„Komolyan mondom, mintha csak egy hullámvasúton ülnénk… Egy jó évet mindig egy rossz követ.” Ezzel a felütéssel kezdtem tavaly év végi cikkemet. És a sorminta úgy látszik, hogy folytatódik: a katasztrofális 2024-es évet ismét egy felfelé ívelő 2025-ös év követte: nehezen, de sikerült kiharcolnunk a bennmaradást, majd az új szezonban ősszel minden várakozást felülmúlva a dobogóért vagyunk harcban. A 2025-ös évre visszatekintő, szokásos cikkünk tehát ismét pozitív hangvételű lesz.
Lássuk tehát többféle kategóriában, hogy ki vagy mi volt az évben a…
Legemlékezetesebb pillanat: Maximilian Hofmann gólja Vidi ellen
Ide mindig valami olyan momentum szokott kerülni, ami kicsit személyes emlék, és valamilyen szinten meghatározó volt az évben. A 2025-ös év legmeghatározóbb momentuma alighanem a bennmaradás kiharcolása volt májusban, a Vidi elleni győzelem során pedig Hofmann gólja volt a mindent eldöntő, megnyugvást hozó találat. És nem egy szimpla, egyszerű gólról beszélünk, számomra ez a hátravetődve fejelt gól elképesztő volt. Bár nem ezt választottuk az év találatának, így is simán top3-as volt, nem véletlenül.
Legnagyobb meglepetés: A csapat őszi szereplése
A tavalyi hányattatott év után sokat nem vártunk az új szezontól: legyen egy nyugis évünk valahol a középmezőnyben, anélkül, hogy harcban lennénk a kiesés elkerüléséért. Bár a nyár elején néhányan merészebb célokat tervezgettek, de ahogy húzódott a tulajdonosváltás bejelentése, egyre inkább vált biztossá, hogy a lehetőségeink igencsak korlátoltak, ami azok után pláne egyértelművé vált, mikor az ősz elején anyagi nehézségekről írt a sajtó. Mindezek tükrében is óriási dolog az, amit ősszel csináltunk. Volt olyan forduló – nem is egy – ami után konkrétan az első helyen álltunk, de sokáig a dobogós helyezés is a zsákban volt. Kár az utolsó fordulós vereségért, így a téli harmadik hely nem lett meg, de ezzel a negyedik helyezéssel sem kell szégyenkeznünk.
Legnagyobb csalódás: Meghiúsult tulajdonosváltás
Már év elején jött a hír, hogy a spanyol Five Eleven Capital befektetői csoport 10%-nyi tulajdonrészt szerzett a klubban, és később, a bennmaradás kivívása után hajlandók lennének a többségi tulajdonrészt megvásárolni. Ezzel csatlakoztunk volna egy multi-klub körhöz, csakhogy a spanyoloknak azóta sem sikerült más csapatokban részesedést szerezni, leszámítva a brazil Juventude-ban birtokolt kisebbségi tulajdonrészüket, már ha igazak a hírek. Aztán ahogy teltek a hónapok, és húzták-halasztották a részvények megvásárlását, úgy vált egyre biztossá, hogy lóf@sz lesz itt, nem tulajváltás. A spanyoloknak a pletykák szerint nem volt tőkéje az adásvételhez, így meghiúsult az egész multiklubos történet a FEC-el. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy mégsem maradunk tulajdonosváltás nélkül, de az angol befektetői csoport hivatalos bejelentése minden bizonnyal már átnyúlik 2026-ra.
Legemlékezetesebb meccs: Videoton – DVSC 0-3
Erről már tettem említést az első blokkban, így sokat nem is fűznék hozzá. Ilyen komoly téttel bíró, a jövőnket alapjaiban befolyásoló összecsapást nagyon régen nem játszottunk, talán a BATE elleni kupapárharc sorolható ide 2014-ből. Szerencsére ebből most jól jöttünk ki…
Legszínvonalasabb meccs: DVSC – ZTE 4-3
Komoly szívfájdalmam, hogy a húsvéti hosszúhétvége miatt személyesen nem élhettem át ezt a meccset személyesen, de a TV előtt ülve is üvöltöttem Domingues 96. perces győztes góljánál. Ha nincs ez a győzelem, nem hiszem, hogy bennmaradtunk volna…
Legrosszabb meccs: MTK – DVSC 3-0
Ebből szerencsére nem volt olyan sok idén, mármint vállalhatatlanul szar meccsből. Az MTK elleni sima vereség ettől függetlenül abszolút illik ebbe a kategóriába, tényleg olyan meccs volt, amit már 10 perc után látszott, hogy el fogunk veszíteni.
Legjobb hangulat: FTC – DVSC 0-1
Ha már a ZTE elleni drámai győzelemről, vagy a november végi nyíregyházi 3-0-ás diadalról lemaradtam személyesen, akkor ez a hihetetlen győzelem kárpótolt az utolsó előtti őszi fordulóban. A Fradit legyőzni napjainkban minden esetben nagy tettnek számít, idegenben meg különösen. Főleg ha hozzátesszük, hogy eleve ez volt a hatodik sikerünk az Üllői úton és csak a második a Groupama Arénában. Közel 1000 vendégszurkoló osztozott az örömömben ezúttal.
Legszebb gól: Dzsudzsák Balázs (ZTE)
Ezt megszavaztuk az év végi videós válogatásainkban: az idei szezon nyitófordulójában esett találat lett az év legszebb gólja. Kétségtelen, a régi Dzsudzsákot idéző bomba volt.
Legnagyobb bohózat: Kapusmizéria
A tavaszi szezonunk egyik legmeghatározóbb eleme volt a példátlan pechszéria és sérüléshullám, ami a csapatot sújtotta. Bevallom, olyannal még nem találkoztam a több, mint 20 éves szurkolói „pályafutásom” alatt, hogy egy csapatnak egy szezonon belül három kezdőkapusa is megsérüljon. Márpedig nálunk ez volt a helyzet: 2024-ben Megyeri már eleve sérülten védett az ősszel, majd a télen érkező Hegyi Krisztián berobbanásával háttérbe is szorult. Ám a fiatal hálóőr a márciusi válogatott összetartáson súlyos sérülést szenvedett, fél évre kidőlt, csakhogy közben kiderült, hogy Megyerit is műteni kell. Így a Kecskemét elleni ki-ki meccsen mutatkozott be az élvonalban az addigi harmadik számú kapusunk, Pálfi Donát. Később a vészigazolásként érkező Shuichi Gonda is védett pár meccsen, ám a szezon hajrájában ő is megsérült, így az utolsó két meccs ismét Pálfié lett. Példátlan volt ez az egész szituáció…
Legjobb játékos: Szűcs Tamás
Nehéz dolgunk volt, mert bár többen is kimagaslót nyújtottak idén, de többségük csak fél szezonban. Ilyen volt Brandon Domingues, aki nélkül nem lett volna meg a bennmaradás, de a nyáron eligazolt. Ilyen volt Dzsudzsák Balázs, aki nélkül nem a dobogóért küzdenénk idén, de ő meg tavasszal volt csak peremember. Bárány Donát teljesítménye szintén hullámzó volt az év során. Volt viszont valaki, aki konzisztens jó teljesítményt nyújtott egész 2025-ben, és bár nem mindig tündököl a pályán, hiányát komolyan megéreztük, amikor megsérült. Szűcs Tamásról van szó, aki fiatalperces játékosként már húzóembere a DVSC-nek. Az idei szezonban pedig a meccsvégi szavazások alapján eddig a szezon legjobb játékosa egyértelműen.
Legrosszabb játékos: Batik Bence
Mindenképp olyan játékost akartunk választani, aki szintén egész évben a keret tagja volt, tehát nem csak tavasszal, vagy csak ősszel láttuk. És nem is olyat akartunk, akiről hamar bebizonyosodott, hogy nem volt jó igazolás, és nem is igazán játszott. Batik Bence tavaly szinte végi sérült volt, idén viszont Navarro hamar egyik kedvencévé avanzsált. Az első 7-8 fordulóban Youga helyén volt kirobbanthatatlan, később a védelem tengelyében is szerepet kapott, de pár meccstől eltekintve inkább negatívan lehet értékelni az ő teljesítményét. Kicsit az az ember érzése, hogy vezetőedzőnk a személyisége, az öltözőben betöltött szerepe miatt favorizálja, mert játéktudás alapján minden poszton vannak nála jobb választások.
Legjobb igazolás: Amos Youga
Bár hivatalosan 2024-ben érkezett a DVSC-hez, de 2025 január végén mutatkozott be piros-fehérben, és vált rögtön húzóemberré. A bennmaradásban neki is nagy szerepe volt, aztán az új szezon elejét eltiltás miatt kénytelen volt kihagyni, majd Batik miatt sokáig nem tudott visszakerülni a csapatba, ám amikor ez megtörtént, sokkal stabilabbá vált a középpályánk. Az ő hiánya is akkor érződött meg igazán, mikor az utolsó meccsen eltiltás miatt ismét nem számíthattunk rá.
Legrosszabb igazolás: Álex Bermejo
Sajnos van bőven merítés, említhetnénk Djokicot, Sissokot, vagy a tavaszi játékosok közül Malinovot, ám mindenképp olyat akartam választani, aki pedigréje alapján a kezdőcsapatba jött, meglehetősen sok lehetőséget kapott (talán indokolatlanul is), ennek ellenére alig láttunk tőle valamit. Ebbe a kategóriába illeszkedik tökéletesen a spanyol szélső, aki az alibijátékos tökéletes megtestesítője az eddig látottak alapján.
Legnagyobb felfedezett: Kocsis Dominik
Itt általában egy olyan fiatal, saját nevelésű jétékost szoktunk említeni, aki az adott naptári évben robbant be igazán. Most is lehetne Cibla Flóriánt jelölni, aki idén debütált a felnőtt csapatban, és bár alapember nem lett, az ősszel láttuk őt jópárszor, és többnyire jó teljesítménnyel rukkolt elő. Én mégis inkább azt a Kocsis Dominikot mondom az év felfedezettjének, akit már mindenki leírt tavaly: alig kapott lehetőséget az előző szezonban, és akkor sem láttunk tőle jó játékot. Navarro viszont a kezdetektől bízott benne, épitgette őt mentálisan is, és húzóemberünkké vált. Azt nem állítom, hogy tökéletesen pótolta Dominugest, de nagy érdemei vannak neki is abban, hogy ennyire jó őszt zártunk.
Legrosszabb edzői húzás: Navarro kedvencei
Tettem már említést Batikról és Bermejoról is, igazából pont ők ketten testesítik meg ezt a jelenséget, nevezetesen azt, hogy néhányan indokolatlanul töltenek sok időt a pályán. Navarronak vannak ilyen berögződései, vannak játékosok, akikhez feltétel nélkül ragaszkodik, még ha a teljesítményük ezt nem is indokolja. Vezetőedzőnk nem tökéletes, vannak hibái, véleményem szerint ez az egyik ilyen.
Legjobb edzői húzás: Dzsudzsák Balázs visszaintegrálása a csapatba
Nestor El Maestro „izomfocijába” abszolút nem illett csapatkapitányunk, ahogy ő fogalmazott nemrég, „az a döntés született, hogy a bennmaradást nélküle próbáljuk meg”. Kétségtelen, hogy a sok letámadást, rengeteg fizikai párharcot igénylő játékstílusba kevésbé illett bele, és ismerjük a történetet, a bennmaradás kiharcolása nélküle is meglett. Mindezek alapján sokan – köztük én is – azt gondoltuk, hogy a 39. életévében járva ő már nem is lesz meghatározó játékosa a DVSC-nek, talán már nyáron visszavonul. Mindenkire rácáfolt, Navarro pedig bízott benne, és köré építette a taktikát. Ez pedig nyerőnek bizonyult, hiszen régi fényében tündököl – immár 39 évesen.
Legfelháborítóbb eset: Ahogyan a sajtó kezeli a DVSC őszi szereplését
Régóta ígérek már egy cikket ezzel kapcsolatban, és januárban igyekszem is pótolni a hiányosságot. A jelenséggel szerintem mindenki találkozott már: fordulóról fordulóra statisztikákkal igyekeznek az újságírók igazolni, hogy miért felülteljesítés a DVSC eddigi szereplése. Teljesítményünkről még azokban az időkben sem nagyon született pozitív hangvételű, dicsérő írás, amikor konkrétan az első helyen álltunk. Mindenki csak legyintett, szóba sem hozta a csapatot, vagy elintézte 1-2 releváns statisztikával, miszerint felülteljesít a DVSC, és előbb-utóbb a helyére kerül. Méltatlannak és sokszor bicskanyitogatónak tartom, ahogy a sajtó (le)kezeli a Lokit, úgyhogy remélhetőleg tavasszal is adunk majd nekik okot arra, hogy villoghassanak az xG-vel meg az xPTS-el azt bizonygatva, hogy ezek alapján szar csapat vagyunk.
Ez volt 2025 a DVSC szemszögéből. Ezzel a cikkel zártuk az évet, így mi ezúton kívánunk Loki sikerekben gazdag boldog új évet! Tartsatok velünk 2026-ban is!
