceket, mert jelentős a lemaradásunk. Így aztán a szezon során először volt a pályán egyszerre két 20 éves játékos, hiszen Szűcs is a kezdőben kapott szerepet. Az Újpest ugyanazzal a kezdővel jött, mint egy hete a Fradi ellen, és nagy kérdés volt részükről, hogy a Fradi elleni teljesítmény csupán egyszeri fellángolás volt-e a nagy rivális ellen, vagy erőt tudnak meríteni a pontszerzésből, és visszatalálni a győzelem útjára.
A választ nagyon hamar megkaptuk, amely a számunkra kedvezőbb kimenetel volt: ez az Újpest egy szedett-vedett zsoldosbagázs képét mutatta. Bár az elején ránk ijesztettek, de Bárány gyors gólja után teljesen széthullottak mentálisan. A bal oldaluk átjáróház volt, köszönhetően a Debrecenben is „nagy népszerűségnek örvendő” Horváth Krisztofernek, aki alig segített vissza a védekezésben, cserébe ha mégis hátra ért, abban sem volt sok köszönet. Nem volt hát meglepő, hogy amikor a 30. percben Bárány második gólját követően (és a kettő között látott Youga bombagól után) Krznar le is cserélte az örök ígéretnek számító támadót (két gólt is róla kaptak), akit mindkét tábor kigúnyolt a megalázó csere után.
A kényelmes előny tudatában sem álltunk vissza, Dzsudzsák folyamatosan sugallta a társaknak, hogy ugyanúgy folytassák, mintha 0-0 állna az eredményjelzőn. Így aztán nem lett volna túlzás, ha a szünetben 5-6 gólnál tartunk, hiszen Kocsis Dominik ismét ziccereket rontott, de Dzsudzsák is eljutott kapufáig, illetve egy szöglet utáni kavarodás során is betalálhattunk volna. Igazi fieszta volt ez a félidő, lefociztuk az Újpestet, nem vitás, hogy a szezon legjobb félidejét produkáltuk.
Ezek után az volt a kérdés, hogy a vendégek hogyan állnak bele a folytatásba: lelkileg feladják, és beleszaladnak egy csúnya pofonba, stabil védekezésre alapozva „őrzik” az így is tetemes hátrányt, elkerülve egy fiaskót, vagy megpróbálnak minden mindegy alapon nekünk esni, és zárkózni, amiben benne van az újabb bekapott gólok lehetősége is. Utóbbit választották, és mivel picit be is aludtunk a második játékrész elején, így szűk tíz perc alatt háromszor is eljutottak a kapunkig, és vagy Varga Ádám, vagy a szerencse mentett meg minket attól, hogy szépíteni tudjanak. Tíz perc kellett, hogy felébredjünk, és jött az a forgatókönyv, amit az Újpest által választott mentalitás hátulütőjeként említettem az előbb: Cibla egy felszabadítás gyanánt előrevágott labdája annyira pontosan találta meg Kocsist a szélen, hogy indíthattunk egy kontrát, aminek a végén a feladó kapta vissza a labdát, és mivel senki nem támadta, így 25 méterről bombázott a kapuba. Fiatal játékosunk első NB I-es gólját ünnepelhette.
Majd hogy szinte tökéletes legyen a meccs forgatókönyve, Kocsis Dominik is betalált végre valahára, a temérdek elszalasztott ziccere és kapufája után. A 60. percben már 5-0 állt az eredményjelzőn, és az volt az ember érzése, hogy ebből még nagyobb kiütés is kerekedhet. És szerintem kerekedett is volna, ha közben a stáb nagyon okosan nem tervez előre és tartja észben azt, hogy nyolc nap alatt három meccset játszunk. Mivel ez a három pont már a zsákban volt, így megengedhettük azt, hogy a 68. perctől kezdve négy kulcsjátékosunk is elhagyja a pályát: Dzsudzsák, Youga, Bárány és Kocsis kaptak pihenőt – illetve a szünetben megejtett Guerrero-Vajda csere a fiatalpercek kimaxolását szolgálta. A csereként beszálló játékosokkal (Szuhodovszki, Manzanara, Gordic, Sissoko) kicsit felhígult a játékunk és az összhang is látványosan leromlott, így nem volt meglepő, hogy két góllal zárkózni tudott az ellenfél – de tegyük hozzá, hogy a számukra megítélt büntető vicc kategória, és biztos vagyok benne, hogy döntetlen állásnál ilyenre nem fújnak tizit.
Így ez a két bekapott gól némileg belerondított az összképbe, hiszen amellett, hogy pörgettük a fiatalperceket, láttunk Cibla- és Kocsis-gólt, kitömtünk egy gyűlölt riválist, még a gólarányunkat is jócskán javíthattuk volna – ami így is megtörtént, de a +5 még szebben mutatna. Ez így tényleg egy szinte tökéletes meccs volt, szinte tökéletes egyéni teljesítményekkel. Emeljük ki Youga és Szűcs játékát, kettejük ellenálhatatlan és fáradhatatlan produkciója volt a kulcs ahhoz, hogy megfojtsuk az Újpestet az első félidőben. De igazából mindenkit csak dicsérni lehet, rossz teljesítményt senkitől nem láttam. Aki hibázott is esetleg, az később egy megmozdulásával javította is.
Remélhetőleg a sima győzelem miatt nem szállunk el, már csak azért sem, mert jön egy szerintem fontosabb meccs csütörtököt. Igen, a kupa nálam most fontosabb a bajnokságnál. Utóbbit tekintve egyáltalán nincs rajtunk semmilyen nyomás, kényelmes helyzetben, a dobogóról várjuk a második etapot. Előbbiben viszont évek óta várjuk az áttörést, egy kupadöntő reményében. Ezt jó lenne már végre véghez vinni, ennek egyik fontos állomása pedig a Honvéd elleni párharc. Aztán vasárnap pedig folytatás a Groupama Arénában győzedelmeskedő ZTE ellen.
