Az idegenben nagy mumusnak számító Újpesthez látogattunk péntek este, így hiába állunk sokkal jobban a tabellán, nem számíthattunk könnyű mérkőzésre. És sajnos nem is lett az; a hazaiak ezúttal is borsot törtek az orrunk alá.
A kezdőcsapat tartogatott pár meglepetést, egész pontosan kettőt: az elmúlt hetekben remeklő Komáromi és Cibla helyett némileg váratlanul Szuhodovszki és Bermejo kezdett. Vitatható döntésnek tűnt mindez Navarro részéről, de az elmúlt hetek bebizonyították, hogy spanyol edzőnk furcsának tűnő döntéseit érdemes óvatosan kritizálni, mivel meglepően sokszor bizonyulnak telitalálatnak. Ezt leszámítva nagyjából a várható kezdő 11 futott ki a pályára.
Ennek ugyanakkor Lucas és én még nem voltunk szemtanúi; a busz jókora késésének és némi szerencsétlenkedésnek hála csak az 5. perc környékén csatlakoztunk be az eseményekbe. Ekkor még nem sejtettem, hogy ez a késés motívum milyen szinten végigvonul majd az egész találkozón.
Sajnos ugyanis ezen a meccsen nem csak mi késtünk, hanem a csapat is. Folyamatosan, minden lehetséges módon. Az újpestiek rendre hamarabb értek oda a labdákra, jobban jöttek ki a párharcokból, gyorsabban reagáltak. Ez alól talán egyedül Szűcs Tamás esete volt a kivétel (legalábbis a mérkőzés egy pontjáig), akivel ezúttal sem különösebben tudtak lépést tartani a többiek. A csapattársak viszont nem hozták ezt a formát, és ennek egész hamar meg is lett az eredménye: a 15. percben Matko közeli fejesével hátrányba kerültünk. 10 perccel rá érkezett el a találkozó első fordulópontja: egy szélről belőtt labdába annyira látványosan kezezett bele az újpesti védő, hogy azt még a mi javunkra is befújták büntetőnek, csapatkapitányunk viszont a szokásos magabiztosság helyett ezúttal csúnyán mellérúgta a tizenegyest. Ez érezhetően még jobban megfogott minket, a hazaiak pedig kis híján két gólosra növelték előnyüket, azonban a kapu torkából is kimaradt a ziccerük. A félidő végéhez közeledve Szűcs kapott egy teljesen jogtalan sárga lapot, aminek, mint kiderült, később még fontos szerepe lett. Ezen kívül nagy izgalmak már nem történtek, hacsak az nem számít annak, hogy a játékvezető technikája folyamatosan javításra szorult.
Aztán a fordulás után sem javult a helyzet, sőt… Az 55. percben Szűcs pörgött túl és kapott egy teljesen jogos sárga lapot. A probléma csak az volt ezzel, hogy – hála az első félidei téves döntésnek – ez már a 2. volt neki. A legjobbunkat veszítettük el ezzel, ráadásul emberhátrányba is kerültünk. Ezt a 63. percben ki is használta az Újpest; egy kellemetlenül középre lőtt labda találta meg teljesen üresen Matkot a kapu torkában, és ő nem is hibázott. Ebben a gólban egy minimálisan szerintem Erdélyi is benne volt, mivel a középre lőtt labdára talán megpróbálhatott volna kimozdulni. Fiatal kapusunkról a játékosok értékelésénél írok majd még részletesebben pár gondolatot.
Ezt követően már eléggé reménytelennek tűnt a helyzet, ember- és kétgólos hátrányban. Négy perccel később viszont Youga gondolt egyet és jó messziről laposan kapura küldte a labdát, ami egy védőn irányt változtatva becsorgott a hálóba. Eléggé szerencsés gól volt, ami nekünk lélektanilag a legjobbkor jött. A 70. percre Navarro rá is szánta magát a cserékre: a két szélsőnket Gordic és Komáromi, míg Yougát Manzanara váltotta. Itt is előjött a mérkőzés vezérfonala: jókora késéssel jöttek a cserék, ráadásul a kezdőcsapat összeállításához hasonlóan ezúttal is vitathatóak voltak a személyi döntések, különösen Youga lekapása és Cibla mellőzése. Ezzel együtt is beszorítottuk az Újpestet emberhátrányban, igazán nagy helyzetekig viszont nem mi, hanem a hazaiak jutottak. Először a 87. percben csak Erdélyi elképesztő védése, majd a kapufa mentett meg minket a 3. bekapott góltól, majd meg is született a találat, de a videóbíró végül les miatt anullálta. A hosszabbítás már leginkább az újpestiek időhúzásáról szólt, amihez Bogár maximálisan asszisztált, ideértve azt is, hogy hiába állt egy csomót a játék a 6 perces hosszabbításban is, mégis lefújta a találkozót a 96. percben. Ettől függetlenül el kell ismerni, hogy az egyenlítő gólunk nem igazán lógott a levegőben, és a napi formánkat és döntéshozatalunkat elnézve az is csoda, hogy egyáltalán maradt a végéig esélyünk a pontszerzésre.
Nehéz kérdés volt számomra, hogy van-e értelme a meccs legjobbja szavazásnak. Nem volt ugyan vállalhatatlan a hozzáállásunk, de igazából szinte mindenki alulteljesített. Pár játékosról mindenesetre írnék részletesebben is. Erdélyinek engem már a BVSC-s időszakában is érdekelt a teljesítménye, és úgy láttam, hogy a másodosztályban a kijövetelek rendszeresen gondot okoztak neki. Ez szerintem a mostani meccsen is az Achilles-sarka volt a játékának, többször érződött úgy, hogy jönni kellene, amikor végül nem tette, máskor pedig kicsit alá- vagy mellészaladt a labdának. De! Ezzel együtt is óriási elismerés illeti, mert ilyen fiatalon is messzemenőkig helyt áll. (Kapusok esetében nemzetközi szinten is az látható, hogy idősebb korukban tudnak általában berobbanni, mint a mezőnyjátékosok.) Meccsről meccsre fejlődik, szinte minden találkozón volt hatalmas, bravúros védése, ráadásul lábbal is kifejezetten ügyes. Emiatt különösen szurkolok neki, hogy a beadások terén tudjon fejlődni, mert ha ez összejön, akkor minimum egy kiemelkedő NB I-es kapus lehet belőle. Számomra már ez is nagyon kellemes meglepetés.
Ami a hátvédsorunkat illeti, a csapat egészéhez hasonlóan ez a csapatrészünk sem remekelt ezúttal. Számomra talán Vajda játéka volt a mostani meccsen a legnagyobb csalódás (de fontos megjegyezni, hogy csalódni főként abban tudunk, akitől várunk is valamit). Rengetegszer nyílt előtte üres terület, amikor átmenetből meg tudott volna indulni, de az esetek többségében ezekkel nem élt, hanem inkább körülményesen visszacselezett, a pálya közepe felé próbált játszani. Amikor mégis meghúzta a szélét, akkor egyből lett is belőle veszély (pl. a lövésénél), de az egy nagy elszalasztott lehetőség volt, hogy nem láttunk több ilyet tőle.
Youga az egyik legrosszabb meccsét játszotta, mióta itt van, rengeteg ki nem kényszerített hibával és eladott labdával, viszont lőtt egy fontos gólt, ami némileg ellensúlyozta ezt. Szűcs Tamás esetében sokáig abban gondolkoztam, hogy az összefoglaló címébe is beleírom valahogy a nevét, annyira kiemelkedett a mezőnyből, de aztán lenullázta a piros lappal mindezt. Dzsudzsák sajnos most csak a kihagyott büntetővel vétette észre magát, Bermejo pedig ismét bebizonyította, mekkora pazarlás őt pályára küldeni. Hiába nem rossz képességű játékos spanyol légiósunk, nálam azon játékosaink közé került mostanra, akik kapcsán fizikai rosszullét kerülget, ha a Loki mezében látom. A párharcokba két módon képes csak belemenni: vagy félve, messziről elkerülve az ellenfelet, vagy értelmetlenül és indokolatlanul szabálytalankodva. Azért is fájó, hogy ennyi lehetőséget kapott, mert Komáromi és Cibla nem érdemelték meg ezt a fajta mellőzésüket az elmúlt hetek alapján. Utóbbi esetében szerintem fontos elmondani, hogy még ha vannak is gyengébb periódusai, amikor bosszantó hibákat vét, de olyan szinten benne van a váratlan extra megoldás lehetősége, ami miatt akkor is játszatni kellene többet, ha nem számítana fiatalpercesnek.
Összességében azért is akartam ezeket részletesebben leírni, mert talán ebből a listából is látható, hogy miért döntöttem végül úgy, hogy nem írok ki mezőny legjobbja szavazást.
Záró gondolatok:
Mint írtam, ez a mérkőzés arról szólt, hogy késésben voltunk.
Ütemkésésben léptünk oda az ellenfélnek, ami végül a piros lapban is közrejátszott.
Fáziskéséssel reagáltunk a szituációkra. Szinte mindig az Újpest gyűjtötte be a második labdákat, arról nem is beszélve, hányszor lett újpesti szabadrúgás olyan szituációkból, amikor a mi védőink birtokolták a labdát, de a hazaiak játékosa be tudott lépni közéjük és a labda közé, szabálytalanságot kiharcolva.
Késve és rosszul cseréltünk. Bermejo (és Szuhodovszki) cseréje legkésőbb a félidőben indokolt lett volna, ehelyett csak a 70. percben léptük meg, akkor is furcsa módon.
És összességében is késve érkeztünk meg a mérkőzésbe, abban a periódusban, amikorra már szinte teljesen ellehetetlenítettük a saját helyzetünket.
Azt is ki lehet jelenteni, hogy ezúttal nem találtuk meg az ellenszerét az ellenfelünk játékának, és kivételesen nem zseniális taktikai húzás volt az érthetetlennek tűnő döntés a kezdőcsapat kapcsán, hanem csak sima melléfogás. Navarro kapcsán látszik, hogy 5-10 mérkőzésenként mindig van egy-egy olyan, amikor teljesen félremegy minden döntése. A többi esetben viszont szárnyalunk az általa elvégzett munka színvonalának köszönhetően, így ezek a találkozók teljesen vállalható áldozatok. Vegyük úgy, hogy ezek spanyol edzőnk tanulási folyamatának részét képezik.
Ami viszont a legfontosabb: mindent egybevetve, a helyzetünk egészét nézve nem késésben vagyunk, hanem a legjobb időben. Az új tulajdonosok érkezésével körvonalazódik egy távlati terv, ami eléggé ambiciózus. Az elmúlt éveinket figyelembe véve az a kiindulópont, ahol most állunk ebben a folyamatban, talán biztatóbb is, mint amiben reménykedni lehetett. Már most a dobogóért küzdünk, miközben ez a szezon előtt nem tűnt reálisnak. Már most van egy jó színvonalú szakmai munka és egy szerethető csapat. Éppen ezért bármennyire is csalódás volt pár dolog számomra a mostani meccsben, haragudni ezekre a játékosokra nem tudok érte (kivéve Bermejora, ő neki kívül tágasabb). És ami a legfontosabb: lehet, hogy az Újpest ellen folyamatosan késésben voltunk, de az építkezés szempontjából cseppet sem vagyunk késésben.
Hajrá, Loki!
Enderson
