Két fontos eseményt is hozott a 2026-os év január 25-i vasárnapja. Délelőtt a DVSC új tulajdonosa és igazgatótanácsának elnöke egy tartalmas sajtótájékoztatón mutatkozott be, délután pedig megnézhettük, mit játszik csapatunk az év első tétmérkőzésén a DVTK-val. Mindkettő után azt éreztem: újjáéledtünk, mint egy főnixmadár.
Időrendi sorrendben haladva, a sajtótájékoztatón – melyen ezúttal Balage és én is személyesen vettünk részt – megerősödtem mindabban, amit eddig is gondoltam az angol harmadosztályú Stockport County-t is irányító Mark Stottról és a klub 75%-át január óta tulajdonló Stott Capital Hungary Kft.-ről. A DVSC-t nagyon nehéz anyagi helyzetből vették át, és új életet leheltek bele azzal, hogy rendezték az adósságokat és biztos pénzügyi alapokat fektettek le Mark Stott révén. Bár Bogdán Ádám – az új sportigazgatónk – betegség miatt távol maradt, Simon Wilson személye jelenti a szakmai garanciát a projektre, melyben önálló klubként, nem multiklub modellként gondolnak a DVSC-re. Hosszútávú döntések, stratégiai szemléletmód, nagyon szoros együttműködés az akadémiával, tudásmegosztás és profizmus: így vágunk bele egy új kalandba, melyben fontos hosszútávú szempont a dobogós, nemzetközi kupás szereplés. Felemelő azt érezni, hogy végtelennek tűnő várakozás után ismét van jövőképünk.
A téli átigazolási szezonban egyelőre senki nem érkezett a csapathoz, de komoly fegyvertény, hogy Szűcs, Bárány és Vajda sem igazolt el, Kusnyír ráadásul hosszú kihagyás után felépült. Vargát sajnos visszarendelte a Fradi (kimondottan undorító módon, azok után, hogy lemaradtunk Hegyiről és egy nappal azt követően, hogy elutazott csapatunkkal az edzőtáborba), így azért gyengültünk, de a kölcsönszerződés miatt eleve tudtuk, hogy hamarosan meg kell majd oldanunk a pótlását. A helyzetünket tovább nehezítette, hogy sok játékosunk nem volt bevethető: Kocsist eltiltották, Lang, Batik, Dacosta és Camarasa sérültek, Szuhodovszki pedig kihagyta a téli alapozást. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a fiatal játékpercekben is van elmaradásunk, nehéz lett volna jobb kezdőt pályára küldenünk, mint amit Navarro választott.
A kapuba Erdélyi került be, a védelem tengelyébe Mejías mellé a most harmadjára kezdő Kulbachuk. Egyik szélre Vajdát, a másik szélre Kusnyírt neveztük, azaz közel két évnyi (!!!) kihagyás után játszhatott ismét jobbhátvédünk. Hogy érzékeltessem ezt a kiesett időt, azóta három (!) edzőváltáson is átesett a csapat, hiszen Blagojevicet Máté Csaba, őt Nesztor El Maestro, akit nyáron Navarro váltott – és akkor arról nem is beszéltem, hogy Dombi Tibi is volt közben megbízott vezetőedző. A még soha nem látott védelmi ötöst egy várható, különösen jónak mondható hatossal folytattuk: Youga, Szűcs, Cibla, Dzsudzsák, Gordic, Bárány. Ez így összességében egy elképesztően fiatal csapatot jelentett: a 39 éves Dzsudzsák és a 33 éves Youga után a harmadik legidősebb játékosunk a 27 éves Mejías volt, miközben hatan is még csak a 20-21 éves kort töltötték be (az átlagéletkor 24,8 volt, ha a matuzsálem Dzsudzsákot nem számoljuk, akkor 23,4-es átlag jön ki). Elképesztő.
Biztos vagyok benne, hogy ez is közrejátszott abban, hogy az első félidőnk közel vállalhatatlan volt. Az egyéni párharcokban is gyengén teljesítettünk, Kulbachuknak különösen sok nehézséget okozott a DVTK friss igazolása, Colley, miközben Gordictól szinte minden labda elpattant, Cibla beadásait pedig inkább nem látom el jelzővel. A DVTK letámadása megzavart minket, ha labdát is szereztünk lassan és pontatlanul építkeztünk, amikor pedig labdát vesztettünk, egyedül Szűcs zárt vissza, és folyamatosan emberelőnyös szituációkat tudtak kialakítani a feketében játszó vendégek. Ennek eredményeként örülhettünk, hogy nem 3-4, hanem csak 2 gólos DVTK vezetéssel vártuk a félidő lefújását. Colley ugyanis már viszonylag korán bevette kapunkat egy bedobást követően (mintha senki nem vette volna komolyan, hogy kapura fog majd lőni); majd pedig Kulbachuk hibáját kihasználva tudta betenni középre a labdát, ahol egyedül érkezett Bokros. A harmadik gól lezárta volna a meccset, de hiába Mejías hibája és Bényei szép megiramodása, majd bepassza, Colley kihagyta a kihagyhatatlant, Cibla pedig visszahozta a csapatot a meccsbe, miután a félidő ráadásában végre nem beadással, hanem lövéssel kísérletezett. Megpattanós, kapufás gólja azt jelentette, nincs még lefutva a párharc.
A gyenge játék ellenére csere nélkül jöttünk ki a második félidőre, mégis mintha teljesen új csapatot láttunk volna a pályán. Mintha az első félidő csak edzőmeccs lett volna és most érkeztünk volna meg a tétmeccsbe. Magasabb fokozatba kapcsoltunk, az összjátékunk elkezdett működni, Gordic pedig szépen vitte le az alapvonalra a labdát, ívelése pedig tökéletesen találta meg a visszatérő Kusnyírt, aki ahogy 2024 februárjában, most is gólt lőtt a DVTK kapujába. Öröm volt nézni, hogy az egyenlítés ellenére nem álltunk le, ugyanúgy nyomtunk tovább, ahogy előtte, és bár Mejías fejesét még bravúrosan védte Sentic, Szűcs távoli lövésénél már ő is tehetetlen volt. Egy passzsorozat után Szűcs lőtt okosan az alsó sarokba, az 56. percben már mi vezettünk! A mérkőzés hátralévő részében pedig jött a szokásos Navarro-menedzselés, amit láttunk már például a ZTE elleni 2-0 után, a Fradi elleni 0-1 után vagy épp a Nyíregyháza ellen 0-2 után. Cserékkel frissítettünk (Komáromi, Hofmann, Manzanara, Szuhodovszki, Guerrero), biztosítottuk a védelmet és igyekeztünk nem túl sokat kockáztatni. A DVTK csak beívelésekig jutott, mi meg egyedül azon bosszankodhattunk, hogy az utolsó utáni percben hiába vezette üres kapura a labdát Szűcs, Bogár lefújta a mérkőzést. Főnixmadárként támadtunk fel a második félidőben, legutóbb 4 éve és 3 hónapja (!), a Honvéd elleni 5-3 alkalmával fordítottunk kétgólos hátrányból.
A mérkőzésről és sajtótájékoztatóról vlogoltunk is, aminek végén villámgyorsan rávágtuk, hogy a meccs legjobbja Kusnyír volt. Ebben persze a gólján kívül sokat számít az a tény is, amit nem győzök elégszer leírni: két év teljes kihagyás után tért vissza a pályára, mint egy újjáéledt főnixmadár. Rajta kívül a győztes gólt szerző és az egész meccsen óriásit hajtó Szűcs az, aki teljes joggal pályázhat szavazataitokra. Cibla lélektanilag fontos pillanatban talált be a kapuba, a diplomáját a stadionban átvevő Bárány és a középpálya oroszlánja Youga sokat küzdöttek. Bár a szavazáson majd lesz egy végső top hármas, fontos hangsúlyoznom, és jó érzés kimondanom, hogy ahogy csapatként voltunk gyengébbek az elsőben, úgy csapatként fordítottunk és nyertünk a második félidőben.
Emlékezetes győzelemmel tapadunk tehát a dobogósokra, jó érzés most Lokistának lenni.
Csibu
