Vajon mikor találkozhatunk majd legközelebb a Diósgyőrrel? Tudunk-e végre ismét betalálni, és ami még fontosabb, győzni? Változtat-e bármit Navarro a hétfői meccshez képest? Ezek a kérdések motoszkáltak a fejemben, ahogy közeledtünk a szombat esti, DVTK elleni találkozónkhoz, ami aztán meglepően sima lett.
A kezdőt látva csak még több kérdőjellel gazdagodtam. Miért került be most először a kapuba Demjén? (Navarro meccs előtti nyilatkozata alapján a teljesítményével szolgált rá.) Hogyan lehetséges az, hogy a Kisvárda ellen Cibla egy percet sem kapott, most viszont február óta először ismét a kezdőbe tették? Dacosta december óta egy percet sem játszott, mi indokolta, hogy Kusnyír helyett ő kezdjen? Ezeken túl ráadásul ismét változott a védekező középpályás személye, Batikról visszaváltottunk Yougára. Rajtuk kívül Lang, Mejias, Vajda, Szűcs, Dzsudzsák, Kocsis és Szuhodovszki kapott ismét lehetőséget. Az bizonyos volt azonban, hogy a ZTE és az MTK győzelme miatt mindkét csapat győzelmi kényszerben játszott. Mégis micsoda különbség: mi a dobogóért, a DVTK a túlélésért!
Az első negyedórában egy kaput elkerülő Szuhodovszki lövés mellett egy furcsa bírói ítéletet láttunk: az ötösünkön Mejías elesése után kifelé ítélt Derdák Marcell, egyértelműen tévesen, így szöglet helyett mi jöhettünk kirúgással (a VAR szerint pedig Dacosta nem volt szabálytalan, így tizit sem kaptak a hazaiak, de az M4 szokás szerint nem szentelt neki túl sok visszajátszást). A DVTK egyébként sokkal aktívabb volt, Demjénnek egyik pillanatban még fejjel kellett felszabadítania a tizenhatoson kívül, a másik pillanatban meg szemmel kellett kapun kívül tartania Pető veszélyes bombáját. A második negyedórában sem változott sok minden. Pető kapu mellé tekert egy beadás után, Dacosta pedig ezúttal is eltalálta egyszerre a labdát és ellenfele lábát a tizenhatoson belül, de szöglet helyett mi jöttünk (a VAR pedig ezúttal sem avatkozott közbe). Nem nézett ki jól, hogy ilyen rövid idő alatt két ilyen kétes szituba is belement a játékosunk. Mi ismét csak egyszer próbálkoztunk, Cibla 10 méterre a kaputól fölé lőtt egy lapos centerezést.
A félidő harmadik negyedórás etapját veszélyes, de kaput elkerülő fejessel kezdték a hazaiak és nem nézett ki jól, hogy beszorultunk a kapunk elé. A szorításból viszont elképesztően jöttünk ki. A 36. percben a meccs legszebb támadását váratlanul góllal zártuk, bár nem várt segítség is közrejátszott benne! Mejías felpasszolta a labdát Yougának, aki kipörgette Dacostának, ő pedig laposan középre centerezett. Cibla nagyon szépen érkezett ezúttal is, de nyakán volt végig egykori játékosunk, Szatmári, aki szintén hozzáért a labdához és az így vágódott be védhetetlenül a kapuba. Bár talán Cibla is hozzáért, végül hivatalosan Szatmári öngóljaként került be az esemény a hivatalos jegyzőkönyvbe. Vezettünk! Sőt, pár perccel később Cibla ismét remek passzt kapott, ezúttal Vajda ugratta ki, a tizenhatoson belül pedig egyből lőtt és szépen eltekerte azt Sentic mellett, hogy ezúttal kétség se férjen hozzá, ki a gólszerző! 0-2! A Cibla-show itt még nem állt meg, pár percre rá ügyes beadását Youga lőtte rá, egy védő azonban kifejelte a gólba tartó lövést, így két gólos Loki vezetéssel mehettünk szünetre.
A második félidő elején rögtön kényszerű cserét kellett végrehajtanunk, Vajda meghúzódott, helyét Guerrero foglalta el. A Diósgyőr igyekezett támadni, és gólt is összehoztak, csak a számukra rossz kapuba. Szűcs lapos beadásába Tamás Márk ért bele hihetetlenül pechesen, a lábáról felpörgő labda védhetetlenül hullott be a hosszú sarokba. 0-3, eldőlt a találkozó!
Az 58. percben Cibla tökéletes keresztpasszára egyedül érkezett Dacosta, de tíz méterről leadott lövésével Senticet találta telibe, maradt a 0-3. Dzsudzsák és Szuhodovszki korán pihenőt kapott (talán azért is, mert 4-4 sárgát összeszedtek már, és nem lenne jó elveszíteni őket az ETO elleni meccsről), beállt Patai és Camarasa a maradék 30 percre. A 73. percben Bényei találta el közelről a kapufát, de ezen kívül a Diósgyőr többnyire csak távoli lövésekig jutott – mi viszont annyira sem. Youga és Mejías helyére beállt még 15 percre Manzanara és Szécsi, de mielőtt még elgondolkozhatott volna rajta a csapat, hogy akkor most ki milyen pozíciót is kell, hogy elfoglaljon, Kocsis kapott kiváló indítást Ciblától, aki nagyszerűen ugratta ki Patait, akinek a lövését ugyan még védte Sentic, a kipattanót viszont bevágta Kocsis, aki korábban a diósgyőr játékosa is volt, ezért nem is ünnepelte meg igazán, hogy november (!) óta végre ismét betalált. 0-4. Az utolsó percekre egyébként Dacosta lett a középhátvédünk, Szécsi a jobbhátvédünk, a Manzanara-Szűcs duó előtt pedig a Camarasa-Cibla-Kocsis trió játszott, legelöl Pataival. A 90. percben sem álltunk le a gólgyártással – de ez teljesen érthető, pontazonosság esetén számíthatnak még ezek a találatok is: Szűcs beadását Cibla fejelte be. Ha volt bárkiben kétség, hogy ki a meccs embere, ezzel ez is végérvényesen eldőlt. 0-5.
Bejött a beharangozóban általam vázolt forgatókönyv: „ha a meccs előtt nyer az MTK, mi pedig megszerezzük a vezetést jelentő gólt, az olyan hazai összeomláshoz vezethet, ami miatt akár nagyobb különbség is kialakulhat a végére.” Bár talán mindenki nagyobb diósgyőri ellenállásra számított, és mindenképp túlzó ez az ötgólos siker, a mutatott játékuk alapján teljesen jogosnak tűnik, hogy ők hagyják el az NB I fedélzetét. Az MTK és a Nyíregyháza pedig végleg megnyugodhat: bennmaradtak. Viszlát, Diósgyőr, kitartást és megújulást kívánok nektek a következő időszakra!
Nekünk ez a győzelem azt jelenti, hogy továbbra is dobogón vagyunk, 1 ponttal a ZTE, 5 ponttal (de eggyel több lejátszott meccsel) a Paks előtt, ebből pedig még a 3-5. hely bármelyike összejöhet. Bármi is legyen, jó érzés, hogy a saját kezünkben a sorsunk, izgalmas fordulóknak nézünk elébe!
Hajrá, Loki!
Csibu
