Talán nem is kell leírni; nem ezt vártuk. Túltettük magunkat a Videoton elleni vereségen, azt gondoltuk, hogy helyreáll a világ rendje, oszlopaink újra felállíttatnak, rendbe szedjük a védekezést és a támadásokat, majd a paksiak ellen rend, fegyelem és győzelem. Hát nem, nem ezt láttuk, csöppet sem. Se szó, se hang. Amikor csak egy helyben ül az ember, és bambán mereng. Végigpörgeti magában az egész kilencven percet, közben keresi, kutatja a vereség okát, de nem találja. Mármint egyetlen egy pontot nem lehet kiragadni, és azt megnevezni, hogy amiatt lett bukó, mert ennél összetettebb.
Nos, sokat vártunk a meccstől. Először, hogy lerázzuk magunkról a lelkekre nehezedő fehérvári árnyékot. Másodszor, hogy becsaljuk a Paksot a csapdába, és ott vérét ontjuk. Harmadszor, hogy mindezt magabiztos, domináns játékkal tesszük. Negyedszer, hogy rákoppintunk a hullámvölggyel riogatók orrára. Nem kell éppen észlénynek lenni, hogy lássuk, melyik előre eltervezett pontot sikerült megvalósítani, illetve melyiket nem.
A mérkőzés kezdete előtti hírek közül Mészáros kezdőcsapatbeli helye megnyugtató, Szakály sérülése pedig felemás érzést keltő volt, hiszen utóbbi sincs éppen aranylabdás formában, azonban ilyenkor is képes két-három emberrel a nyakán megtartani a labdát. A formáció – több, alább bővebben kifejtett tényeket tekintve – aggodalomra adott okot. Ez az eddigi játékrendszert tükrözte, hátrányairól már írtunk, és ezt Szivics ki is tudta használni. A paksi védelem, főleg a két középső bekk, ma keményen és határozottan működött, Éger állandóan ott volt Coulibaly nyakán, valamint a két védekező középpályással – valójában egy és fél – sikerült kettő az egy elleni szituációkat teremteni, amelynek legtöbbször labdavesztés volt az eredménye a mi szempontunkból. Sokszor fordult elő azonban, hogy három-négy védő állta körül a gyakran magánakcióba kezdő támadóinkat. Nem támogattuk egymást, nem kerestük a passzlehetőségeket. A vendégek szervezett csapatvédekezése könnyedén megbirkózott a káosz és tanácstalanság képét mutató támadásvezetéseinkkel.
A középpálya most nem bírta el a két csatárt, hiába tért vissza Selim Bouadla, rajta látszik, hogy még csak a második fordulónál tart. Adott pontos keresztlabdákat, olyan üres területre indításokat, amelyeket csak a tévében látunk. Azonban egy dolog feltűnő volt vele kapcsolatban, mégpedig az, hogy néha megállt, nem futott vissza. A magyar betegség látszódott rajta, labdavesztés után elfelejtett visszazárni, mozizta a többiek védekezését. A vendégek góljánál pont ő hiányzott a középpályán Bori mellől, aki Hefflert indította a jobb oldalon. Egy rossz formában lévő középpályást még elbírnánk, na, de még kettőt? Varga teljesítménye fokozatosan romlik, elkésik, pontatlanul passzol, nem játszik jól. Bódi se éppen úgy virgonckodik, mint tavaly. Hasonló lepattanóból egy évvel ezelőtt az Újpest ellen gólt lőtt, most nem sikerült, másodszorra sem. Három pislákoló játékos nem tudta megszerezni a középpályás fölényt, ezért nem volt szerencsés húzás a két csatáros felállás, illetve ennek változatlansága. A paksiak nem bekkeltek, amikor támadtak, akkor volt elég zöld mezes a térfelünkön, bár ziccereket nem alakítottak ki, a biztonságra törekedtek. Olyasmi felfogásban léptek pályára, mint mi tavaly, csak a játékrendszer különbözött.
A szünet után cseréltünk, bár csak Yannick jött Rezes helyett, amely nem éppen a várva várt változtatás volt. Egyrészt az előbbi nem játszott jól múlt héten, másrészt Rezes legalább próbálkozott, cselezett, szabadrúgást harcolt ki. Ezzel a változtatással csak személyi csere történt, nem a taktika került átvariálásra, pedig az első negyvenöt percben a játékrendszer volt hibás, ráadásul Sidibe ismét többször visszalépett a középpályára, amely kétségtelenül érdekes húzás. Eddig is az volt, ezután is az marad. A vendégek gólja utáni Pölöskey-Yannick csere nem a 4-3-3 formációra való átállást jelentette. A két említett cserével – inkább az utóbbival – a stáb teljesen szétzilálta a játékunk rendszerét, semmiféle szervezett támadást nem láthattunk ezután. A három csatár egymás nyakán lógott, illetve Sidibe félig bal oldali futót játszott, amely már a nemzetközi meccseken se jött be, teljesen kilátástalanná vált az egyenlítés reménye.
Szivics taktikájával megfogta a két csatárt, illetve az egész csapatot, nem véletlen, hogy csak Coulibalynak volt egy darab helyzete, az pedig eléggé fejcsóválósra sikeredett. Egy nagy helyzetük volt, ki is használták – kellett hozzá egy kis szerencse -, szépen építették fel az akciót, a hibáinkra apelláltak. Ez a vereség reméljük, rádöbbenti a csapatot, hogy ideje visszatérni ahhoz, amit útközben valahol elhagytunk. Azt a már emlegetett stabil védekezést kellene megkeresni, főleg középpályás szinten, mert a védősor hozza azt, amit kell. A masszívabb csapathoz a Coulibaly-Sidibe csatárkettős megbontása szükségeltetik, mégpedig nem az utóbbi középpályára való visszavezénylésével, hanem egyikük kispadra ültetésével. Mindenesetre a bizalmunk töretlen, minden kisiklás csak a csapat erősebbé tételét vonhatja maga után.
Pontozás
Verpecz: Hozta, amit kellett. A gólról nem tehetett. 5
Bernáth: Nem volt feltűnő, robotolt. 5
Simac: A gólnál forgolódott egy sort, az csúnya volt 5
Mészáros: Szerencsére visszatért. 5
Korhut: Megint gyengébben játszott. 5
Bódi: Per pillanat nem az ő szezonjának tűnik, most sem emelkedett ki. 5
Varga: Küzd, hajt, de tavaly ő maga volt a középpálya. 5
Selim: Játssza a meccsek, amely most a legfontosabb. 5
Rezes: Cseréje nem igazán volt indokolt. 5
Sidibe: Eltűnt, mint szürke szamár a ködben. 5
Coulibaly: Kár, hogy kihagyta. Próbálkozott. 5
Yannick: Nem neki kellett volna bejönnie, de tény, hogy gyenge volt.
Pölöskey: Beállt.
Czvitkovics: Mutatott valamit, de ez még nem mérvadó.
HAJRÁ LOKI!
(A képek forrása: dvsc.hu)
