Kicsit több mint három hónapja játszottunk legutóbb a Kazincbarcikával. Akkor Mezőkövesdig, most a Nagyerdei Stadionig kellett utazni, hogy lássuk, hogyan győzzük le az újoncot. A mostani meccs szinte teljesen ugyanazt a forgatókönyvet követte, a játék képe alapján pedig a meccs egészénél úgy éreztem, hogy az augusztusi meccsünket ismétlik a játékosok. Mindkétszer 2-1-re győztünk, úgyhogy egyáltalán nem bánom – még ha ugyanolyan felejthetőre sikeredtek is.
Akkor is mi szereztük meg a vezetést, majd a barcikai egyenlítés után kínlódva, nehezen lőttük be a másodikat, hogy aztán az utolsó percekben azon izguljunk, hogy sikerül-e megtartani az előnyt. Akkor is volt tizenegyes a mérkőzésen, és akkor is betalált Dzsudzsák Balázs. Akkor is egy jól védekező, néhol túlságosan is kemény ellenféllel kellett szembenéznünk, ahogy most is.
A legfontosabb különbség, aminek ismeretében az előzetes 3-1-es tippem is szívesen változtattam volna meg 1-0-ás hazai győzelemre, az Bárány hiánya volt. Az eddig minden meccsen kezdő csatárunk úgy tűnik nem épült fel a szünet alatt, a csatárhiányunkat pedig tökéletesen leírja, hogy a helyét így Szuhodovszki (!) foglalta el. Jó volt látni Cibla és Youga kezdését, Szécsi távollétében viszont Dacosta kezdett – a többi poszton nem volt eltérés a megszokottaktól: Varga, Guerrero, Mejías, Lang, Dacosta, Szűcs, Youga, Cibla, Dzsudzsák, Kocsis, Szuhodovszki.
A meccsről túl sokat nem is nagyon tudok írni, az első félidőben volt 1 gigantikus helyzetünk, amivel sajnos Cibla nem tudott élni, de a barcikai kemény, Kuttor-féle védekezést nem tudtuk feltörni. Bárány hiányában a felíveléseket és beadásokat próbáltuk teljesen kiiktatni a játékunkból (érthető módon), a tizenhatoson belülre pedig ritkán kerültünk, a távoli lövéseink többsége pedig nem talált kaput. A félidő vége pikánsra sikeredett, a játékvezető tökéletesen következetlen ítéletei és elmaradó sárgái is hozzájárultak szerintem, hogy a játékosok többet kezdtek bevállalni egymással szemben. Ennek részeként előbb a már a barcikai Sós Bence szenvedett súlyosnak tűnő sérülést (érthetetlen és egyben komikus jelenetsor volt, hogy visszatért a pályára pár percre), majd Kocsist kellett hordágyra fektetni. Bár ma nem játszott jól, de ha súlyos a sérülése, az jelentős veszteség.
Ha a Kazincbarcika marad a játékánál és a betonbiztos védekezésnél, talán marad a 0-0, de a második félidő elején kitámadtak, nagy helyzetbe is kerültek, de Lang elképesztő bevetődésével labdát szereztünk, és a kontra végén Szűcs labdáját Dzsudzsák – a kapus lábai között – lőtte kapuba. 1-0.
A vezetés kibillentette a meccset az addigi képéből, a Könyves által vezetett ellenfélnek egyre többször kellett kitámadnia, mi pedig egyre több veszélyes kontrát vezethettünk – de újabb találatot nem szereztünk. Helyette ismét bebizonyosodhattunk róla, Navarro mennyire képtelen meccselni, és mennyire visszájára sülnek el a cseréi. Vajda Ciblát, Batik Yougát váltotta, ez pedig majdnem megpecsételte a sorsunkat. Batik rögtön elpasszolt egy labdát a tizenhatosunk előtt, aztán az egész találkozón bűnrossz megoldásokat választó Dacosta rúgott oda teljesen feleslegesen Kártiknak, aki köszönte szépen az ajándék tizenegyest és be is lőtte azt a kapunkba. 1-1.
A középpályánk összeomlott, Batik versenyt futott Dacostával, ki tud nagyobb őrültségéket és rosszabb „megoldásokat” csinálni. Aztán a semmiből mégis ismét gólt szereztünk. Egy szép támadás végén egy védő fejelte pont a Kocsis helyén játszó Komáromi felé a labdát, aki szétbombázta a kapu jobb oldalát, ezzel megszerezve első gólját nálunk. A szerencse aztán nem csak itt volt velünk, hanem pár perccel később is, mert egy barcikai lövés szétforgácsolta a felső kapufát. A maradék perceket már lepörgettük, az utolsó percekre beálló Sissoko nagyot hajtott a kontratámadásinknál, Manzanara pedig szépet mentett egy beadásnál.
Dzsudzsák és Komáromi gólt lőtt, Varga több alkalommal szépen védett, Szuhodovszki nem vallott szégyent hamis kilencesként. Lang sokszor húzta ki a pácból a csapatot, Guerrero sokat futott és végig aktív maradt. Cibla ezúttal is bizonyított, még ha a meccs helyzetét ki is hagyta. Nálam viszont nem közülük kerül ki a meccs legjobbja, hanem a gólpasszt is adó, végig kiválóan focizó Szűcs Tamás. Jó volt nézni a játékát! Szavazzatok, ti kiket láttatok a legjobbaknak?
Győztünk, és ez a lényeg. Nem vagyok elégedetlen, betömörülő védelemmel szemben a legnehezebb játszanunk, de végül lőttünk két gólt és tapadunk a dobogóra (konkrétan vezetjük a tabellát a cikk írásának pillanatában), ami számomra még mindig egy csoda, visszaemlékezve a tavalyi idényünkre, és ismerve, hogy milyen sok a kérdőjel a csapat körül. Ilyen helyzetben pedig csak egy gondolat jut eszembe:
SZÉP VOLT FIÚK!
Hajrá, LokI!
Csibu
Borítókép: DVSC Facebook
